Vonzások és választások

2022. február 20. 13:36

Gerő András írása a Mandiner különszámában.

Az idióta kifejezés udvariasabb tartalmában olyan embert jelöl, akinek nehéz a felfogása; orvosi értelemben az értelmi fogyatékosság egyik fokozata. A kifejezés az ókori görög nyelvből származik: az idiosz jelentése az volt, hogy saját maga. Eredetileg olyan embert hívtak így, aki nem vett részt közügyekben, a városállam politikai életében. A latin nyelv is átvette, de már általánosabb jelentésben: a tanulatlan, érdektelen embert jelölte. Az európai nyelvekbe is átszivárgott a fogalom, és megint jelentésmódosuláson ment át, köznyelvi tartalmában az ostoba ember szinonimájává vált.

Ma már senkit nem tekintünk idiótá­nak, aki nem akar a közügyekben részt venni, nem akar a demokratikus politikai élet résztvevőjévé válni. Sőt! Sokan ostobának, idiótának, esetleg aberráltnak minősítik azt, aki a közéletben, a politikában tőlük eltérő nézetet vall, pusztán azért, mert nem azt gondolja, amit ők.

Mindazonáltal ugyancsak sokan szkeptikusak a tekintetben, hogy a közéleti, illetve politikai részvétel értelmes tevékenység-e. Mark Twain amerikai író, újságíró azt mondta: „Ha a szabad választásokon bármiben valóban szabadon dönthetnénk, csak nem gondoljátok, hogy megengednék nekünk?” A kétely a választók tekintetében is megfogalmazódott. Winston Churchill brit politikus szerint „a legjobb érv a demokrácia ellen egy ötperces beszélgetés egy átlagos szavazóval”. De a politikai formációk lényegi különbségeit is megkérdőjelezték. Karinthy Frigyes azt írta: „A diktatúra és a demokrácia között az a különbség, hogy a diktatúrában az egyik ember legyőzi, megalázza és kizsákmányolja a másikat. A demokráciában a másik ember teszi ugyanezt az egyikkel.”

Nyitóképen: Jules Gaildrau: Választás Brüsszelben (1857, L’Illustration. Journal universel). Forrás: Shutterstock 

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés