A magyar egyházi vezetők biblikus műveltségéről.
Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Facebook oldalán olvasható egy közös nyilatkozat, amelyhez a nagyegyházak mellett az ortodox és zsidó közösségek is csatlakoztak. Így egyháztörténelmi érdekesség, hogy a nagykoalíció a szokásos »szaporodjatok!« üzenet után Ferenc pápa budapesti beszédére hivatkozik. Akár örülhetnénk is az ökumené fényes győzelmének – így hanuka után és karácsony közeledtével – ha nem éppen a társadalom megosztására, az ellenségeskedés szítására használnák főpapjaink és írástudóink a felülről jött tekintélyüket.
De mire ez a lárma? Miért lett annyira sürgős ezt a könyökünkön kijövő (sokak által evidenciaként megélt) szöveget az ünnep előtt bedobni a közbeszédbe?
Bár a 2021. december 9-én kelt szöveg a Teremtés könyvét (1 Móz 1, 27–29-ként) citálja, adós marad annak a kifejtésével, hogy a »Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet!« parancs miért nem vonatkozik az ortodox és katolikus főpásztorokra. Amennyiben ez egy univerzális kötelezettség (vagy micva), akkor hogyan merészelik magukat az Isten Igéje fölé helyezni?
Egy püspök és egy nő házassága a Biblia szerinti kívánatos modell!
A kételkedők kedvéért bemásolom a Timóteusnak írt első levélből:
»A püspöknek azonban feddhetetlennek, egyszer nősültnek, józannak, megfontoltnak, mértéktartónak, vendégszeretőnek és a tanításra rátermettnek kell lennie. Ne legyen iszákos vagy erőszakoskodó, hanem megértő, békeszerető s nem kapzsi. Saját családjának legyen jó gondviselője, aki gyermekeit fegyelemre és teljes tisztességre neveli. Aki ugyanis saját házát nem tudja rendben tartani, hogyan tudná gondját viselni Isten egyházának?« (1Tim 3,2–5) Kérdés?
Ja, hogy vannak speciális helyzetek és hivatások, akikre nem terjed ki automatikusan az emberiség génkészletnek a továbbörökítése… Kínos kivétel. Miért ne vonatkozhatnának azokra a testvéreinkre is, akik saját nemük iránt éreznek testi-lelki vonzódást? Mint ahogy az életkoruk miatt már szülni nem képes nők is köthetnek érvényes egyházi házasságot (egyébként teljesen evangéliumi módon), pedig az utódnemzés az ő esetükben kizárt. Legalább a keresztény felekezetek nevében aláírók lélekben bepillanthattak volna a fa alá, konkrétan: a betlehemi istállóba. »Gyermek apa nélkül!« – zengedezi a népének. A Szentcsalád minden, csak nem tipikus. Kell ezt még magyarázni?
Ami még meglepő, hogy az aláírók nem személyek (valamely egyház képviseletében), hanem csupán az intézmények, arc nélkül. Nem csodálom, ilyen fércmunkához én sem adnám a nevemet. Valamit mégis megmutat ebből az össznemzeti iszapbirkózásból. Addig nem lehet empátiával közelíteni ehhez a (néha korábbi sebeket is érintő) témához, amíg kérlelhetetlen és öröknek tűnő igazságok csapnak össze a szenvedő és reménykedő emberek feje fölött. Jézus nem írt pamfletet, nem szögezte ki a Boldogmondásokat a templom kapujára. Jelen volt az emberek hétköznapjaiban és példájával vonzotta őket az Atya imádására, akaratának keresésére és betöltésére.
Aki viszont saját házasságát sem tudja rendben tartani, hogyan tudná gondját viselni Isten egyházának? »Miattatok káromolják az Isten nevét a pogányok között.« (Róm 2,24)
Fotó: PETER KNEFFEL / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Egyre közelebb merészkedik a Bíróság a diktatórikus eszközökhöz.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
A Hertha drukkerei remélik, méltó búcsúztatásban részesítik majd a magyar szakembert.
Az ENSZ hangsúlyozza: a tartós visszatéréshez nagyszabású újjáépítésre és munkahelyekre lenne szükség.
