A perc, amikor a Telex belerúgott Hodász Andrásba

2022. június 6. 8:31

Vágvölgyi Gergely
Mandiner
Ki gondolta volna: amikor már nem volt hasznos nekik az atya, inkább pofozták kicsit.

Egykori barátként és katolikusként egyszerre volt fájó nézni, ami az elmúlt években Hodász Andrással történt. Előbb közel sodródott a Szemlélek-körhöz, ahol a fából vaskarika „liberális kereszténység” szele megcsapta, majd egyre inkább kezdett olyan nyilatkozatokat tenni, amelyek távolodtak korábbi álláspontjától (és ezzel együtt: az egyház hivatalos társadalmi tanításától), ellenben egyre inkább kedvesek voltak a liberális sztárinfluenszereknek és újságíróknak.

Az ellenzéki média hamar felismerte a lehetőséget benne,

 íme, itt van egy országos ismertséggel bíró pap, aki hajlandó a mi narratívánkat erősíteni, barátkozik a kormányellenes csoportokkal, kattintásmágnes, hát repüljünk rá!

És már érkeztek is a folyamatos felkérések az Indextől az Egyenes beszéd stúdióján át a család intézményének dekonstruálásán ügyködő lobbisták vlogjaiig – András atya pedig (sajnos) örömmel sétált bele a csapdába. 

Hogy voltak, méghozzá sokan, akik próbálták figyelmeztetni, nem segített. A párbeszéd jegyében jobbra nem, csak balra nyilatkozott, a kritikus hangokat lejárató cikkeknek nevezte, és

a végén már többet foglalkozott a nyilvánosságban politikával, mint szakralitással. 

Aztán eljött az is, amire egyébként magától értetődően számítani lehetett: amikor az hozta a kattintást a „nincsmásik-lettmásik-demégsincssajtószabadság” médiatengelyen, akkor már inkább arról cikkeztek, miért nem okos, kedves és szép az András atya. Merthogy arrafelé katolikus papot (és általában: keresztény lelkészt) csak akkor kedvelnek, ha épp erősíteni tudja pár percig a narratívájukat, amíg az egyébként mindent, ami számunkra kicsit is szent, zsigerből tagadó liberális szemlélet hasznot húz belőle. Utána eldobják ugye – és ezért is írtam fentebb, hogy fáj nézni ezt az egészet. 

A korábban a Telexnek is író András atya (ez akkor történt, amikor az intézményes egyházat rendre pellengérre állító blog rájött, hogy a választások közeledtével még mindig érdemi olvasottság nélkül álldogál a trójai faló a keresztény médiapiacon, így hát odaadta szerzőinek cikkeit a keresztény értékeket rendre tagadó lapnak)

most éppen azoktól kapott figyelmeztetést, akik eddig, mert hasznos volt számukra, tenyerükön hordozták. 

Történt ugyanis, hogy a liberális újság (természetesen) beleszállt Osztie Zoltán atyába és mindazokba, akik részt vettek egy budapesti szentmisén, amelyet Orbán Viktorért ajánlottak föl. A kevéssé tájékozott, ámde persze független és objektív zsurnalisztika jegyében már-már vicc tárgyává tették a szentmiseáldozatot, mit sem törődve azzal, hogy minden szentmisének van intentio-ja, azaz szándéka, amire a miséző pap(ok) felajánlja(k), e szándék pedig az esetek többségében elhunyt lelki üdve, vagy valamely élő testvérünk testi-lelki épsége. Ráadásul az egyház egyebek mellett az egyetemes könyörgésekben a világ minden pontján rendszeresen fohászkodik az állami vezetőkért, függetlenül azok politikai hovatartozásától, vallási meggyőződésétől, vagy úgy egyáltalán bármitől.

Orbán Viktorért misét bemutatni tehát éppoly természetes, mint bármelyikünkért, ráadásul az egyház akkor is imádkozott a politikai vezetőkért, amikor azokat adott esetben Medgyessy Péternek, Gyurcsány Ferencnek vagy Bajnai Gordonnak hívták.

Az esetben persze András atya is meglátta a személyi kultusz építését (jó, hát nem mindenki fényképezkedhet Márki-Zay Péterrel mise után), valószínűleg nem hallotta paptársai beszámolóit, akikhez a kampány alatt egyik-másik vasárnap besétált a balos-liberális tömörülés közös miniszterelnök-jelöltje és megkérte szépen őket, hogy miséik elején jól hallhatóan külön, név szerint köszöntsék őt…  

András atya azonban kritikát fogalmazott meg a Telex lejárató videójával szemben is,

rámutatva: az elég egyértelműen arra törekszik, hogy rossz színben tüntesse fel és nevetségessé tegye úgy a mise szervezőit, mint főcelebránsát és azokat is, akik részt vettek rajta. Ezt a mozzanatot azért is érdemes rögzítenünk, mert kifejezetten Hodász atya érdemére szolgál. Meg azért is, mert itt következett be a fordulat.

A Telex ugyanis ezt követően abból faragott kattintásvadász cikket, hogy látványos című írásában jelezte: főszereplőnk kritikája fals, ők, akik lejáratják az egyházat, ismét a korrektség felkent lovagjaiként jártak el, ami történt, az újságírás legjava. Ha pedig egy sztárpap kritizál, mindegy, hogy eddig a malmunkra hajtotta a vizet, most azzal termel nekünk, hogy viszontkritikát fogalmazunk meg. 

És így van ez mindig: a klubhűségében megingó játékos átigazolását csak addig ünnepli a konkurens csapat közönsége, amíg az egyesület hivatalos lapjában azt nem nyilatkozza, hogy azért elég jó volt ott játszani. Akkor aztán kifütyülik, miközben a gyepre kocog melegíteni.

Érdemes tehát még a mai világ szirénhangjai között is a klubhűséget választani.

András atyával utoljára a választások előtt folytattunk egy vitát, amit akkor azzal zártunk le: imádkozunk egymásért. Részemről ez így is marad.
 

Nyitókép: YouTube

Összesen 57 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Szerintem egy pap világi szereplésekor probléma akkor lép fel, ha azt hiszi, hogy a politikai szereplésével direkt módon evangelizálhat. A világi témákban papként ugyanolyan amatőrök vagyunk, mint a nem-politológus kommentelők bármelyike. Az természetesen lehetséges, hogy ha egy pap felkészülten szól hozzá egy világi témához, akkor rokonszenvet ébreszthet a keresztény hittel szemben.

Aki még emlékszik a Horn-Gyurcsány kormányok "eredményeire", az méltán és érthetően helyeselheti az Orbán doktorminisztelnök úr lelki üdvéért, testi épségéért, jó döntéseiért akár mindennap felajánlott misét. Egyébként kinek mi köze hozzá? Tartsuk tiszteletben mások vallási meggyőződését, a realitás határain belül. Ez bőven belül van, amellett ez egy katolikus ország, amennyiben a hívők számát nézzük a honi más vallást vallókhoz viszonyítva.

A ref-ev templomokban része az istentiszteletnek a világi vezetőkért szóló ima-mondat.

Gondolom, mellett, de mindegy. A pap, lelkész, bármilyen szomorú az ellenpéldák miatt, az általa képviselt vallás földi arca. A szeretett és tisztelt lengyel pápa mondta egyszer, h. a vallást legfeljebb a papok számolhatják fel, ami persze a kommunisták álma lenne, hiszen elviselhetetlen számukra, h. VAN rajtuk kívül, FELETTÜK, láthatatlan hatalom, amiben a társadalom nagy része hisz.

Felejthetetlen Wajda Katynjában ahogy a hátradrótozott kézzel botorkáló férfiak a teherautótól a gödör széléig egyként, spontán mondják az ojcsenást az elkerülhetetlen vég előtt.

Vitatkozás? Azokkal, akik nem tudják miről beszélnek, de nem is akarják érteni?

Azért vagyunk még néhányan a gáton.

Ez a mondatod volt a legfájóbb nekem, ahogy neked is. "Egykori."
"Egykori barátként és katolikusként egyszerre volt fájó nézni,"
Láttam olyan videókat, amikor te voltál a narrátor Gergely, amikor meghívtátok Hodász atyát.

Nekem még az is fájó volt, amikor nem volt hajlandó nyilatkozni a mandinernek, mondván, hogy nem politizál, aztán lefeküdt egy ellenzéki médiának.

Hányszor fognak még megütközni azon, ha imádkozunk, misét mondatunk Orbán Viktorért?
Pedig százszor elmagyaráztuk már az ateistáknak, hogy ez Jézus parancsa. Ha őt követjük, mi a gond?

Nagyon bírom Osztie Zoltán atyát. Imádkozó, egyenes, szókimondó atya.

Innentől tényleg végtelen ostobaság balról az Orbánért mondott misén rugózni, nem adhatnak mást, mint mi lényegük. A magam részéről reménykedem abban, h. többé NEM rúgnak labdába kormányzati téren. Az a társaság, amelyik beveszi a Gyurcsány házaspárt, annyit is ér. Nem mintha a többi balos vezér sokkal különb lenne.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés