Szilágyi Liliána ügyében megszólalt az édesapa, Szilágyi Zoltán is, aki tagadja a fizikai, lelki és szexuális zaklatással kapcsolatos vádakat. A közvélemény döbbenetén túl számos jogi következménye lehet a szövevényes ügynek. Érdekel, hogy jogászként és szülőként miképp látja, hogyan vezethetnek manapság a dolgok idáig.
Amikor hallgattam a Szilágyi Liliánával készült interjút, meg kellett szakítsam közben, annyira felzaklatott, amit ez a fiatal hölgy mesélt. Viszont mint jogász és felelős sportvezető tudom, hogy ezek milyen súlyos szavak és tettek, ilyenkor mindig teljes körű kivizsgálást kell elrendelni, amit a Magyar Úszó Szövetség nagyon helyesen el is indított. A történtek rávilágítanak arra is, hogy mekkora a felelőssége egy sportvezetőnek, egy edzőnek, a környezetnek, hogy észrevegye, ha valami nem stimmel egy gyerekkel vagy egy fiatal lélekkel. A sporttörvényt oly módon alakítottuk a 2017-es módosításakor, hogy ma már a szövetségeknek kifejezetten meg kell alkotniuk azon belső magatartási szabályaikat, amelyek megakadályozzák, hogy hasonló esetek a sportvilágon belül előforduljanak. A családon belüli erőszak persze nem a sporttörvény hatásköre, de azért hozott létre a kormány áldozatsegítő központokat, hogy hangsúlyozottan az áldozatok mellé álljon, és segítse a helyzetük megnyugtató rendezését. Épp a napokban nyitottuk meg Nyíregyházán a tizedik ilyen központot.
Mégis mire számítsunk, vajon hány csontváz fog még kiesni a szekrényből?
A Turi-ügy hosszú évekre visszanyúló történeteket tárt fel, ma egyszerűen nem maradhatnak titokban az ilyen esetek, minden szövetségben léteznie kell anonim módon, éjjel- nappal hívható telefonszámnak, amolyan forródrótnak, ahol bárki, aki érintett, vagy tud valamilyen visszaélésről, megengedhetetlen testi vagy lelki terrorról, jelenthesse. Ilyen egyszerűen nem fordulhat elő manapság, arról nem is beszélve, hogy az internet világában, a közösségi média felerősödésével mindenkinek megjelenhet a saját hangja, és valóban semmi nem maradhat titokban.
Egyes belső hangok egészen a Széchy Tamás-féle korszakig vezetik vissza ezt a fajta „rendszerszintű agressziót” az úszósportban – erről mit gondol?
Ez tévút, egyrészt sajnos ilyen jelenségek nem csak az úszósporthoz köthetők, és kifejezetten nem magyar sajátosságok, globálisan is zajlanak edzők és tanítványok közötti abuzáló kapcsolatokat feltáró perek más sportágakban is. Ami a Széchy-korszakot illeti, én is annak az időszaknak az úszója voltam, elfogadhatatlan, ha valaki erre hivatkozva keres „felmentést” egyes agresszív cselekményekre. Azok a módszerek nem öröklődnek, mert ott van a szabad akarat, és én döntöm el, hogy milyen módszerek szerint nevelem a gyerekeimet vagy képezem a tanítványaimat. Három gyerekem van, mindegyikőjük sportol, soha semmilyen formában nem volt jelen az erőszak a családi életünkben sem, az teljes egészében elfogadhatatlan.