Küzdenünk kell a boldogtalansághoz való jogunkért! – Rod Dreher a Mandinernek

2022. február 22. 13:00
Mit tehetnek a szülők gyermekeik megóvásáért és hogyan tör be életünkbe a woke eszme? Mik Magyarország lehetőségei és mikor fog elkezdődni a nagy üldöztetés? Rod Dreherrel beszélgettünk, aki az MCC Budapest Summit eseményén szólalt fel!

Legutóbbi könyvéhez, mely Hazugság nélkül élni címmel jelent meg az MCC Press gondozásában, Kelet-Európában végzett kutatásokat. Milyen következtetéseket vonhatnak le a magyarok az ön könyveiből, ha már egyszer ők maguk is átélték történelmük kommunista időszakát?

Magyar vagy lengyel olvasóimnak meg kell érteniük, hogy azok a dolgok, amelyeket most Amerikában és Nyugat-Európában élünk át a woke miatt, pusztán másik változata annak, amit itt a kommunista totalitarizmus alatt éltek át. Amikor Szlovákiában interjúkat készítettem a könyvemhez, volt egy szlovák katolikus pap, aki azt mondta, hogy ez bizonyos szempontból nehezebb, mint a kommunizmus idején, mert

a kommunizmus alatt az evangélium nagyon tiszta fényt sugárzott a sötétségen át. Most alig pislákol a fény.

Az Egyesült Államokban hat évvel ezelőtt kezdtem hallani olyan emberektől, akik Közép-Európából és a Szovjetunióból érkeztek, és Amerikába menekültek, hogy „úgy érezzük, hogy a régi rendszer visszatér, a kommunizmus egy változata visszatér”. De ezt nehéz megérteni az amerikaiaknak, mert anno világos volt, mit jelent a szovjet totalitarizmus: a Gulágot, a titkosrendőrséget, mindazokat a szörnyűségeket, ami most szerencsére nincs. De ezzel a könyvvel próbáltam bemutatni, mit mondanak a szovjet blokkból Amerikába érkezők, és megpróbáltam megérteni, amit nem tudnak megfogalmazni, de a csontjaikban érzik.

Így hát elmentem, hogy megpróbáljam megérteni a woke ideológiát, és azt, hogy ez hogyan áll párhuzamban a bolsevizmussal. És azt hiszem, az egyik legfontosabb dolog az, hogy ez a zsarnokság jobban hasonlít Aldous Huxley Szép új világához, mint George Orwell 1984-jéhez. Más szóval, ez az együttérzés, a terápia zsarnoksága. Mindenki kedves és együttérző akar lenni. Nos, amit ezek a woke totalitáriusok csinálnak, az az emberek elnyomottak felé való kedvesség iránti természetes vágyának felhasználása arra, hogy elvegyék a szabadságot: a gondolkodás szabadságát és a cselekvés szabadságát. Azt szeretném, ha az emberek Közép-Európában megértenék, hogy a szovjet totalitarizmus woke formában tér vissza, sokkal boldogabb arccal, lágyabb külsővel. De attól még totalitárius, mert ezekkel az emberekkel nem lehet különvéleményen lenni.

Hogyan definiálná a totalitárius államot mai értelemben?

Elméletileg totalitárius állam minden olyan állam, ahol minden átpolitizált. És csak egy nézőpont lehet, egy bizonyos politikai nézőpont. Amikor tavaly nyáron Magyarországon voltam, elmentem Novák Katalinhoz, az ösztöndíjam részeként. Az LMBT-médiatörvény bevezetése előtt pedig az irodájában beszélgettünk. És elmondta, hogy mi lesz a törvényben, én pedig azt kérdeztem: „Ó, látta a Blue's Clues Pride Parádét?” A Blue's Clues egy híres amerikai tévéműsor óvodás kor előtti gyermekek számára. A gyerekeim úgy nőttek fel, hogy nézték, amikor ez egy normál tévéműsor volt. Nos, most nagyon woke lett. Tavaly nyáron készítettek egy videót, amelyen egy drag queen látható, amint egy indulót énekel a meleg büszkeségért, és amivel oktat a családok különböző fajtáira, például a transznemű családokra. Novák nem akarta elhinni, de mondtam, hogy „igen, ez történik”. És ez is ide fog jönni, ha nem próbálják megállítani. Mert ez a woke totalitarizmus: még a gyerekkor sem lehet mentes tőle. Még a reggeli müzlijük sem lehet szabad. Tavaly nyáron az egyik müzligyártó cég rányomta a dobozokra a névmás-gyakorlatokat gyerekeknek. Ez a totalitarizmus természete.

Szívesebben élek persze ez alatt, mint a szovjet totalitarizmus alatt, de igazából inkább a szabadságot szeretném, mint bármifajta totalitarizmust.

Ide is eljöhetnek ezek a dolgok? A kommunizmust látott családokból származó gyerekek nem bizonyulnak ellenállóbbnak?

Remélem, igaza van. Amikor Lengyelországban jártam, idősebb emberektől hallottam, hogy a fiatalabb generáció már nem igazán ismeri, hogy a kommunisták mit csináltak, részben azért, mert a kommunizmus alatt szenvedő szülők azt akarták, hogy gyermekeik újrakezdhessenek, a totalitárius múlt terhei nélkül. Ráadásul a lengyelek azt mondták, hogy hozzászoktak ahhoz, hogy a Nyugat felé nézzenek, hogy mi igaz, mi jó, hol van a szabadság. És ezért azt mondták, hogy a védekezésük le van építve a nyugatról érkező dolgok ellen. A TikTok és a közösségi média a legfontosabb tényező a fiatalok világképének kialakításában. Tavaly nyáron, amikor Szlovéniában jártam, odajött hozzám egy férfi. Körülbelül velem egyidős volt, én 55 éves vagyok. Apa volt, akinek volt egy 12 éves lánya, és azt mondta: a lányunknak 11 évesen kaptunk egy okostelefont. Gyorsan kapcsolatot is létesített két idősebb amerikai tinédzserrel Oregon államban. És elkezdték teletömni a fejét a genderrel. És most a lányunkat annyira lebénítja a depresszió és a szorongás, mert meg akarja választani a nemét, hogy nem akar iskolába járni, és nem akar enni. Az apát megdöbbentette, hogy még Szlovéniában is el tudták érni ezek a rosszindulatú amerikaiak egy okostelefonon keresztül a gyerekét.

Ha nem építik ki itt Kelet-Európában is az ellenállást a fiatal generáción belül, átveszik az uralmat rajtuk.

Akkor beszéljünk arról, milyen gyakorlati dolgokat tehetnek a szülők. 

Ahogy Katy Faust amerikai író is mondta előadásában: a szülőknek sokkal korábban kellene beszélniük a gyerekeivel erről a dologról, mint szeretnének. A legtöbb normális szülő nem akar beszélni a gender ideológiájáról a gyerekeivel, vagy a szexről és ilyesmiről. De meg kell tennie, mert az otthonon kívüli kultúra beszél róla, és a gyerekek is hallani fognak róla valahol.

A szülőknek tehát ma meg kell találniuk a módját, hogyan neveljék gyermekeiket, és jó módon formálják gyermekeik lelkiismeretét és képzeletét.

A családon túli kultúrának van katekizmusa, ami a woke hittételeire tanítja a gyerekeket. Ha nem mondod el a gyerekeidnek, hogy mi az igaz, mi a jó, mi a szép, akkor elveszítheted őket. A könyvemben van egy történet egy prágai házaspárról, akik a kommunizmus idején is megpróbálták felkészíteni gyermekeiket az igazság szeretetére. Kezdték azzal, hogy jó könyveket, jó történeteket, klasszikus irodalmat, például Tolkient olvastak a gyerekeknek, amikor még nagyon kicsik voltak. Ezek a gyerekek nem értik a marxizmust vagy a leninizmust, de megértik a Gyűrűk Urát, és azt a célt, hogy Mordorba menjenek és elpusztítsák a gonoszt.

Ily módon, analógia útján, ezek a kisgyerekek megtanulták, hogy azok az emberek, akik éjjel jönnek az anyukájához és az apukájához és megpróbálják bántani őket, azért teszik, mert szüleik egy „szövetség” részei voltak, amely megpróbált harcolni a gonosszal. Ez pedig megalapozta a gyerekek világnézetét. Így amikor idősebbek lettek, és részletesebben megértették, miről szól a harc, akkor már megvolt az alapja, hogy mi a jó, és ez a rossz. A család továbbá nagy amerikai westernfilmeket mutatott be a gyerekeknek, hogy a szabadság és az erény fogalmi szókincsét adják nekik. Ez egy dolog, amit a szülők megtehetnek.

Tehát akkor nem kerülhet okostelefon a gyerekek kezére? 

Elég bátornak kell lennünk ahhoz, hogy ellenálljunk a kultúrának, például az okostelefonok kultúrájának. Itt, az MCC-ben is beszéltünk erről: hazámban sok konzervatív szülő azt hiszi, hogy megérti a woke veszélyét, de mégis adnak a gyerekeiknek okostelefont. Hajlandónak kell lenned arra, hogy népszerűtlen legyél a körülötted lévő többi szülő és a gyerekeid körében – a gyerekeid védelme érdekében! A családomban azt tettük, hogy nem engedtük meg a gyerekeinknek, hogy okostelefonjuk legyen, amíg nem voltak idősebbek, és jobban tudták kezelni őket. Nem lehet teljesen megvédeni a gyerekeket a világ minden rosszától. De a legfontosabb dolog az, hogy megvédjük őket, amikor még kicsik. Aztán fokozatosan megismertetni velük ezeket a gondolatokat és technológiákat, lehetővé téve számukra, hogy felépítsék a belső erőt, hogy ellenálljanak nekik.

A szülő találhat más embereket is, akik osztoznak az értékeiben, akár a gyülekezetében, akár a közösségében, és „erényközösségeket" alkothat, ahol együtt nevelhetik gyermekeiket. Így nem kell attól tartania, hogy a gyereke valaki más otthonában esetleg pornográfiát fog látni, mert azokat a szülőket ez annyira nem érdekli. Nagyon fontos ez a kiscsoportos szolidaritás. A könyvemhez egy lengyel idős asszonnyal beszéltem, aki a Szolidaritás szakszervezeti mozgalom egyik szervezője volt. Elmondta, hogy ma a fiatalok számára a legfontosabb, hogy csoportokat alkossanak. Nem a politikáról kell szólnia, hanem a társadalom atomizálódása ellen kell létrejönnie.

Össze kell állnunk, mert szükség lesz egymásra, amikor elkezdődik az üldözés.

Mire gondol, mikor „üldözést" említ?

Joshua Katzot, aki szintén itt van, kiszorították a Princetoni Egyetemről, ahol tanít, mert olyan szókimondó volt. Princeton szörnyű hely és valószínűleg kirúgják őt, pedig szakterületének egyik legkiválóbb tudósa. De az ő tudományos teljesítménye nem számít. Semmi sem számít. Ami számít, az az, hogy felszólalt a princetoni oktatók egy csoportjának kísérlete ellen, hogy kritikai fajelméletet csempésszenek a tantervbe, és elhallgattassák azokat, akik nem értenek egyet. Az egyetemen széles körben lerasszistázták – ez őrültség! És lehet, hogy már sehol sem fog állást kapni, mert ilyen gonosz a „woke” üldöztetés.

Magyarország az üldözött nyugati értelmiségiek menedékévé válik?

Könnyen lehet. Ezért javasoltam Peter Boghossiannak és más akadémikusoknak. Boghossian baloldali ember, de ellenzi a woke-ot, mert hisz a gondolatszabadságban. És kiűzték az egyetemről. Azt mondtam, tudod, lehet, hogy Magyarországnak az MCC-vel van valódi lehetősége arra, hogy felvegye ezeket a kiemelkedő amerikai értelmiségieket. És amint mondtam, Joshua Katz az egyik legjobb művelője az ókori Görögország és Róma tanulmányozásának. Adjanak nekik menedéket, és hagyják, hogy végezzék a munkájukat, végezzék azt a tanítást és kutatást, amelyre képezték őket, és amit szeretnek!

Nagyon is lehet, hogy Magyarországnak van egy fantasztikus lehetősége, hogy egyfajta menedéket nyújtson a Nyugat minden tájáról érkező tudósok és gondolkodók számára, akiknek egyfajta száműzetésbe kell menniük, hogy elkerüljék a „woke” totalitarizmust.

Tehát ez az üldözés egyik formája. Lássuk az amerikai hadsereget! Az elmúlt néhány hónapban beszéltem olyan tisztekkel, akik jelenleg a hadseregben vannak, vagy akik most hagyták el a hadsereget. A woke kiűzi őket. Mert ha nem értenek egyet ezzel a kritikai fajelmélettel vagy LMBT-ideológiával, akkor nem is tarthatják magukban, nyilvánosan kell színt vallani, csatlakozni, különben kirúghatnak ezekből az intézményekből és a nagy cégektől is. Aki nem iratkozik fel erre az eszmére, az nem lesz képes középosztálybeli szakmai sikereket elérni, ami az amerikaiak nagy álma. Ez az oka annak, hogy olyan kevés az ellenállás a woke eszmével szemben. Mert a legtöbb hétköznapi amerikai képes olvasni az idők jeleit, és rájön, hogy ha gyerekeik Princetonba, Yale-re, Harvardra mennek, és magasra emelkednek az amerikai intézményrendszerbe, akkor jobb, ha igent mondanak erre az őrült ideológiára. Félelem uralkodik a világnak ezen a felén.

Az emberek Kelet-Európa valószínűleg emlékeznek a kommunista időkre, amikor titkolni kellett, amit valójában gondolt az ember.

Azoknak a fiataloknak, akik a kommunizmus után nőttek fel, meg kell kérniük szüleiket és nagyszüleiket, hogy mondják el nekik ezeket a történeteket. Ez nem a „sztálinizmus 2.0”, de ez a totalitarizmus egy formája, ahol ha sikeres akar lenni valaki az üzleti életben, akkor hűséget kell esküdnie. Amikor Lengyelországban jártam, beszéltem két lengyel férfival, akik egy nyugati multinacionális vállalat lengyelországi telepén dolgoznak. És azt mondták: „Kényszerítenek bennünket, hogy elmenjünmk a Pride-ra. Nézze, mi katolikusok vagyunk, nincs semmi bajunk a melegekkel, akik velünk dolgoznak. De nem akarjuk megtagadni, amiben hiszünk. Mit tegyünk?” Megmondtam nekik, hogy amerikaiként nehéz megmondanom, mit kell tenniük, mert én visszatérhetek az amerikai életembe, de nekik meg kell védeniük a családjaikat. Tehát egy dolgot lehet tenni, hogy beszélnek a papjukkal, és döntsék el, hogy mi az, amiért érdemes feláldozni a munkájukat. De egy másik dolog, amit tehetnek, hogy lobbiznak a kormánynál olyan törvények elfogadása érdekében, amelyek illegálissá teszik, amit ezek a vállalatok csinálnak, mert ezek a woke nyugati vállalatok Közép-Európába érkeznek, és kulturális imperialistákként viselkednek:

rákényszerítik a woke dogmát azokra az emberekre, akik nem akarják azt.

De ez az, ami megőrjít a magyar médiatörvényben, hogy most minden nyugat-európai politikus azt mondja, hogy Magyarország egy borzalmas hely, egyszerűen azért, mert pontosan azt próbálja csinálni, amit minden más társadalom, vagyis eldönteni, hogy milyen média juthat el hozzájuk. Svédországban nem lehet reklámot mutatni gyerekeknek, és lehet, hogy túl messzire megy, nem tudom, de Svédországnak joga van dönteni. Hasonlóképpen Magyarországon teljesen normális, hogy el akarják dönteni, hogy a gyerekeik mit láthatnak és mit nem. De az LMBT a woke legszentebb dolga, és ezért Magyarországot büntetni kell. A tanácsom: ne adják fel! Ne hagyják, hogy ezek az emberek diktálják, ki mit mondhat és mit nem a gyerekeinek.

Magyarország vezető szerepet töltene be lassan az állampolgári jogok, például a szólásszabadság terén?

Tavaly nyáron, amikor először jártam itt, szerettem volna beszélni valakivel az Orbán-ellenes ellenzékből, olyasvalakivel, aki azért racionális ember, aki elmagyarázná nekem az Orbán-ellenes álláspontot. Szóval elmentem találkozni az egyikkel. És beszéltünk, és azt mondta, hogy ellenzi a kormányt, mert a melegházasság és a melegek örökbefogadása mellett van, a kormány pedig ellene. A transzszexualitásról azt mondta: nem tudom, mit gondoljak. A beszélgetés végén azt mondta: itt, Budapesten azt mondhatok az osztályteremben, amit akarok, és a kormányból senki nem fog üldözni. Azt feleltem, ez nagyon érdekes, mert Amerikában bármit mondhat a kormányról, senki sem zavarná. De ha azt mondaná – ahogy azt a beszélgetésünk elején tette –, hogy egyszerűen nem tudja, mit gondoljon a transz emberekről, akkor a diákjai megtámadnák az egyetem sokszínűségi tisztje előtt, és követelnék, hogy rúgják ki, és lehet, hogy ki is rúgnák. És lehet, hogy soha többé nem dolgozna egyetemen, csak azért, mert egy kicsit bizonytalan volt az egyik kérdésben. Szóval, kérdem én, ki a szabadabb? Az Orbán-ellenes professzor vagy egy amerikai akadémikus? Az effajta naiv liberális fickóknak még mindig nehéz elképzelni, milyen totalitáriussá vált az amerikai akadémia.

Ez csak az akadémia vagy mások is?

Az intézmények minden hatalma a woke kezében van. És így válhat Amerika, egy felszínesen szabad társadalom totalitáriussá, még akkor is, ha nem a kormány irányít mindent. Mert nem csak a kormány, hanem az egyetemek, a média, a sport, a katonaság, a jog, az orvostudomány, a nagyvállalatok felett is átvették a hatalmat. Ha mindannyian ugyanazt az eszmét követik, akkor mi a gyakorlati különbség ez és a totalitarizmus között? Amerikában jelenleg minden alkatrész a helyén van egy olyan szociális hitelrendszerhez, mint ami Kínában van. Már csak a politikai akarat hiányzik. Remélem tévedek, de attól tartok, hogy a következő 10 vagy 15 évben, ha valódi lázadás lesz a rendszer ellen, bevezetünk egy szociális hitelrendszert, és az indoklás persze a biztonság lesz. „Megóvjuk a biztonságot, és harcolunk a rasszista szélsőségesekkel.” Nézzék meg Kanadát! Most a hitelkártyák befagyasztását látjuk a kamionosokkal szemben. Ez egy ízelítője annak, ami mindannyiunkra vár. Főleg, hogy a Covid óta készpénzmentes társadalom lettünk, de mi történik, ha a bankok úgy döntenek, hogy rossz ember vagy? „Rasszista vagy és transzfób, nem tudunk üzletet kötni veled.”

És befagyasztják a kártyáidat, vagy a kormány kikiált „belföldi terrorveszélynek”. Akik kommunizmusban éltek, felismerik, hogy ez ugyanaz, csak egy sokkal kifinomultabb változata.

Hogyan tudnak ennek ellenállni a szülők?

Beszéltem egy magyar nővel, egy 30 év körüli barátommal, aki azt mondta, hogy még a katolikus barátaival is olyan nehéz elbeszélgetni arról, milyen küzdelmeket vív feleségként és egy kisfiú anyjaként. Azt mondta, „elmesélem nekik, hogy mostanában gondban vagyunk a férjemmel, vagy a gyerekem nagyon rosszul viselkedik, és én kimerült vagyok tőle”. Azonnal azt mondják: „Ó, válj el, tedd a fiadat napközibe, menj vissza dolgozni, jogod van boldognak lenni”. Azt felelte nekik: „várjatok egy percet, hiszen én boldog vagyok! Szeretem a férjem. Szeretek anya lenni. De néha igenis nehéz.” Azt mondta, nem értik, hogy az élet küzdelem. Ez az élet normális része, de valahogy elhittük – valószínűleg azért, mert a média ezt tanította nekünk –, hogy jogunk van ahhoz, hogy egyáltalán ne szorongjunk az életben. Ránéztem, és azt mondtam: „Úgy hangzik, mintha a boldogtalansághoz való jogodért küzdenél”. Azt mondta: „Ez az. Pontosan ez az. Honnan szedted ezt?” Megmutattam neki Huxley Szép új világjának 17. fejezetét. Ott John találkozik a világ irányítójával, aki nem próbálja rávenni, hogy csatlakozzon a társadalomhoz, csak azt mondja: „Miért nem akarsz a társadalmunk része lenni, mi szórakoztatunk, mindig jól érezheted magad. Mi az, ami nem tetszik?” És azt feleli: szépséget akarok. Bűnt akarok. Istent akarom. Küzdelmet. Mindent, ami emberivé teszi az életet. És az irányító azt mondja Johnnak: „Úgy hangzik, mintha a boldogtalansághoz való jogodért harcolnál”.

Ez egy nagyon mély pillanat a könyvben, mert ez a jelenlegi totalitarizmus természete. Az emberek annyira félnek, hogy elveszítik kényelmüket, középosztálybeli státuszukat, hogy inkább feláldozzák az igazságot, feláldozzák saját tisztességüket, feláldozzák saját elveiket a kényelem és a státusz megőrzése érdekében.

Ha forradalom lesz ez ellen, akkor azt olyan férfiaknak és nőknek kell vezetniük, akiket jobban érdekel az igazság, mint a kényelem. Férfiak és nők lesznek ezek az új forradalmárok, akik a boldogtalansághoz való jogukért küzdenek.


Fotó: Mátrai Dávid

Összesen 42 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés