A szabad Nyugatnak már csak alapvető megfontolásokból sem szabadna ilyen egyezkedésekbe belemennie. Nem áll érdekünkben, hogy a társadalmi modellünk ellen ágáló antiliberális tábor megerősödjön Európában. Stratégiailag is butaság lenne abból kiindulni, hogy Putyin megelégedne Ukrajna irányításával. Hosszú azoknak az országoknak a listája, amiknek szeretne beleszólni az életébe – itt, Európában is.
Németország kísérletei arra, hogy szót értsen Putyinnal, mind kudarcba fulladtak. A gázimportoknak be kellett volna kötnie Oroszországot Európába, a kölcsönön függőségnek pedig békítőleg kellett volna hatnia. Ezek mind nem történtek meg, a gázbiznisz viszont segített Putyinnak a revizionista politikája finanszírozásában.
Ezért őrültség az Északi Áramlat 2. Az EU gázigénye a következő években előreláthatólag nem fog emelkedni, viszont a saját termelése csökkeni fog. Oroszország szeretné fedezni az importszükségletet, az Északi Áramlat 2 pedig egy modern és olcsó megoldás lenne erre. De az állítólag olcsó orosz gázért Németország és más európai országok valójában súlyos árat fizetnek: szankciókat kell alkalmazniuk, és fegyverkezniük kell a gázszállító nyugati hódító hadjárataival szemben.”