Amikor ezeket a sorokat írom, a nemzet még mindig nyakig mártózik abban a történelmi sikerben, amelyet labdarúgóink arattak a ködös Albionban, felülírva a legoptimistább várakozásokat is. Mire a cikk megjelenik, valószínűleg csökken az eufória, ám a sporttörténelem lapjain ott marad a diadal, bennünk pedig az a katartikus érzés, amit csak hazáját szerető ember élhet át, s amely nem ismer sem gúnyt, sem határokat.
Hogy mire képes a sport, azt nem kell többé magyarázni, elég visszautalni arra az össznemzeti örömre, amit együtt megéltünk. És milyen jó, hogy végre ezen a téren is kijut nekünk az örömből! Kezdjük tanulni, hogy újra olyan országban élünk, amely tényező, amelynek nem csak a múltjában vannak igazán dicső elemek, de jelen tettei közt is sok elismerésre méltót találni – és van, igazán van jövőképe.