Napló mindenről, semmiről

2021. december 23. 11:06

Szentesi Zöldi László
Demokrata
Vajon léteznek-e még elfeledett, fiókba zárt személyes iratok a forradalomról?

„Csomagot hozott nemrég a posta, kíváncsian bontottam ki, persze, előzetesen már pontosan tudtam, mi van benne, csak azt nem sejtettem, hogyan néz ki a küldemény. A könyv, amelyet régi tanárom jóvoltából kézhez vettem, diáknapló. Bravúros módon sikerült az eredeti formáját megőrizni, a kötet fele kézzel írott szöveg, a másik ugyanez, még egyszer, jól olvashatóan.

A füzet borítóján az alábbi olvasható: Napló. Zsoldos János. A szerzőről tudni kell, hogy harmincoldalnyi rövid szövegét 1956 októberétől karácsonyig a Debreceni Református Kollégium diákjaként vetette papírra. Hogy ilyesmi egyáltalán megjelenhet Magyarországon, elsősorban Győri János tanár úr, közgyűjteményi igazgató éleslátását dicséri.

Hogy miről szól Zsoldos János, akkoriban tizenhét éves diák naplója? Magától értetődően a forradalomról és a debreceni református középiskola tanárjainak, diákjainak tevőleges hozzájárulásáról. Fontos ez a tevőleges szó: hiszen amikor én – rövid ideig – a kollégiumban tanultam 1984–85-ben, az akkori évkönyvben azt olvashattuk, 1956-ban a kollégium tanárai nem engedték meg a diákoknak, hogy részt vegyenek a városi eseményekben. Már akkor, gyermekfejjel is furcsálltam ezt, most pedig kiderült, hogy természetesen csak elkenés a kései kozmetikázás. Zsoldos János könyvéből kiderül, hogy október 23-án a a kollégium vezetése „boldogan” elengedte diákjait a városi, Déri téri tüntetésre. A református kollégium diákjai végighallgatták a beszédeket, elénekelték a Himnuszt, a Szózatot, Görbe János színésszel együtt szavalták a Nemzeti dalt, majd az esti, nagyjából kétórás összetűzésbe, fegyveres harcba is belekeveredtek (Zsoldos is futott, szerencsésen túlélte a kalandot). November 4-ig, az oroszok és a pufajkások felbukkanásáig a kollégium diákjai rádiót hallgattak, izgatottan elemezték a budapesti eseményeket. Innentől kezdve jórészt a pingpongozásról, személyes benyomásokról, a gyéren csordogáló hírekről szól az 56-os napló. Humorukat a drámai fordulat idején sem veszítették el a diákok: a kintről órákon át tartó lövöldözést morzejelekként lejegyezték, és jót derültek, amikor az egyik sortűz jelei alapján az SS szó rajzolódott ki előttük.”

Nyitókép: Mandiner-archív

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 42 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

"Vajon léteznek-e még elfeledett, fiókba zárt személyes iratok a forradalomról?"

Ha a Pegazus akarja, akkor igen.
Le is játssza nekünk és megtudhatjuk, hogy Boross Péter min.elnök, min. elnöki tanácsadó mekkora besúgó volt.

",Antall minden eladhatót eladott, ő indította el azt, aminek a végét most élvezhetjük. "
1. Takarodj a qrvanyádba az aljas hazugságoddal. Mivel Karácsony szent ünnepe van, ilyet, - de máskor sem - mondok, tehát:
2. Antall rafinált ügyessége már-már közel-keleti szintű:
a) ő vezényelte a spontán privatizációt, 1990 előtt
b) ő vezényelte a Bokros-Suchmann-féle országkiárusítást, 1994 után.
Ő, Antall József Magyarország miniszterelnöke, 1990. május 23. – 1993. december 12.
Te mit javasolsz, léptessem életbe az 1. pontot, mégis?

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés