Vétójogról és arról, hogy „így járunk”

2022. május 18. 17:34

Szilvay Gergely

Guy Verhofstadt szerint Orbán Viktor vétója miatt nem lehet megállítani a háborút, a Bloomberg pedig olyanokat ír, hogy a magyar kormány lényegében zsarolja az Európai Uniót, mondván, akkor megy bele az olajembargóba, ha más pénzeket megkap az EU-tól. Úgy látszik, a balliberális nemzetközi elit nem érti, hogy az olajembargó a magyaroknak nem csupán némi áremelkedést, kevesebb fürdést és hidegebb telet jelent, hanem effektíve a gazdaság leállását. Annak ellenére, hogy a kormány az előző tizenkét évben minden lehetséges módon igyekezett diverzifikálni: interkonnektorokat épített, amerikaiakat invitált Közép-Európába, visszavásárolta a Mol orosz részvénypakettjét. Csak hát tengerpartunk nincs, a horvátoknál beszálltunk az lng-terminálba, de ők még nem építettek semmit, a többi interkonnektoron, amelyen át azeri és más gáz érkezne, még nem jön semmi, mert a partnerek nem csatlakoztak ránk. Ahol diverzifikálni tudtunk, ott orosz olaj és gáz jön – kerülő úton.

Ennek ellenére az a narratíva lett a meghatározó az EU hatalmon lévő baloldali elitjében, hogy mi akadályozzuk az oroszok szankcionálását, meg egyébként sok minden mást is, ezért meg kell szüntetni a vétó intézményét. Na most, az EU-ban számos döntéshozatali módszer létezik, némelyiknek része a vétó, némelyiknek nem. Az Európai Parlament nem igazán döntéshozó fórum, inkább csak szövegel, de a pszichológiai nyomásgyakorlást ügyesen űzi. Az Európai Bizottsággal ugyanez a helyzet. A valódi döntéshozatal a tagállami vezetőket tömörítő tanácsban zajlik, itt kell igazán kiállni a nyomásgyakorlást. És a vétót is csak konszenzussal lehet megszüntetni.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés