„Történt ugyanis, hogy egy Maya Forstater nevű hölgyet elbocsátottak kutatói állásából, mert arra az álláspontra helyezkedett, hogy az emberek nem változtathatják meg a biológiai nemüket, és a véleményének hangot is merészelt adni. Mire Harry Potter anyukája (mondhatnánk azt is, hogy Voltaire kiváló bon mot-jának szellemében) a következő mondatokkal állt ki mellette egy Twitter-bejegyzésben: »Öltözz, ahogy szeretnél. Hívd magad annak, aminek szeretnéd. Aludj azzal a beleegyező felnőttel, akivel szeretnél. Éld a számodra legjobb életet békében és biztonságban. De elbocsátani egy nőt a munkahelyéről, azért, mert azt állítja, hogy nem lehet nemet váltani?«
Ez így elsőre hiperkorrektnek tűnik. Aztán másodikra is. Békésnek. Kedvesnek. Toleránsnak. Szolidárisnak. Szóval olyan… olyan klasszikus liberálisnak, na. Aminek, úgy tűnik, már harangoznak. És a kötelet a szellemi vörös khmerek rángatják. Halálos fenyegetésekkel fűszerezve. A szürreális mellékzöngék azért egyelőre még szórakoztatóak is. Tudják például önök, hogy mi az a kviddics? Én nem tudtam, de ez már a múlté. A kviddics egy fiktív sportág, amit a Harry Potter-könyvekben játszottak, és úgy képzelhetjük el, mint a kidobós és a rögbi sajátos elegyét. Aztán, amikor Rowling még nem volt »transzfób« meg még ki tudja, mi minden, a fikció valósággá vált, és sorra alakultak a kviddicscsapatok, csak az Egyesült Államokban legalább száz felsőoktatási intézményben működnek. Majd most, amikor a sportág megálmodója, kitalálója, leírója immár transzfób és ki tudja, még mi minden, az amerikai kviddicsszövetségek bejelentették, hogy átnevezik a dolgot. Értjük, ugye, átnevezik. Esetleg quickballra.