Baljós balti árnyak

2022. augusztus 15. 6:01
Észtország, Lettország és Litvánia az orosz birodalom árnyékában, kitettségük teljes tudatában készül minden eshetőségre, héjaként fellépve az ukrajnai konfliktus kapcsán is.

Kohán Mátyás írása a Mandiner hetilapban

 

Miközben Európa döntő többsége az Ukrajna iránt érzett szolidaritás és a gázszámlája felett érzett fájdalom között őrlődik, van az öreg kontinensnek egy szeglete, ahol egészen más szempont motiválja a Moszkva-politikát – mégpedig a nyers, pőre rémület. A

három balti állam pontosan tudja: Oroszország nem tud olyan gyenge lenni, hogy NATO-védőernyő nélkül ne foglalja el őket pillanatok alatt, sőt még abban is kételkednek, hogy a NATO-csapatok megérkezéséig ki tudnának tartani. Így aztán

a Baltikumban most mindent felülír a túlélési ösztön

– igyekeznek Oroszországot ott sorozni, ahol lehet, hogy egy minél gyengébb Oroszországtól minél kevésbé kelljen rettegniük.

A balti gazdaságokon ez kristálytisztán látszik: a teljes mértékben eurót használó Baltikum toronymagasan vezeti az uniós inflációs toplistákat, és az eurózóna átlagos infláció­jának a két és félszeresét produkálja. A júliusi adatok szerint Észtországban 22,8, Litvániában 21,6, Let­tországban 21,5 százalékos pénzromlás volt.

Ennek egyrészt energetikai okai vannak: ezek az országok villámsebesen elvégezték az átállást az orosz gázról a klaipėdai terminálba érkező, jóval drágább cseppfolyós földgázra, valamint a leválást az orosz olajról, így a lakosságnak egyszerre szakadt a nyakába a brutális árnövekedés. A másik ok, hogy ezek az országok gazdaságaik oroszországi kapcsolatait jelentős mértékben elvágták, s az új beszállítók keresése, illetve az importhelyettesítés is inflációs hatással jár.

Rigai tüntetés a szovjet emlékművek elbontásáért május 20-án <br> Fotó: AFP / Gints Ivuskans

 

Emellett Damoklész kardjaként lebeg felettük egy különleges balti probléma, az áramhálózaté. Bár a Baltikum régóta az Európai Unió tagja, azért korábban az EU-ban egyedülálló módon a Szovjetunió része volt – így az észt, lett és litván áramhálózat nem az unióssal, hanem Belaruszéval és Oroszországéval van összekötve. Ez óriási zsarolási potenciált ad Moszkva kezébe, így a baltiak már dolgoznak az alternatívákon és a vészhelyzeti terveken – Rokas Masiulis, a litván áramhálózatot üzemeltető Litgrid vezetője szerint vész esetén huszonnégy óra alatt át tudnának állni a 39 európai országot tömörítő ENTSO-E hálózatra. Észtország és Lettország emellett a LitPol Linken keresztül már kaphat áramot Lengyelországból, illetve a tenger alatti NordBalt kábelen át Skandináviából. Észtország június végén egyezett meg Finnországgal, hogy az összesen 1000 megawattnyi keresztező kapacitással bíró EstLink 1-2-n túl is összekapcsolják áramhálózataikat, Lengyelország és Litvánia között pedig épül a szintén tenger alatti Harmony Link.

Az országok saját infrastruktúrájában is van még tennivaló, e teendőkkel Észtország és Litvánia jelentősen jobban halad, mint Lettország –

az áramhálózati beruházásokhoz kapcsolódó áremelések viszont tovább pörgetik az inflációt.

Mindezt azonban a baltiak, úgy tűnik, belekalkulálták számításaikba, és áramkitettségük ellenére kőkemény fellépést várnak el kormányaiktól.

Harcias lettek

Lettországban az LSM közszolgálati műsorszóró július közepi felmérése szerint a lakosság 30 százaléka gondolja azt, hogy Oroszország megtámadhatja a Baltikumot, ráadásul ez a szám a lett nemzetiségűek körében még nagyobb, hiszen az összlakossági arányt lefelé húzzák az orosz anyanyelvűek, ők 17 százalékban gondolkodnak így.

A lett anyanyelvűek 68 százaléka szerint szorosabb együttműködés kell a Nyugattal, az orosz anyanyelvűek 54 százaléka szerint azonban ezt úgy kell megvalósítani, hogy közben Oroszországgal is erősödjenek a kapcsolatok. Emellett a lettül beszélők 45 százaléka harcolna Oroszország ellen, ha támadás érné Lettországot, az oroszul beszélőknek csak 12 százaléka tenne így.

Nagyobb felbontásért kattintson jobb egérgombbal a képre, majd válassza a „Kép megnyitása új lapon” opciót!

 

A lett ajkú lakosság nyomásának engedve a rigai kormány augusztus 5-étől közeli hozzátartozók temetésén kívül semmilyen okból nem ad ki vízumot orosz állam­polgároknak. Az ország emellett július végén feltehetőleg megtagadta a rubellel fizetést az orosz gázért, így a Gazprom leállította felé a szállítást – a kormány minden bizonnyal úgy látta, hogy ez különösebb fennakadást nem fog okozni, hiszen az ország jövő év január elsejével amúgy is leállította volna az orosz gázimportot.

Edgars Rinkēvičs külügy­miniszter emellett azt szorgalmazza, hogy az EU nyilvánítsa Orosz­országot terrorfinanszírozó állammá. „Látjuk az orosz erők minden brutalitását, egyébként nagyon hasonlít az Iszlám Államéra, amelyet mindig is terrorista szervezetnek neveztünk” – nyilatkozta a külügyér. Szerinte emiatt érdemes „ásónak nevezni az ásót”, és ha Iránhoz hasonló országokat elítélünk, hasonlóképpen kell cselekedni Oroszországgal is. 

A lettek ezt a maguk részéről már megtették, kulturális szempontból mindenképpen: döntés született arról, hogy

őszre körülbelül hetven szovjet emlékművet, emléktáblát bontanak le az országban,

köztük a rigai győzelmi emlékművet.

Lettország emellett a szó szoros értelmében a legharciasabb a három balti ország közül: itt vetette fel Artis Pabriks védelmi miniszter, miniszterelnök-helyettes július közepén, hogy visszavezetné a 2007-ben megszüntetett sorkatonaságot.

Az új rendszer szerint a 18 és 27 év közötti fiatalok tizenegy hónapot szolgálnának a seregben: először három hónapos alapkiképzésen vennének részt, majd szintén három hónapon át specializálódnának valamely fegyvernemre, végül öt hónapig közös kiképzésen összecsiszolódnának a hivatásos állománnyal – mindezért kapnának havonta 400 euróig terjedő zsoldot, valamint ingyenes szállást és ellátást a laktanyákban.

A tervet Egils Levits elnök is támogatásáról biztosította, és bár még át kell mennie a parlamenten, Artis Pabriks bizakodik, szerinte 2023 januárjában már be is vonulhat az első ötszáz sorkatona. Szerinte a rendszerre azért van szükség, mert Oroszország – mint azt Ukrajnában láttuk – figyelmeztetés nélkül is támadhat, így a NATO-nak nem feltétlenül lenne ideje reagálni.

„Készek vagyunk mindent megtenni, hogy ne ismétlődjön meg a keserű történelmi leckénk, amikor a Szovjetunió elfoglalt minket”

– hangsúlyozta a védelmi miniszter.

Szolidáris észtek

Észtország katonai tekintetben nem a saját határainál, hanem Ukrajnában igyekszik megállítani Oroszországot, erre arányaiban többet áldoz, mint bárki más: idén ez idáig éves katonai költségvetése 40 százalékát, bruttó hazai össz­terméke 0,8 százalékát adta Ukrajna megsegítésére, s küldte a tarackokat, páncélozott csapatszállítókat, bombabiztos harcjárműveket és Javelin páncéltörőket számolatlanul, emellett nemrég önkéntesek egy csoportja egy „fogadj örökbe egy drónt” programban több mint százezer eurót gyűjtött össze arra, hogy Ukrajna török Bayraktar drónokat vegyen.

- Finnugor kapcsolat: Kaja Kallas észt és Sanna Marin finn miniszterelnök egy EU-találkozón júniusban <br> Fotó: Dursun Aydemir / ANADOLU AGENCY

 

Kaja Kallas miniszterelnök nem osztja Emmanuel Macron francia elnök vagy Olaf Scholz német kancellár félelmeit Oroszország megalázásáról, szerinte Vlagyimir Putyin orosz elnöknek „még csak gondolnia sem szabad azt, hogy győzött, különben nőni fog az étvágya”. Bár nem olyan keményen, mint Riga, azért

Tallinn is szűkíti az oroszok mozgásterét az országban,

július végétől tanulmányi célból már nem ad ki oroszoknak vízumot, s Urmas Reinsalu külügyminiszter augusztus 5-én ukrajnai útján közölte, szorgalmazza, hogy az EU egységesen tiltsa be a vízumok kiadását orosz állampolgároknak.

Észtország ezen túl is igyekszik borsot törni az oroszok orra alá: július 10-ével saját hatáskörben betiltotta Oroszországba bizonyos élelmiszerek, bútorok, drónok, táskák, cipők, 750 eurónál drágább műszaki cikkek és az eurókészpénz exportját – mégpedig teljeskörűen, azaz az országba látogató orosz magánszemélyek sem vihetik át ezeket saját használatra a határon, különben pénzbüntetés és magányos elkövetésnél három, csoportos elkövetésnél öt év börtön várhat rájuk. A moszkvai külügy ezért már nem ajánlja állampolgárai­nak, hogy Észtországba utazzanak.

Észtországban az orosz határhoz közeli Narva környékén homogén tömbben élnek az oroszok, s közöttük különösen is izgalmasak a nagy észt oroszellenesség lecsapódásai. Az ő körükben ugyanis különösen jól rezonálnak Putyin nácimentesítésről szóló lózungjai, hiszen az észtországi oroszok identitásának sarokkövét képezi az, hogy az országból a Vörös Hadsereg verte ki a nácikat.

Mégis alapvetően korosztályok szerint oszlik meg, hogy ki hibáztatja az ukrajnai háborúért az oroszokat és ki a Nyugatot,

Oroszországhoz tartozni pedig egyértelműen nem akarnak a narvaiak sem,

hiszen pontosan látják, milyen fizetések, közszolgáltatások és milyen szintű korrupció várná őket a határ túlfelén. Az észtországi oroszok hangulati változásaira politikai képviselőik is reagálnak: a Középpárt, amely alapvetően az ő szavazataikra épít, közvetlenül a háború kitörése után felmondta partnerségi megállapodását Putyinék Egységes Oroszország pártjával, s nem állt ellen, amikor a kormány letiltott a kábeltévécsomagokból négy orosz adót, helyettük pedig inkább saját orosz nyelvű köztévéjére, az ETV+ csatornára helyezte a hangsúlyt.

Litván lenyugvás

A három balti állam közül egyedül a korábban a tűzzel játszó Litvánia nem feszíti a húrt. Megoldódni látszik ugyanis a vita a kalinyingrádi orosz exklávé körül: Litvánia nyáron blokkolta a szankciókkal sújtott termékek tranzitját Oroszország és Kalinyingrád között, így az anyaországból az EU-s szankciókra hivatkozva saját területén keresztül nem engedett betont, fát és alkoholt szállítani az exklávéba.

Az EU azonban július közepén világossá tette, hogy az uniós jog értelmében a szankciók csak a közúti forgalomra vonatkoznak,

vasúton Litvánia szankcionált termékeket is kénytelen átengedni a területén

– Vilnius pedig nem ellenkezett, így július vége felé helyreállt a közlekedési helyzet Kalinyingrádban. Igaz, az exklávéban az oroszok válaszul bezártak számos litván kulturális egyesületet, például a tizenhárom litván iskolát fenntartó Litván Nyelvtanárok Szövetségét.

Közben a Balti-tengeren – amely Finnország és Svédország NATO-belépésével hamarosan a nyugati katonai szövetség beltengerévé válik – sem teljesen feszültségmentes a katonai helyzet. Július közepén Oroszország a Kola-félszigettől Szentpétervárig úsztatta a Szeverodvinszk nevű, negyedik generációs többcélú tengeralattjárót, amely képes a Cirkon hiperszonikus rakétát is hordozni.

S természetesen nem maradnak el az amerikai nyilatkozatok sem arról, hogy 

a NATO kollektív védelme tényleg mindenkire vonatkozik, a legkisebb balti tagállamra is

– a Fehér Ház július végén közleményben tudatta, hogy „az Egyesült Államok vállt vállnak vetve támogatja Észtországot, Lettországot és Litvániát az Oroszország brutális és kiprovokálatlan ukrajnai háborúja elleni küzdelemben és Oroszország felelősségre vonásában”. A baltiak erre a felelősségre vonásra már régóta vágynak – most pedig, amikor esélyük nyílik rá, semmilyen áldozat nem túl drága nekik.

 

Nyitóképen: Szomszédvárak: az észtországi Narva és oroszországi Ivangorod várai a két állam határán. Fotó: Shutterstock

Összesen 144 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Gondolom, a magyar ellenzék azt fogja kérdezni, hogy miért nem volt elég 30 év az orosz áramellátást felszámolni és más irányt kiépíteni?

A baltiak keménykedése nem túlélési ösztön, ez valami más lesz.

A túlélési ösztön nem azt diktálná, hogy egy ekkora katonai nagyhatalom szomszédságában, pont ezzel a nagyhatalommal kellene szórakozni, pláne nem úgy, hogy az oroszoknak nem igazán tudnak vele ártani.

A legutóbbi javaslat, miszerint ha Finnország NATO tag lesz, akkor majd a Balti tenger NATO ellenőrzés alá kerül, pedig egyenesen életveszélyes. Tényleg a tűzzel játszanak.

A három balti népnek a 20%-át kinyírták a szovjet-oroszok, miután azok önálló országok lettek az első világháború után. Ők is tudják miről beszélnek. Te viszont nem.

Butából is okost csinálhat egy kis olvasás:
Az erdei testvérek a Baltikumban
Polgárháború vagy nemzeti ellenállás?
2016-02-22, oroszvilag.hu, Gyóni Gábor

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés