KINCS Percek – a házasságokról

A házasság hete. Egy hete, kb. hogy több napon át istentelen szél fújt. Van egy kijelző nálunk, ami a légnyomást mutatja, hát hullámzik rendesen. A kedélyünk is a feleségemmel. Meg, hogy a házasság, családi kapcsolatok érdekesek legyenek, az oltásellenes fiamtól elkaptuk a koronavírust. Küzdünk rendesen, 3 oltással. De a nejem azért bevállalja, felajánlja, hogy pizzákat süt a családnak. Kora reggel elkezdi. Kapkod, ideges az időjárás, a Covid, meg az időszűke miatt. Kirakja a forró tepsit egy kis görög teknős nagyságú alátétre az asztalra, és egy pilincka vékony Tramontina késsel megpróbálja felvágni, forrón. A tepsi meg csuklik erre-arra, a kés éle is. Mondom, amit ilyenkor egy jó férj mond, segítő-javító szándékkal: El ne törd a kést! A feleségem az első 43 évben nem tekintett rám ilyen szemekkel. Nem mondott semmit. De én láttam nagybetűvel: Úgy belédvágom a kést, hogy nem fog eltörni! És meg is forgatom, és akkor sem fog eltörni. Már tudom, újjászülettem. Ez gyakorlatilag egy öngyilkossági kísérlet volt. És sütünk-főzünk tovább. Ő főz, én mosogatok.

Csak így tovább...