Konzervatív kánaán

2022. május 18. 18:38

Törcsi Péter
Az „Isten, haza család” hármas jelszavával csütörtökön startol az első európai CPAC.

„Orbán az európai politikában elszigeteltebb, mint valaha”, „Pánikol Orbán, senki nem áll szóba vele”, „Orbán elszigetelődött, a magyar választás új válságot hozhat az EU-ban” – csupán néhány azon szalagcímek közül, amelyekhez hasonlókkal tonnaszám találkozhattunk az elmúlt tizenkét évben a balliberális médiumok felületein. A magukat függetlennek mondó elemzők és újságírók ezekben a cikkekben rendre azt próbálták bizonygatni, hogy a magyar kormányfő maga a patás ördög, akinek a véleményére nem ad már senki sem, akinek politikája minden késsel-villával enni tudó értelmiséginél kiveri a biztosítékot – hiszen miért is volna szabad megengedni, hogy Magyarországon az állampolgárok többségének a véleménye képviselve legyen?

Aki azonban kicsit is rajta tartja az ujját a politika ütőerén, az pontosan tudja, hogy mindez nem más, mint a baloldali propagandasajtó visszatérő toposza. A jelenséget nyugodtan írhatjuk a vágyvezérelt gondolkodás számlájára. Azon persze elnevet­gélhetünk, hogy az említett „szakértők” mást sem csinálnak egy évtizede, mint hogy a tényekkel nem törődve kivetítik véleményüket a többi választóra, azt feltételezve, hogy az általuk preferált oldalnak nagyobb a támogatottsága, mint amekkora valójában. Később pedig – már ismerve a következő országgyűlési választás eredmé­nyeit – egymást túllicitálva csodálkoznak rá a valóságra. Ilyenkor jön az, hogy „le kell menni vidékre”, meg hogy „a következő négy év feladata, hogy meg kell ismerni az országot”. A kezdeti lelkesedés után ez a törekvés néhány héten belül – mivel ők „nem választást akarnak nyerni, csak be akarnak ülni a zsűribe” – rendre elhal. A forgatókönyv ismeretes.

Mindeközben Orbán Viktor olyannyira „elszigetelődik”, hogy nemcsak egymásnak adják a kilincset a világ minden tájáról érkező vezetők, de sokan követendő példaként utalnak a magyar miniszterelnökre, amiből következik, hogy a nyugati államok is kezdik lemásolni a magyar modell bizonyos elemeit. Gondoljunk csak a gyermekvédelmi törvényre, amelyet USA-szerte több állam is készül éppen átvenni, a rezsicsökkentésre, amely különösen a mostani, válságokkal teli időkben súlyos terhektől szabadítja meg az adófizetőket, vagy a migrációs politikára, amelyet az utóbbi években zajló, vérre menő viták miatt síri csendben ugyan, de előszeretettel másolnak más országokban. A magyar miniszterelnöknek határozott elképzelései vannak országa jövőjével kapcsolatban, és nem fél képviselni őket – maga mögött tudva a választók jelentős többségének bizalmát –, még ha ez a mentalitás a baloldali politikacsinálástól egy jó ideje távol került is.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés