Kétség az egységben, avagy merre tovább ellenzék?

1szerű,rájött ,hogy be kell darálni mindenkit. Kérdés ,hogy Kari Getzyt ,hogy ? Jakab Pig-et hogy. Fegy ö ö ö ö rt hogy ? A többi menni fog. Legkönnyebb dolga a bolgár csatalóval lesz.

Moslékok a szemétben, ahova valók..

Gyurcsány Ferencnek abban igaza van, hogy ő legalább képes volt felépíteni maga köré egy pártot. Még ha ez leginkább valamiféle jól bejáratott régi „hálózati” emberekből is állt, akkor is tény, hogy sok munkája volt benne neki is. Tehát azok, akik saját maguk nem képesek közösségszervezésre, hanem csak ideiglenesen rácsatlakoztak arra, ami van, sőt ennek megpróbáltak az élére állni, ráadásul úgy, hogy eközben folyamatosan támadták azt, aki ezt a szerveződést összehozta, azok kakukkok, másrészt még kakukknak is igazából elég ostobák és kontraproduktívak. Ide tartozik elsősorban MZP és a hozzá csatlakozók, másrészt az olyan finnyás ellenzéki értelmiségiek, mint Puzsér, Schiffer és a többiek, vagy az újságírók és más szellemi holdudvar tagjai, akik nem kérnének Gyurcsányból, de a Gyurcsány által megszervezett közösségre nagyon is igényt tartanának, na persze konkrétan Gyurcsány nélkül. Azért ez kicsit hasonló ahhoz, mint amikor emberek úgy gondolják, hogy a már megszületett gyermekek szabadon elrabolhatók, azok „közhasznú jószágok”, és tetszés szerint osztogathatók olyan felnőtt „szülőknek”, akik magában a megtermékenyítésben, kihordásban, szülésben, szoptatásban nem vettek részt. Tehát a nehezét nem vállalták, de a már „késztermék”, a cseperedő gyermek azért kurvára kéne. Vagyis ilyen testrablók sokan vannak, egyébként a kereszténységen belül is pontosan ez figyelhető meg, hogy az újonnan belépő kis közösségek, „szekták” nem a világból szedik össze a tagjaikat, hanem vámpírként igyekeznek elszívni a már létező közösségek elégedetlen tagjait, fiataljait, és ennek legpregnánsabb példája volt az Orbán Gazsi-féle Felház, ami bevallottan semmiféle tanítással, semmiféle komoly értelemben vett, értelmezhető egyházi működéssel nem bírt előállni, csak igyekezett a bizonytalanokat, fiatalokat magához szippantani, és általuk pénzt tarhálni. A lényeg tehát, hogy a munka nehezéhez senkinek sem fűlik a foga, de a tejszínhabot annál inkább szeretnék sokan lenyalni, a dicsőséget bezsebelni, és vele a sok zsét is eltenni, és élni a társadalmi elit „jól megérdemelt életét”, mások feje fölött, mások terheitől mentesen. Sok az eszkimó, de kevés a fóka. Pont ebből is következik, hogy a hatpárti ellenzékben a DK-n és a Momentumon kívül gyakorlatilag minden egyéb formáció fölösleges, még ez a kettő is jórészt csak életkori meghatározottság miatt különböztethető meg, egyébként saját önálló mondanivalójuk nincs. Akár még ők is összeolvadhatnának egyetlen pártba, és akkor maradnak a Kutyák, mint teljesen rendszeren kívüli, marginális alakulat, meg a Mi Hazánk. A valóban zöldpárti kezdeményezések egyszerűen elpárologtak, perpill külön zöldpártra egyszerűen nincs igény, ahogyan külön vidéki parasztpártra sem, munkáspártra sem. Az egyetlen mondandó, amivel előrukkolhatnak, az uniópártiság, a nyugathoz való felzárkózás, a nyugathoz való tartozás, a jogállamiság követelménye. Hogy ezen mit lehet még turbózni, azt nem tudom, mert sok ötletük (parizeres proliskodás, buzik, bevándorlók és Ukrajna támogatása) nagyon balul sült el. Az, hogy meg akarnak élni a politizálásból, önmagában nem egy program, illetve senkit sem érdekel.

A szakadék aljáról??