Mindenkinek fájni fognak a szankciók, de nem ugyanúgy

2022. augusztus 06. 12:18

Az adatok szerint az orosz gazdaságot keményen megütik a háború miatti szankciók, de az orosz átlagpolgár alig érzi, Európában azonban éppen az átlagpolgárnak kezd elege lenni.

2022. augusztus 06. 12:18
null

Kohán Mátyás írása a Mandiner hetilapban

***

Elemzői vita bontakozott ki a napokban a magyar és a nemzetközi nyilvánosságban is arról, hogy kinek fájnak jobban a szankciók. Az euró és a közép-európai devizák gyengülését, az emelkedő energia- és üzemanyagárakat elnézve az európai ember – főleg, ha eleve nem akarja különösebben „megbüntetni” Oroszországot –

könnyen érezheti magát a szankciók igazi vesztesének,

miközben látja, hogy szárnyal a rubel, és Kína nyakló nélkül veszi az olcsó orosz olajat.

Ezzel a nézettel szállt vitába múlt héten Rácz András Oroszország-szakértő: „Őszintén nem értem, miért gondolja bárki, hogy a szankciók jobban fájnának Európának, mint Oroszországnak. Az eddigi adatok ugyanis az ellenkezőjét támasztják alá” – fogalmazott a szakértő, utalva arra, hogy az orosz gazdaság kormányzati becslés szerint 7,8, világbanki becslés szerint 8,9 százalékos recesszióba csúszhat idén, miközben az EU GDP-je 2,7, Magyarországé 5,2 százalékkal növekedhet. „Nekem úgy tűnik, hogy az orosz gazdaság van éppen masszív recesszióban, nem pedig az EU, és nem nagyon látom, hogyan tudna belőle kimászni” – írta Rácz, aki szerint a szankciók hatásának megítélésében szubjektív percepciók helyett adatokra kellene hagyatkozni.

Vigóczki Máté György, a Mathias Corvinus Collegium Geopolitikai Műhelyének Oroszország-szakértője egy másik aspektusra világított rá: szerinte az, hogy megtörhetetlennek véljük az oroszokat, „csodálattal (és talán irigységgel?) teli lenézésből” fakad. Sokan gyarmatosítóként civilizálatlan népnek tartják őket, akiknek „az értékei összehasonlíthatatlanok a nyugatiakkal, és olyan turpisságokkal, mint a GDP-csökkenés és társai, meg sem lehet ingatni őket”.

Ebből szerinte csak annyi igaz, hogy valamelyest „magasabb az oroszok tűrésszintje, mert a társadalom egy jelentős része szegényebb, és a szükségleteit egyszerűbb kielégíteni”, ugyanakkor

a lakosság itt képes a legkevésbé újratermelni magát, helyette inkább a Nyugatra vándorol ki. Vigóczki szerint túlzás azt gondolni, hogy az oroszok ereje a szegénységükben rejlene.

Nagyobb felbontásért kattintson jobb egérgombbal a képre, majd válassza a „Kép megnyitása új lapon” opciót!
Nagyobb felbontásért kattintson jobb egérgombbal a képre, majd válassza a „Kép megnyitása új lapon” opciót!

 

Stier Gábor Oroszország-szakértő, külpolitikai újságíró ugyanakkor a Demokrata hasábjain figyelmeztetett: Oroszország a nyugati korlátozások alatt valóban nem rogyott térdre, hiszen az elmúlt nyolc évben a Krím elfoglalása miatt bevezetett szank­ciókra importhelyettesítő gazdaságpolitikával reagált – ez az egyik oka annak, hogy az orosz gazdaság 2014 óta alig növekedett, hiszen olyan iparágakba fektet, amelyek még nem hatékonyak.

Ez azonban azt is jelenti, hogy Oroszországot megroppantani, a lakosságot alapvető igényeinek kielégítésében meggátolni büntetőintézkedésekkel nem lehet – öt év alatt harminc százalékkal csökkent az orosz élelmiszerimport, emellett masszív visszaesés ment végbe mind a vállalati, mind az állami adósság­állományban, előbbi GDP-arányosan 50, utóbbi 20 százalékra olvadt. Így Moszkvára kevésbé hatnak a hitelminősítők döntései vagy a nemzetközi piaci folyamatok, ráadásul a költségvetés egyensúlya 40 dolláros hordónkénti olajárra van kalibrálva – írja Stier, most pedig,

amikor ennek bő kétszerese az olajár, pénzeső van az orosz költségvetésben.

Így aztán Oroszországban van mit enni, van fűtő- és üzemanyag, s a büdzsé sem borult meg. Ebből tehát nehezen lesz összeroppanás, áruhiány csak gyógyszerek, állateledelek, műszaki cikkek vonatkozásában képzelhető el, illetve hatszázezer fő körül alakulhat az utcára kerülő munkavállalók száma a hetvenötmilliós aktív foglalkoztatotti létszám mellett.

A korlátozások hatásáról írt hosszú cikkében voltaképpen hasonló következtetésekre jutott Josep Borrell, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője is. A sajtó jellemzően csak az írás diadalmas felütését idézte: „A szankcióink súlyosan érintik a Kremlt, és az orosz gazdaságra gyakorolt hatásaik egyre jelentősebbek lesznek. Stratégiai türelemre van szükségünk, amíg Ukrajna teljes mértékben visszaszerzi szuverenitását” – írta Borrell, aki megjegyezte, hogy az intézkedéseknek az európai gazdaságra gyakorolt negatív hatásai „az az ár, amit a demokráciáink és a nemzetközi jog védelméért meg kell fizetnünk”. (Izgalmas adalék, hogy hasonlóan gondolkozik Vlagyimir Putyin szóvivője, Dmitrij Peszkov, aki szerint a szankciók „az az ár, amelyet Orosz­ország és Irán fizet a szuverenitásáért”.)

Szerinte igaz ugyan, hogy az oroszok az európai piacról kiszoruló olajukat el tudják adni máshol, de csak a Brent és a WTI benchmark olajáraknál 30 dollárral olcsóbban; igaz az is, hogy a rubel erős, de az árfolyama csak azt tükrözi, hogy

Oroszország rengeteg olajat és gázt exportál, de importálni alig tud valamit;

és az is igaz, hogy Kína jóval többet importál Oroszországból, mint korábban, de az exportját Oroszországba a nyugati országokéhoz hasonló mértékben csökkentette, nehogy korlátozások alá essen. Technológiaimport tekintetében ugyanis Borrell szerint Oroszország 45 százalékban Európára, 21 százalékban az Egyesült Államokra és 11 százalékban Kínára támaszkodott a háború előtt – és amit az alacsony technológiai igényű élelmiszeriparban ki lehet váltani kínai technológiával, azt más iparágakban, amelyekhez Kínába is a Nyugat szállítja a technológiát, olyan egyszerűen nem lehet.

Vlagyimir Putyin elnök Nyikolaj Sulginov orosz energiaügyi miniszterrel egyeztet Moszkvában július 21-én <br> Fotó: AFP / Mikhail Klimentyev / SPUTNIK
Vlagyimir Putyin elnök Nyikolaj Sulginov orosz energiaügyi miniszterrel egyeztet Moszkvában július 21-én
Fotó: AFP / Mikhail Klimentyev / SPUTNIK

 

Borrell írása azonban – a szankciók hatékonyságára figyelmeztető, illetve Oroszország összeroppanásának elmaradását hangsúlyozó szakértői véleményekkel egyetemben – arra enged következtetni, hogy a korlátozásoknak a legkevésbé sem a háborúra van hatásuk, inkább az orosz gazdaság hosszú távú potenciálját rombolják eredményesen. Tény például, hogy az orosz olaj- és gázipar a jövőben egyre nehezebben fog tudni hozzáférni a vízszintes irányított fúrási technológiához, és ebben az olajimportőr Kína sem tud neki érdemben segíteni – ugyanakkor ez mindössze annyit jelent, hogy évek múlva Orosz­ország csökkenteni kényszerül majd a kőolajtermelését, mert technológiai korlátokba ütközik.

Azon a tényen mindez – az európai olajembargóval együtt – nem változtat semmit, hogy jelenleg az oroszok degeszre keresik magukat a drága olajon. Hasonló a helyzet a légi közlekedésben is: attól még, hogy a nyugati repülőgépgyárak nem szervizelik tovább az orosz gépeket, a 60 százalékban külföldi repülőkből álló orosz polgári légi­flotta rendelkezésre állása csak évek múlva fog érdemben romlani.

A háborúra paradox módon csak egy szankciónak van közvetlen kihatása, ez pedig a technológiai exportkorlátozások körébe tartozó félvezetőkhöz kapcsolódik: mivel Oroszországnak nincs saját fejlett félvezetőgyártása, az európai intézkedések érdemben csökkentik az orosz precíziósrakéta-gyártás kapacitását, így ezeket az eszközöket Ukrajnában is csak jóval kisebb mértékben tudja bevetni, mint tervezte.

Ha békét vagy erősebb Ukrajnát nem teremt is a tilalmakkal az Európai Unió, orosz gazdasági válságot nagyon is okoz vele.

Ez a válság azonban furcsa madár: a korlátozások az európaiakkal ellentétben az oroszok többségétől nem azt veszik el, amijük van, hanem azt, amijük lehetne. (Mindez természetesen nem érvényes az utazó, külfölddel üzletelő, iPhone-t és olasz parfümöket fogyasztó városi középosztályra, tőle tényleg elvették a komplett életmódját.)

Míg Európában a háborús és szankciós helyzet romlásával párhuzamosan egyre inkább nyomta az állampolgárok zsebét az üzemanyag (Magyarországon a piaci árú benzin litere január 5-én 495, március 11-én 640, július 20-án 741 forint volt), Oroszországban a 2021 végén még 51,49 rubelbe kerülő benzin ára ma 14 kopejkával alacsonyabb, ahogy a rezsiárak is maradtak a helyükön. Infláció van, nem is csekély, júniusban tavaly júniushoz képest 15,9 százalék – ezt azonban egyrészt a rubel árfolyamának a háború első hónapjában tapasztalható megőrülése, másrészt a megkötések miatt be nem hozható termékek helyettesítésének költsége hajtja, és az európai országok inflációjával ellentétben csökkenő pályán van. Így tehát gyakorlatilag az egyetlen pont, ahol a külföldre nem járó, nem kivonuló nyugati multinál dolgozó, egyszerű vidéki orosz folyamatosan találkozik a korlátozások hatásával, az a szupermarket kasszája, de már ott sem biztos, hogy sokáig.

Illetve még egy speciális területen erősen éreztetik hatásukat a nyugati szankciók – ez pedig az autóvásárlás. Az Oroszországba nem szállító autómárkák listája tekintélyes: Daimler Truck, MAN, GM, Bosch, BMW, Jaguar Land Rover, Volkswagen-csoport, Mercedes-Benz, Mazda, Honda, Toyota/Lexus, Porsche, Rolls-Royce, Lamborghini, Ferrari, Infiniti, Stellantis, Suzuki (részlegesen) és Nissan – a piacon tehát csak Mitsubishi, Subaru, Hyundai, Kia, Geely, Chery és Haval maradt (egy japán, két koreai és három kínai márka), s a technológiai szankciók miatt Ladából is csak a Grantát lehet éppen kapni, azt is csak „egyszerűsített változatban”, tehát elektromos ablak, szervókormány, ABS és légzsák (!) nélkül.

Ezeken a nem csekély problémákon kívül azonban

a korlátozások hatásai miatt nem az átlagembereknek, hanem az orosz gazdaság irányítóinak főhet a fejük.

Első blikkre nevetségesnek tűnhet a lista, amely szerint mostantól tőlünk és Amerikától nem kaphatnak az oroszok kvantumszámítógépet, félvezetőket, csúcskategóriás elektronikai cikkeket és szoftvereket, gépeket és szállítóeszközöket, légi közlekedési és űripari technológiát és sugárhajtómű-üzemanyagot, olajfinomításhoz szükséges technológiát, valamint kettős felhasználású termékeket, hiszen az ember gondolhatná, hogy India és Kína mindent kivált – de az orosz vezetés pontosan tudja, hogy az ország importjának 51 százalékát kitevő partnerek büntető rendelkezései nem múlnak el nyomtalanul.

A moszkvai óriáskerék, amelyet ezekben a napokban éppen felújítanak <br> Fotó: AFP / Ramil Sitdikov / Sputnik
A moszkvai óriáskerék, amelyet ezekben a napokban éppen felújítanak
Fotó: AFP / Ramil Sitdikov / Sputnik

 

Alekszandr Morozov, az orosz jegybank, a Bank Rosszii kutatási és előrejelzési főosztályának vezetője hosszú tanulmányban vázolta fel, mit okoznak a korlátozások középtávon az orosz gazdaságban: olyan strukturális válságot, mint az 1990-es években, de sokkal lassabb helyreállással. A technológiai szankciók fényében ugyanis „még a magas fokú helyi integráció is felesleges, ha a hiányzó komponensek egyediek, és nem pótolhatók könnyen más gyártó termékeivel”

legyen bármennyire önellátó Oroszország, ez a jelenség így is, úgy is tönkreteszi a gépipart és az elektronikai ipart. 

A közvetlenül kieső kereskedelem mellett levonódik az orosz GDP-ből mindaz a hozzáadott érték, amely importigényes iparágakban állt elő, „a potenciális GDP-veszteség a kínálati faktorok miatt (azaz azért, mert a termelékenység csökkenésével nem lesz miből reálbért emelni az oroszoknak – a szerk.) visszafogja majd a visszaállást, és jelentős késedelmet okoz a 2021-es szintre való visszatérésben”.

Ezzel párhuzamosan „csökken az orosz gazdaság technológiai kifinomultsága, ahogy a dologi és technikai tényezők elöregszenek, és kevésbé termelékeny pótlékokra cserélik őket”. A legtöbb iparágban ez a hatás 2022 végéig bekövetkezik, az olaj- és gázipar azonban, amely Oroszország költségvetési bevételeinek idén a 49, „békeidőben” inkább a 36 százalékát adja, „2023-ban is folytatja hanyatlását, de akár tovább is”.

Amikor pedig Oroszország a kieső iparát importhelyettesítésre állítja át, jelentős méretgazdaságossági problémákba ütközik majd: mivel technológiai színvonala nem engedi meg, hogy a hazai piacon túlra termeljen,

gazdaságtalanul kis volumenben fog előállítani,

ami elkerülhetetlenül a végfelhasználói árak emelkedéséhez vezet. Az importhelyettesítés előnye ugyanakkor, hogy „alacsonyan tartja az össz-munkanélküliségi rátát”, hiszen több dolgos kéz kell majd ahhoz, hogy az eddig importált javakat megtermelje az ország – ugyanakkor „a bérnövekedés a termelés növekedése mögött fog kullogni, a tőkéhez képest olcsóbb lesz a munka”.

Mindez a gyakorlatban – az erre az évre előre jelzett 8-9 százalékos recesszión túl – még az orosz pénzügyminisztérium szerint is 0 és 3 százalék közötti GDP-csökkenést jelent jövőre, s legfeljebb 2024-re állhat vissza 2,5 és 3,5 százalék közötti növekedés. Néhány különösen érintett szektor pedig – így az autógyártás, amely úgy összeomlott, hogy Oroszországban az egyszerűsített Grantát gyártó Avtovazon kívül csak két gyár, az UAZ és a kínai Haval termel; a becslések szerint 90 százalékban importfüggő szerszámgépipar és elektronikai ipar, a 60-80 százalékban importfüggő nehézgépipar és könnyűipar vagy a legkevesebb tizenöt év alatt felépíthető félvezetőipar – ezen az időtávon túl is masszívan szenvedni fog.

A háború alatt tehát a büntetőintézkedések bombaformába hozták Oroszországot: a borzalmassá váló piaci hangulat és a magas árak miatt

épp ott tudja Európát zsarolni, ahol igazán sérülékeny,

miközben kínai olajexportját bő felével, indiai exportját pedig az ötvenszeresére növelve, a korábban Európába vitt kész dízelt Brazília felé irányítva Putyinéknak a háború alatt lesz elég pénzük mindarra, amire szükségük van.

A háború forró szakaszát követően azonban a technológiai hiány egy gazdasági potenciáljától megfosztott, legyengült Oroszországot lök Kína karjaiba. A Kommerszant gazdasági elemzője, Jevgenyij Koskarov úgy látja, „a Nyugat teljes körű kiváltása a Kelettel nem mehet végbe, ugyanis a Nyugat, amely igyekszik leválasztani Oroszországot a technológiai erőforrásokról, nagymértékben tulajdonosa is ezen technológiáknak – többek között Keleten is”. Így aztán

a technológiai szakadék egyre nő a Kreml és a Nyugat között

– ellenben, mint arra a lap másik elemzője, Jefim Kac rámutat, „a lakosság alapvető igényeit (élelmiszer, ruha, orvosságok) a hazai cégek fél év alatt le tudják fedni az állam aktív segítsége mellett”.

Hasonló lehet a helyzet, mint a Krím annexióját követő szankciók után, amelyeket a Levada-centr felmérése szerint az oroszok 48 százaléka „az orosz gazdaságot jelentéktelen mértékben romboló” tényezőknek tartott: az átlagos körülmények között élők alapvető szükségleteinek kielégítésére a gazdaság minden nehézség ellenére alkalmas marad, mire pedig a Brjanszki területen bárki rájönne, micsoda technológiai potenciáltól esik el az ország, Európa a maga részéről már rég megfagyott.

 

Nyitóképen: Orosz polgárok sétálnak a moszkvai Vörös téren július 23-án. Fotó: AFP / Natalia Kolesnikova

Összesen 193 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
stug
2022. augusztus 06. 15:45
"miközben kínai olajexportját bő felével, indiai exportját pedig az ötvenszeresére növelve, a korábban Európába vitt kész dízelt Brazília felé irányítva Putyinéknak a háború alatt lesz elég pénzük mindarra, amire szükségük van" - lófaszt, mandiner.ru, már megint a ruszki propagandát nyomjátok. A cucc átcsatornázásához évek kellenek, szarban vagytok, és egyre gyengül a zsarolási potenciálotok. Már csak a nektek dolgozó hasznos idióta nyugati médiát kell semlegesíteni - aztán nektek nyekk :)))
Kivűlálló
2022. augusztus 06. 15:17
Én meg úgy látom, hogy a "krónikus gáz és egyéb energiahordozó hiánya", a nyugatra nézve sokkal károsabb, mint Oroszországra! Gondoljunk csak bele.., kik azok akik ma nyugaton a legjobban hisztiznek a gázhiány miatt...? A német nehézipar, autógyártók és a műtrágya, valamint a BASF vagyis a németek legnagyobb vegyiipari cége! Ha ezek elesnek, akkor megszűnik a nyugat technológiai fölénye (még az a kicsi is, ami van)! Az autógyártóknak rohadt nagy bevételkiesés lesz az orosz piacról való leválás, ami közép és hosszútávon nem az oroszoknak fog fájni! Oroszország megengedheti magának, hogy úgy szórakoztassa magát a nyugati szankciókkal, ahogy akarja (lásd: a(z) NS 1 gázvezeték turbinája körüli játék, vagy az, hogy megelőzvén a szankciók bevezetését, elzárja csaknem az összes nyugatra irányuló gázcsapot). Lehet, hogy Oroszországnak nem fog jutni a drága, nyugati autókból (bár Putyin megmondta, hogy ezután is lehet majd új Merciket venni, csak egy kicsit többe fog kerülni...), járnak majd a szervó és légzsák nélküli Ladákkal, de Ők akkor is tudnak majd autózni, amikor a nyugatnak alig, vagy egyáltalán nem lesz üzemanyaga a kocsikba és ami lesz is, az is csak keveseknek lesz megfizethető, kvázi, mennek biciklivel, meg gyalog, míg az oroszok, ha nem is egy színvonalassal, de autóval tudnak majd járni! Magyarul, a nyugat vissza löki magát a 18. századba, míg az oroszok óriási előnnyel fognak kezdeni a háború után (egy jóval nagyobb, orosz területen, mert Ukrajna ha nem is teljesen, de területeinek nagy részét elveszíti, kvázi, Oroszország nyer)! A munkanélküli nyugati tudósokat jó pénzért felvásárolja és onnantól kezdve Ő fogja alkalmazásban tartani Őket (nagyjából, mint azt az USA csinálta a 2. világháború utáni, náci tudósokkal)! Én így látom a jövőt! Mindenképpen a nyugat lesz a legnagyobb vesztese a mostani válságnak (beleértve az USA-t is)!
zseblámpa
2022. augusztus 06. 14:12
Most az oroszoknak van dögivel pénzük betolni a csúcstechnológia fejlesztésébe és gyártásába. Pár év múlva akkor sem vennék meg az EU országoktól, ha levennék a szankciós listáról. A hadiipar addig is simán megszerzi a szükséges alkatrészeket. Valószínűleg hamarabb megoldják a problémáikat, mint amire az EU-nak lesz elég energiája és nyersanyaga. A korábbi szankciók következménye az lett, hogy önellátóak, sőt exportőrök lettek mezőgazdasági termékekből és élelmiszeripari termékekből. Az idő nekik dolgozik. A háború pedig még sokáig elhúzódhat.
olajfa1
2022. augusztus 06. 14:03
Teljesen jó a megállapítás! Mert az orosz nép döntő átlagát -kb 80%-át nem tudja érinteni a nyugati szankció... mert nem vásárolnak Rols-Royce-t... vagy Jaguárokat... A kínai árukat meg nem érintik a szankciók! tehát az életszínvonaluk nem fog csökkennni!... Ellenben a nyugati emberek ha nem tudnak fűteni és a gyárakat le kell állítani energiahiány m,iatt és nem keresnek az emberek... akkor azt ők nagyon is megérzik! és pillanatok alatt az életszínvonaluj rohamosan esni fog... Ezt ők egésszenpontosan tudják!...
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!