Mostanában sokat lamentálok önnön boomerségemen. Igen, ez is olyan boomer* dolog.
Hallom manapság, hogy akkor tudok jól könyvet eladni – márpedig az rám férne, mert épp megjelent három –, ha felmegyek a Tiktokra, csinálok fiókot meg videókat, és akkor akik lájkolják őket, talán könyvet is vesznek. Vagy ugyanez Instába’. Eddig azonban csak annyira futotta szégyenkező pironkodásomból, hogy lesütött szemmel fizettem ötdollárnyi hirdetést a Facebookon, hogy hol, merre kaphatók legolcsóbban a könyveim. Tudom, hogy a Facebook az én generációm temetője, a fiatalabbak maximum sírgyalázni járnak oda, de attól még gáz, amit tettem. Arra viszont, hogy Tiktokon bohóckodjak fürdőruhában, hátha fogy néhány tucat könyv… még nem állok készen, bár biztos vagyok benne, hogy a Szánalmas.hu-n nagyot menne. (Egyáltalán van – még – ilyen oldal?!) És szégyenkezem.
Látom, hogy igazán pénzt keresni olyan területeken lehet, ahova masszív informatikusi szaktudás kell. És szégyenkezem.
Ha segítséget kell kérnem egy számítógéppel vagy telefonnal kapcsolatos, nehezebb feladat megoldásához (olykor a saját gyerekeimtől, amolyan „apa csak teszteli, figyelsz-e” stílusban), megvizül hátamon az ing, annyira szégyenkezem.
Ha nem egészen értem bizonyos dolgok és folyamatok működését (lásd még kriptovaluta), és lenyűgözve hallgatom a kocsmában nálam harminc évvel fiatalabbak magabiztos beszélgetését minderről – szégyenkezem.
Egyáltalán: szégyellem, amiért ilyen boomer vagyok. És némi szorongó bűntudattal jut eszembe, milyen türelmetlen voltam néha a szüleimmel, amikor egy ímélfiók jelszavának megváltoztatását nem látták át egyből, és szintén szégyenkezve kérdezték tőlem. (Ilyenkor – eléggé fura, de el nem ítélhető módon – kicsit meg is nyugszom, hogy a kriptovalutás gyerekek is szorongani fognak majd egyszer valami miatt, de sajnos én már aligha leszek ott, hogy kiélvezzem a homlokuk gyöngyözését.) De nem jól van ez így… posztolás helyett írni szeretek, filmkészítés helyett filmet nézni, magamat fényképezés helyett képekben gyönyörködni. Lehet, hogy kicsit introvertált is vagyok, ez mindenesetre elég sok mindent megmagyarázna.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
A Mandinernél pár éve nem járt sikerrel, amikor igyekezett „kicsit pozitívabbra hangolni” a vele készült interjút.
A Mandiner jelentős növekedést ért el az elmúlt időszakban, és most ismét szintet lép: új videós műsorstruktúrával bővíti kínálatát. Ezekről, továbbá a Mandiner őszi díjátadó gálájáról és a kárpátaljai adománygyűjtés eredményeiről tartott sajtótájékoztatót Szalai Zoltán főszerkesztő.
Valójában fogalma nincs se neki, se a csapatának arról, mit is kezdenének az országgal.
A több mint négyszáz olvasó kvízjátékon vehetett részt, meghallgathatta, mit gondol Schmidt Mária a világról és élvezhette Lotfi Begiék szenzációs koncertjét.
Még te érzed magad kínosan, hogy egyre élhetetlenebb Budapest, pedig csak kiszorultál az életteredből.
A jelölt személyéről szombaton döntött a szombathelyi Fidesz.
Illusztrációt mondjuk nem is keresett a bejegyzéshez.
