Szülők a propaganda ellen: Magyarország példája

2021. december 3. 21:38

Stephen Sholl
The Epoch Times
Az Egyesült Államokban továbbra is gyerekek milliói vesznek részt átpolitizált oktatásban.

Míg az újonnan megválasztott kormányzó, Glenn Youngkin nemrégiben aratott győzelme Virginiában jelentős visszalépést jelent azoknak, akik a kritikai fajelmélet és más baloldali tantervek iskolai bevezetését szorgalmazzák, ez semmiképpen sem jelenti ezen erők végleges vereségét. Youngkin csak 65 000 szavazattal nyert, és azok a körzetek, amelyekben a leginkább radikalizálódott iskolaszékek vannak, mint például szülővárosomban és Loudoun megyében, továbbra is arra a jelöltre szavaztak, aki úgy gondolta, a szülőknek nem szabad beleszólniuk az iskolai oktatásba.

Az Egyesült Államokban továbbra is gyerekek milliói vesznek részt átpolitizált oktatásban, és nincs reális esély az állami vagy helyi közigazgatás megváltoztatására. Még ha a szülők úgy is döntenek, hogy otthon tanítják gyermekeiket, a jelenlegi helyzet gyakran szükségessé teszi, hogy főiskolára küldjék őket, olyan intézményekbe, amelyeket régóta a baloldal ural. A szilárdan konzervatív államokban élő szülők szintén szembesülnek ezzel a nehézséggel, mivel a legtöbb kormányzónak utána kellene járnia és le kellene számolni a saját állami egyetemein jelen lévő radikális tanárokkal. Így a gyerekek nevelése ezekben az államokban gyakran azt jelenti, hogy számtalan, woke-ok uralta oktatási intézményhez kell igazodni.

Noha ez reménytelen helyzetnek tűnhet a gyermeket nevelők számára, a szülőknek be kell látniuk: annak ellenére, hogy gyermekeik nagymértékű politikai befolyással szembesülhetnek az iskolában, az egyetemen és a társadalomban egyaránt, mégis a szülők jelentik a legjelentősebb erőt gyermekeik nevelésében.

Tudjuk ezt, mert éppen 65 évvel ezelőtt Magyarországon a szülők egy olyan generációt neveltek fel, amely fellázadt a baloldali totalitarizmus ellen és amely esemény megrázta a Szovjetuniót.

Ez az »ellensúly« szerte Magyarországon elterjedt és sok magyar család ellenpontozta is a »propagandaiskolák« ideológiai prédikációit. Egy magyar, akivel találkoztam, elmondta, hogy az 1950-es években a családjával folytatott számos beszélgetése végződött azzal, hogy »erről egy szót sem az iskolában«. Ezekben a titkos otthoni beszélgetésekben a szülők, miután fárasztóan hosszú műszakokban dolgoztak, mégis időt szakítottak arra, hogy megtanítsák gyermekeiket a vallásra, a történelemre és a kultúrára. Mivel a magyar kultúrát, mely az egyedülálló nemzeti történelemen, vallásosságon és a Nyugathoz való kötődésen alapult az állami oktatási rendszer teljes mértékben elítélte, a szülők feladatává vált, hogy hagyományaikat, tudásukat, történelmüket továbbadják gyermekeiknek.

Ez tette lehetővé a tanulóknak, hogy átlássák azokat a hazugságokat, amelyeknek az iskolában ki voltak téve. Amikor reformot követelve kivonultak az utcára, majd később hősiesen harcoltak a Vörös Hadsereg ellen, olyan generációs tudást hordoztak, amely arra sarkallta őket, hogy fellázadjanak az ellen, amiről tudták, hogy rossz. Bár az 1956-os forradalmat leverték, és a szabadság álmát elhamvasztották, a magyar szülők újra felvették gyermekeik pajzsaként és útmutatójaként betöltött szerepüket a folytatódó kommunista uralommal szemben. Amikor a rendszer a nyolcvanas évek végén kezdett összeomlani, a főiskolások és a magyar fiatalok ismét nagy szerepet játszottak a kommunista rendszer lebontásában, az 1989-es úgynevezett kerekasztal-beszélgetésekben és az 1990-es első demokratikus választásokon Magyarországon.

Az 1956-os példát és általában véve Magyarország kommunizmussal kapcsolatos tapasztalatait tanulmányozva némi reményt meríthetünk ebből az epizódból; még egy széles körben elterjedt, szervezett propagandakampány sem feltétlenül sikeres. Ennek a reménynek azonban együtt kell járnia annak tudatával, hogy a kommunista oktatási rendszer Magyarországon csak azért bukott meg, mert a családi nevelés sikeres volt.

Amíg teljes oktatási rendszerünket, az állami, a magán- és a főiskolai oktatást vissza nem hódítjuk a baloldali ideológia karmaiból, addig minden szülő feladata, hogy felkészítsen és felneveljen egy olyan nemzedéket, amely képes ellenállni a baloldali ideológia hatásainak. Kétségtelen tehát, hogy a szülők elkötelezettsége a gyermeknevelésben sokkal fontosabb, mint a kormányzó személye és az iskolaszék összetétele.

(Stephen Sholl a Mathias Corvinus Collegium vendégmunkatársa. Korábban a Magyar Nemzeti Emlékezet Bizottságának, a kommunizmus magyarországi hagyatékát vizsgáló független kutatóintézetnek volt munkatársa.)

Fotó: MTI Fotó: E. Várkonyi Péter

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 24 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ez az igazság.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés