„Gazsi meghívja vacsorára Kálmánt. Az első pálinka után kitesz az asztal közepére egy tálat, rajta két szelet hús. Az egyik hatalmas, a másik kicsike, alig féltenyérnyi.– Há’ páráncsoljá, Kálmánkám! – kínálja barátját Gazsi, mire Kálmán kiszedi magának a nagyobb darab húst.– Jáj te, Kálmán, de egy bunkó vágy! Há’ hogy vehetted ki a nágyobbikát?– Mé’, te melyiket vetted vóna ki, Gázsikám?– Há’ természetesen a kisebbiket!– Há’ akkó’ meg mi bajod van? Há’ ott van, b…zdmeg! A tiéd!Gazsi és Kálmán sok fontos és örök érvényű bölcsességet tartalmazó párbeszéde után – erre majd még visszatérünk! – ugorjunk mindjárt Bod Péter Ákoshoz és a rezsicsökkentéshez. Természetesen önök joggal teszik fel a kérdést: miért éppen Bod Péter Ákoshoz?
Mikor ki sem látszunk a jobbnál jobb példaemberekből, példamondatokból, Gyurcsánytól Márki-Zayig. Ez igaz. De nevezettek ez irányú megnyilatkozásai éppúgy teljesen érdektelenek, mint bármely más megnyilatkozásuk. Ugyanis nevezettek nem csupán végtelen ostobaságuk, felmérhetetlen aljasságuk és becstelenségük foglyai, hanem gúzsba köti őket politikai tév- és rögeszméjük is. (Orbán-undor mint lelki igény »ötcentiseknek«…)