Recept egy pragmatikus német klímapolitikához – Friedrich Merz Új idők-Új felelősség c. könyvének elemzése klímapolitikai szempontból

2022. január 13. 10:36
Merz MCC Press kiadásában megjelenő legújabb könyve az Új idők – Új felelősség segíthet megválaszolni a kérdést, hogy vajon tényleg számíthatunk-e erre a megújulásra, és ha igen, akkor milyen megújulás is lehet ez.

Basa Márton, az MCC Klímapolitikai Intézet kutatójának írása.

Friedrich Merz német jogász, politikus, a kereszténydemokrata CDU (Christlich Demokratische Union Deutschlands) párt alig egy hónapja magválasztott elnöke. Érkezése egyesek szerint új irányt hozhat a német kereszténydemokraták klímapolitikájában. Merz MCC Press kiadásában megjelenő legújabb könyve az Új idők – Új felelősség segíthet megválaszolni a kérdést, hogy vajon tényleg számíthatunk-e erre a megújulásra, és ha igen, akkor milyen megújulás is lehet ez.

Merz nagy visszatérő típus: 2002-ben elhagyta a CDU/CSU frakcióvezetői tisztségét és multinacionális cégeknek adott jogi tanácsot, és most újra a német politika csúcsán jelent meg. Merz politikusként tisztában van az állampolgári elvárásokkal, tanácsadóként pedig a nagyvállalatok magatartását is jól ismeri. Talán ez a kettősség is hozzájárult ahhoz, hogy Merz a klímapolitika terén az egyensúlyi állapotot keresi. Nem hisz az azonnali radikális változtatások politikájában, a gyakorlatias, életszerű megoldásokat kutat.

Friedrich Merz Új idők – Új felelősség c. műve azon problémák és lehetőségek halmazát elemzi, melyekkel a világ és elsősorban Németország szembenéz a következő évtized folyamán.

A könyv fő fókusza nem a klímapolitika: „Tartozunk azzal a fiatal nemzedéknek, hogy fellépjünk a fenntartható politika érdekében, és messze nem csak a környezetvédelem terén.” A szerző mégis egy egész fejezetet szentel ennek a területnek és a klímaügyekhez nem közvetlenül kapcsolódó fejezetekben is szót ejt róla.

A klímavédelem története és általános kihívásai

Az Új idők – Új felelősség elemzését a klíma- és környezetvédelemre és a fenntarthatóságra kihegyezve végezte el a Klímapolitikai Intézet. Merz megállapítja, hogy a környezet védelme - akár a gazdasági növekedés ütemének rovására - korán megjelent Németországban a világ többi részéhez képest, és ezt épp a gyors gazdasági növekedés okozta környezetterhelés váltotta ki: „A német közgazdaság második világháború utáni gyors növekedésekor senki sem érezte problémásnak a vízfogyasztás, illetve a levegő-, talaj- és vízszennyezés mértékét. „Füstöljenek a gyárkémények!” – mondta Ludwig Erhard az embereknek, a lakosság pedig panaszkodás nélkül elfogadta a következményeket, mert a bevételi oldalon a „gazdasági csoda”, a kilábalás a háború utáni időszak szegénységéből és a szerény jólét állt.” Az 1960-as években kezdődő „Legyen újra kék az ég a Ruhr-vidék fölött!” kezdeményezés a szerző véleménye szerint olyan jogalkotási folyamatokat eredményezett, melyek jelentősen javították a környezet állapotát napjainkban Németországban.

A nemzetállami felelősség nem megkerülhető

A környezetvédelem történelménél azonban fontosabb, hogy mit gondol Merz a környezet- és klímapolitika jelenlegi kihívásairól. Úgy véli, a probléma megoldása globális összefogást kíván, azonban fontosnak tartja a nemzetállamok szerepét is – ezen a szinten kell elvárásokat megfogalmazni és teljesíteni. Ezek az elvárások a környezetvédő mozgalmak jelentős része szerint csak a politikai rendszerünk átfogó megváltoztatásával teljesíthetők, Merz azonban megkérdőjelezi ezt az álláspontot. A nemzetállami szinten meghatározott elvárásokra azért van szükség a szerző szerint, mert a különböző országok nem a lakoságukkal arányosan járulnak hozzá a környezetterheléshez. Míg Németország csupán a világ lakosságának 1%-át adja, CO2 kibocsátása kétszer ekkora szeletet vesz ki a globális mennyiségből. Ahogy ő fogalmaz:

ha egy világszintű problémát akarunk megoldani, amelyhez átlag feletti mértékben járulunk hozzá, akkor átlag feletti felelősséget kell vállalnunk a problémamegoldásban is.”

Greta Thunberg és a szemrehányás kultúrája

Merz megállapítja, hogy bár a német társadalom tisztában van azzal, hogy a klímavédelem egy költséges tevékenység, mégis támogatja azt, mert felismerte, hogy az emberiség létfeltételeit óvja meg. A szerző szerint az is jogos lehet, ha a lakosság még ambiciózusabb vállalásokat vár el a politikától, azonban Greta Thunberg kijelentései, melyek szerint a világ politikai elitje ellopta generációjának álmait és gyerekkorát, csupán helytelen szemrehányások, mivel egyetlen generációnak sem voltak még olyan jó lehetőségei jólétben élni, mint az övének.

A nemzetközi zöld aktivizmus helyes útja és veszélyei

Merz egyébként nincsen általánosan rossz véleménnyel a környezetvédelmi aktivistákról. Véleménye szerint a Fridays for Future gazdagítja Németország politikai kultúráját, így kifejezetten örömtelinek tartja a fiatalok elköteleződését a klímavédelem iránt. Civil kezdeményezéseiket is nagyra értékeli, mivel úgy gondolja, „a tüntetéshez való jog a sajtószabadság mellett szabad társadalmi rendünk egyik oszlopa”. Az aktivista szervezetek társadalmi hasznosságának azonban szab két feltételt. Egyfelől tüntetéseiknek békés keretek között kell lezajlaniuk, nem alkalmazhatnak erőszakot és vandalizmust. Másfelől nyíltnak kell lenniük arra az eshetőségre, hogy nem mindig mindenben van igazuk. Nem vehetik alapvetőnek, hogyha a politika nem azt teszi, amit követelnek tőle, akkor romba dől a világ.

Merz véleménye szerint az Extinction Rebellion és más környezetvédelmi aktivista szervezetek tevékenysége nem felel meg ezeknek a kritériumoknak. Utóbbi kritériumra a Fridays for Future-nek is oda kell figyelnie, hiszen a vitakultúra szabályainak elvetése azt a benyomást keltheti a társadalomban, különösen annak vidéki részében, hogy a szervezet jómódú fiatalok mozgalma, mely lenézi a vidékieket, amiért egyelőre erősen rá vannak szorulva a fosszilis tüzelőanyagokra. Ez az arrogancia pedig veszélyezteti a környezetvédelmi aktivizmus társadalmi elfogadottságát.

Láttuk tehát, mit gondol a szerző általában a klíma- és környezetvédelemről és az ehhez kapcsolódó tevékenységekről. Ezután érdemes megvizsgálni, hogyan képzeli el a tevékenység beépítését jelenlegi gazdasági rendszerünkbe, és milyen konkrét javaslatai vannak a társadalompolitika, a vidékfejlesztés, az energetika és a technológia területén.

Kapitalizmus helyett szociális piacgazdaságot

Merz elkötelezett híve a szociális piacgazdaságnak és meggyőződése, hogy ezzel a rendszerrel összeegyeztethető a fenntartható fejlődés és a világgazdaság zöldítése. A szociális piacgazdaság egyfajta válasz a szabadversenyes kapitalizmusra, melynek gyakori problémája a kartellek kialakulása és a szabad verseny felszámolása. Erre válaszként a szociális piacgazdaság egy „karcsú, de erős” állam kialakítását támogatja, mely megvédi az emberek jólétét és a szabályozott versenyt a vállalatok között. Merz szerint a gazdaságpolitikának olyan mechanizmusokat kell alkalmaznia, melyek figyelembe veszik a klímaváltozás következményeit és biztosítják bizonyos globális közjavak, mint a klíma, a tengerek és a biodiverzitás védelmét a túlzott igénybevétellel szemben. A szerző úgy látja, hogy az általa támogatott gazdaságpolitika alkalmas erre: „a szociális piacgazdaság az ökológiai fejlődés és a környezetvédelmi normák által már régen bebizonyította alkalmazkodási és megújulási képességét.”

A család kulcsfontosságú

Merz társadalompolitikával összefüggő klímapolitikai javaslatai szorosan összefüggenek a szociális piacgazdaság irányelveivel. Véleménye szerint „nem szabad olyan klímapolitikát folytatni, amelyet csak a magas jövedelműek engedhetnek meg maguknak, de a szabad-szociális rend »rendszerváltása« sem elfogadható, amelyre mostanában néhány radikális klímaaktivista törekszik”. A szerző zöld társadalmában a gyermekvállalás nem számít elvetendő döntésnek, mint ahogy azt számos klímaaktivista gondolja. Úgy véli, a család „a társadalmunk szíve” és Németország érdeke, hogy újra egyre több gyermek szülessen az országban, ehhez pedig fontosnak tarja a támogató munkahelyi környezet kiépítését. Emellett fontos célként nevezi meg a vidék újranépesítését is. Úgy gondolja, a megfelelő infrastrukturális feltételek kialakítása (internet, közlekedés, szabadidős tevékenységek lehetősége) lehetővé teszi, hogy a vidéki települések ismét vonzóvá váljanak és ne csak megtartani tudják népességüket, hanem akár fokozni is.

Közös fellépés és egységes kiállás nélkül az EU versenyképtelen

Az energetika kapcsán a szerző megfogalmazza az egységes és közös fellépés fontosságát. Véleménye szerint az EU csak így maradhat komolyan vehető szereplő a nagyhatalmak mezőnyében. Mint írja: „a Nord Stream 2 gázvezeték példája jól mutatja, miért van ennek ekkora jelentősége (…) az EU széles körű egyetértésével kell megvalósítani, s ha szükséges, közösen is kell megvédenünk őket a kritikáktól. Csak így lehetünk képesek az amerikai kormány teljességgel elfogadhatatlan szankcióit visszautasítani, adott esetben viszonozni. Egyedül, ráadásul más európai partnerekkel nyílt vitában állva tehetetlenek vagyunk.” A kívánt egységességet és komolyan vehetőséget Merz egy európai átfogó belső energiapiaccal is megerősítené.

A technológia a megoldás kulcsa

Merz az energetikában és a gazdaság más területein is a technológiai fejlődés fontosságát hangsúlyozza. A könyv végén megnevezett tíz pont között, melyek ahhoz szükségesek, hogy Németország egy dinamikus és életvidám hely legyen 2030-ban, helyet kapott egy kibocsátáscsökkentési cél is, mely szerint 2030-ra 55%-kal kell csökkenteni a CO2-kibocsátást az 1990-es szinthez képest. A klímaváltozás elleni küzdelmet és annak napjainkban legnépszerűbb eszközét, a kibocsátáscsökkentést tehát kulcsfontosságúnak tartja és komoly szerepet szán ebben az energetikának és a technológiai fejlődésnek.

Az energiaszektor kapcsán nem ellenzi az atomerőművek bezárását azok előrehaladott kora miatt, azonban nem gondolja, hogy a megújuló energiaforrások magukban elegendők lennének. Szükségesnek tartja a hidrogéntechnológiába és a magfúziós energiába történő beruházásokat, hogy a zöld átállás hatalmas áramigényét minél kisebb kibocsátással tudjuk fedezni. Más szempontból is fontosnak tarja a fenntartható és gazdaságos áramtermelést, megfogalmazva egy kritikát is Németország jelenlegi helyzetére vonatkozóan:

…jelenleg nálunk a legmagasabb az áram ára egész Európában: senki ne kövessen bennünket ezen az úton.”

Ennek megváltoztatása érdekében az energiafogyasztás megadóztatásának mérséklését javasolja. A szerző nem csak az energetika terén szán fontos szerepet a technológiai fejlődésnek a fenntarthatóság szempontjából. Leszögezi, hogy a mesterséges intelligencia, a felhőalapú megoldások és a megújuló energiaforrások összeegyeztethetik a gazdasági és az ökológiai célokat, akár a hatalmas áramigényű gazdaságzöldítés területén, akár a mezőgazdaságban. Utóbbiban a számítástechnika mellett a biotechnológia fejlődésének is nagy szerepet szán: „Ha kevesebb rovarmérget és műtrágyát szeretnénk látni a mezőgazdaságban, az csak génmódosított növényekkel fog menni.”

Megállapítja, hogy Amerikában annak ellenére nem nyújtanak be kártérítési igényeket a GMO-k veszélyessége miatt, hogy az ottani lakosság az európainál hajlamosabb a pereskedésre. Emellett természetesen a negyedik ipari forradalom vívmányainak is fontos szerep jut a mezőgazdaság fenntarthatóbbá tételében. Az Internet of Things technológiával és a Big Data alapú adatelemzésekkel csökkenthető a környezetterhelés, javítható az élelmiszerek minősége és növelhetők a hozamok, amely a gyorsan gyarapodó globális népesség élelmezése szempontjából kulcsfontosságú. A mezőgazdaság mellett Merz az erdőgazdálkodás szerepéről is szót ejt, annak ellenére, hogy annak gazdasági súlya csökkenőben van, ugyanis fontos szerepet szán az ágazatnak a klímaváltozás hatásainak mérséklésében.

Zárógondolatok a konzervatív klímapolitikáról

A könyv végén a CDU szerepe kapcsán a szerző értékes gondolatokat ír le a konzervatív klímapolitikával kapcsolatban, melyek részben a Klímapolitikai Intézet álláspontját is tükrözik:

„… a klímapolitikában szeretnénk megőrizni a tapasztalatokra alapozó pragmatizmus iránti nyitottságot, amely egyaránt követi a szociális és gazdasági megoldásokat, és ugyanolyan elhivatott, de megvalósításában reálisabb és fenntarthatóbb megoldásokat hoz, mint azok az absztrakt és a rendszert gyökeresen felforgató modellek, amelyek megvalósítását támogatóik radikálisan és kompromisszumok nélkül kívánják keresztülvinni.”

 

Információk a könyvről

Friedrich Merz: Új idők – Új felelősség
Kiadó: MCC Press Kft., 2022.
Oldalak száma: 220
Borító: kartonált ragasztókötés

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés