Vona Gábor a választás után lemondott a tisztségéről.
Jakab Péter vezetésével
a Jobbik összeállt azokkal a baloldali és liberális erőkkel, akikkel szemben ez a párt valaha meghatározta magát.
Nem csak taktikázva állt össze, hanem a lehető legszorosabb szövetséget kötötte a tényszerűen elsősorban Gyurcsány Ferenc által vezetett és szervezett baloldali erőkkel, közös képviselőjelölteket és végül közös listát is állítva. Jakab pártja eközben, ahogy a napnál is világosabb volt, az előválasztáson a tiszta versengés helyett a lehető legtöbb helyen homályos alkukat kötött Gyurcsány pártjával, aminek eredményeként e két párt jelöltjei már a megmérettetés előtt a lehető legtöbb helyen biztosították pozícióikat. Ezzel a Jobbik az ellenzéken belül is a még mindig frissebb és több hitellel rendelkező újabb mozgalmak, mint az LMP és a Momentum helyett az ellenzék legterhesebb, a bizonytalanak körében inkább taszító, mintsem bevonzó politikai figurához kötötte magát.
A választáson, mint mind tudjuk, az egyesült ellenzék összesen 1,9 millió szavazatot szerzett listán; miközben négy évvel korábban külön indulva mintegy 2,7 millió szavazó támogatását nyerték el. Ez politikatörténeti léptékű, politikai stratégiai elrettentő példának elkönyvelhető kudarc. Az egyéni képviselők versengésében előfordult, hogy például a hat párt által támogatott Jobbik-politikusok rosszabb eredményt értek el, mint négy évvel korábban, amikor egyedül indultak – így járt például Steinmetz Ádám Somogyban.