A legtöbben azért jönnek aláírni, hogy seggbe rúgjuk a Fideszt

„Önmagában arra azért nem lehet építeni, hogy csak mert egyszer így történt, most is így fog történni.

Nem erre építünk. Arra építünk, hogy a 2018-as állapotokhoz képest sokkal erősebbek a kampánycsapatok, sokkal több az aktivista. Persze ez természetes is, mert akkor választókerületenként négy-öt jelölt volt, most meg egy jelölt mögé áll be mindenki. Talán egy olyan körzet sincs, ahol ne sokkal erősebb aktivistaszámmal futna neki az ellenzék a választásnak, mint ‘18-ban. Ha már szóba került, hogy mit mondanak a választók: az elmúlt napok politikai témája az volt, hogy hat vagy hét frakciója van az ellenzéknek. Mennyire érdekli ez az embereket? Olyan még nem történt, hogy egy szavazópolgár megkérdezte volna az utcán, hogy hat vagy hét frakció lesz. Nem látom, hogy ez lényegi kérdés lenne. A lényegi kérdés az, hogy kialakuljon az egység, amivel lehet előre menni. Szerintem ez mostanra megtörtént.

Neked egyéni jelöltként milyen kapcsolatod van Márki-Zay Péter csapatával?

Zaránd Péter kampányfőnököt még újságírókoromból ismerem. Vele találkoztam egyszer az elmúlt két hónapban.

Kell velük egyeztetni? Ki dönti el, hogy megszólalj-e egy ügyben, vagy hogy tarts-e sajtótájékoztatót?

Nem szoktam sajtótájékoztatót tartani, csak ha elhívnak egy eseményre. Én a Párbeszéd-frakcióba fogok beülni, az eseményeket a Párbeszéd a központi kampánnyal egyeztetve szervezi, így ők hívnak el. A központi kampánycsapatnak minden pártnál van egy kapcsolattartója, mi vele beszélünk. Neki jelentjük le, hogy hány aláírásnál járunk, tőle kapjuk az íveket, matricákat, szórólapokat.

Ehhez ez interjúhoz például kellett egyeztetni velük?

Nem.

A politikai üzenetek megfogalmazása előtt van egyeztetés?

Arról kapunk iránymutatást, hogy mi a központi üzenet.

Például amikor egyszerre le kell cserélni a borítóképeket a Facebook-oldalakon?

Igen, de ez fontos szerintem, mert mutatjuk, hogy megyünk előre, és egységben vagyunk. Lehet, hogy hülyeségnek hangzik, de amikor 150 borítókép cserélődik le egyszerre, az ad egy olyan hangulatot a magellenzéki közegnek, hogy megint megtettünk egyet a sok tízezer kicsi lépésből, ami a kormányváltáshoz kell. Kívülről nem úgy tűnik, mintha egységes ellenzéki kommunikáció lenne a népszavazási kampány körül. Én nem érzem, hogy hiányozna az egységes keret, de nyilván nincs papagájkommandó. A Fudan-sztorit sokfajta módon meg lehet fogni. Van, aki a kínai kapcsolatra rezonál, más a bérlakás-építés, a kollégiumi férőhelyek vagy a hitelfelvétel problémájára. Ezeket az embereket különböző módokon lehet megszólítani.”

Fotó: Facebook/Jámbor András