Mi táplálja a terrorizmust? – Diego Muro a Mandinernek

2021. október 20. 12:01
„Ha egy országban kevés muszlim él, akkor a terrortámadások esélye minimális” – szögezi le Diego Muro, a terrorizmus nemzetközi szakértője. A skóciai St. Andrews Egyetem oktatóját arról kérdeztük, mitől mások a tálibok, miért fokozódik a terror Afrikában, és lesznek-e szerinte támadások a közeljövőben Magyarországon.

Diego Muro a skóciai St Andrews Egyetem oktatója, a terrorizmus nemzetközileg ismert kutatója, aki a Migrációkutató Intézet, a Danube Institute és a Budapest Lectures közös rendezvényén beszélt a terrorizmusról. Interjúnkban arról kérdeztük, mitől mások a tálibok, miért fokozódik a terror Afrikában, és lesznek-e szerinte támadások a közeljövőben Magyarországon.

*

Új könyvében amellett érvel, hogy a terrorizmus nem túl hatásos módszer, általában nem ér célt. A tálibok most mégis elég sikeresnek tűnnek – a saját szemszögükből. Hogyan magyarázza a sikereket?

Amikor a terrorizmusról beszélek, általában az összes ismert csoportról beszélek. Persze vannak kivételek, amelyek sikeresek voltak hosszútávú stratégiai céljaik elérésben. Történelmileg ilyen csoportok lennének a gyarmatosítás ellen küzdők csoportok. A tálibok olyan értelemben ebbe a kategóriába illenek, hogy ők is azt állítják, megszállókat, imperialistákat küzdöttek le. Az én érvelésem úgy szól, hogy összességében a csoportok többsége nem húzza ki sokáig, egy-két év alatt összeomlik a csoportok 90 százaléka. A fennmaradó csoportok 5-8 százaléka sikereket ér el, ami azt jelenti, hogy valamifajta politikai engedményt nyernek el – talán nem mindent, amit akartak, de valamit. A tálibok esetében azt látjuk, hogy hosszas hadjáratot folytattak egy olyan terület visszaszerzésére, amelyre a saját földjükként tekintenek: először a szovjetek, majd a koalíció, de főleg az Egyesült Államok ellen, és végül sikerrel jártak.

Az már más kérdés, hogy milyen lesz az országuk, és működni fog-e az államuk.

Amikor azt mondom, hogy a terrorizmus nem működik, nem azt mondom, hogy sosem, hanem hogy ritkán működik.

Mi teszi egyedivéa tálibokat?

A tálibok nem olyanok, mint az átlagos terrorista csoportok, ők egy nagy hadsereg, kissé olyanok, mint a Vietkong. Kevés más csoport ilyen nagy, talán az ISIS volt hasonló, ami egy államszerű képződmény volt fénykorában. A terrorista csoportok általában titkolózók, városiak, ritkán támadnak, és nem birtokolnak területet.

A tálibok fontos kivételt jelentenek, de azért kivételek. 

A korábbi elemzések sokszor azt mondták, hogy az ISIS az első terrorista csoport, amely állami feladatokat lát el. Azért nekem eszembe jutott volna még pár csoport, ott van például a Hamász. Biztos, hogy az ISIS kezdte ezt a viselkedést?

Az ISIS-ben az volt az újdonság, hogy korábban nem volt ilyen méretű csoport, amely valameddig funkcionálni tudott. Olyat már láttunk, hogy egy csoportnak van szociális vagy politikai ága, a Hamásznak oktatása, egészségügye és ingyenkonyhája is van – tudtuk, hogy van ilyen. De bizonyos értelemben ők egy létező államot egészítettek ki, még akkor is, hanem az nem volt teljesen működőképes. A FARC hasonló volt Kolumbiában – a hegyekben, a dzsungelben működtek, ahová az állam nem merészkedett be. De az Iszlám Állam a hatalom teljes összeomlását hozta ott, ahol létezett: lényegében kiűzte a szuverén nemzetállamot. Nem csak ellátott állami feladatokat, de gyakorlatilag elűzte az államot.

Szinte létrehozott egy új államot, erővel.

A legtöbb államot a történelem során persze erővel vagy a gyarmatosítás során hoztak létre. Az ISIS-é egy romboló példa volt, mivel az ő történetük sikerét nyilván nem sokan akarták, de bizonyos értelemben egyedi volt és egy fordulópontot jelentett mérete, hatékonysága miatt. Ne felejtsük el, hogy háború közben építettek államot, ez nem egyszerű dolog. A hatásukra teljesen összeomlottak Irak és Szíria egyes részei: ez sosem történt meg Palesztinában vagy Kolumbiában. 

A tálibok is ilyenek?

A tálibok mások. Az al-Kaida és az ISIS hosszú távon egy nemzetek feletti kalifátust akart létrehozni, egy ummát a nemzetállam felett. Ez egy új politikai entitás lett volna. A tálibok viszont nagyon ügyeltek arra, hogy ne kövessék el az ISIS hibáját, és sosem kérdőjelezték meg a nemzetállam modelljét. Ők is forradalmat akartak, de az állami határokon belül. Be akarják vezetni a saría-törvénykezést és a teokráciát, de csak ott. Persze nem sokat érnek az ígéreteik, hiszen tudjuk, hogy már megszegték őket a korábbi kormányt segítő tisztviselőkkel és a nőkkel való bánásmód terén. Majd meglátjuk, mit csinálnak. De

a tálibokat nem érdekli a terjeszkedés.

Szerintük az a föld az övék, és a törvényeik ott természetesek – ez nagyon fontos, szerintük Afganisztánban természetes dolog a saría. 

Akkor talán Irán egy jobb példa a tálibok megértésére?

Irán arra példa, hogyan csinált egy csoport forradalmat a saját határain belül azzal a céllal, hogy exportálja a forradalmat. Irán például kiképezte és pénzeli a Hezbollah-t. Irán regionális hatalom, ami 1979 óta exportálja a forradalmat, relatív sikerekkel. Sok akadályba ütköztek regionálisan és nemzetközileg is, szóval céljaik kissé megrekedtek. Minden államnak kell kereskednie, kell az idegen valuta, a nyersanyag. Ezért Irán némileg moderálta forradalom-exportálási ambícióit. 

Egyesek szerint Afrika lesz a terror melegágya a következő években. Egyetért ezzel?

Sokáig hittük, hogy szegénység gyártja a terrort. Az esetek többségében más tényezők is szerepet játszanak: az etnikai sokszínűség, a hatalom hiánya, az eltérő vallási csoportok. Afrika történelmileg nem a legstabilabb kontinens, de nem minden szegény ország termel terrorizmust. Ott van Dél-Amerika: sok szegény ország van ott, még sincs terrorproblémájuk. Afrika azért más, mert számos etnikai, vallási csoport létezik ott, és a határok nem természetesen fejlődtek ki, a határokat a gyarmatok szabták meg.

Ezek az országok gyakran nem sokat jelentenek azok számára, akik ott élnek.

A határok áthágják az etnikai, kláni, törzsi csoportokat. 

Egyesek arra mutatnak rá, hogy csökken a terrortámadások száma, és hogy jobban félünk a terrortól, mint amennyire az valóban veszélyt jelent. Ön viszont azt írja könyvében, hogy a támadások száma nő.

A két állítás nem ellentmondásos, hiszen 2017-ben írtam a könyvemet, ’19-ben jelent meg, és 2000 és 2017 között a támadások száma nyolcszorosára nőtt. Az utóbbi három évben kezdett csökkenni a támadások száma, nyilván részben a covid miatt, de már azelőtt is. Tehát felfelé tartó ívről beszélünk, ami a végén erősen visszahull. Ez igaz, a globális tendencia éppen lefelé halad. De ez az adat értelmetlen, ha nem beszélünk régiókról.

Európában nem voltak komoly támadások az elmúlt pár évben, de mások nem ilyen szerencsések.

Nyilván köze van a csökkenésnek a lezárásokhoz, az utazás korlátozásához, a lakosság felett gyakorolt nagyobb kontrollhoz. Egyébként a veszélyt mindig eltúlozzuk – nem csak most, ez mindig így volt. Az esélye annak, hogy megölnek egy terrortámadásban, nagyon alacsony. Sokkal valószínűbb, hogy elesel a zuhanyban és meghalsz. De mégsem félünk attól, hogy így halunk meg, mert tudjuk irányítani, hogyan zuhanyozunk, de azt nem tudjuk irányítani, hogy lesz-e terrorista a reggeli villamoson. 

A kormányokra nagy nyomás nehezedik, hogy megelőzzék a támadásokat, és ezért nagy összegeket költenek az elhárításra, mivel politikailag is káros, ha támadás történik. Büntetni szokták a szavazók azon politikusokat, akik nem tettek meg mindent. Túl sok erőforrást fektetünk a terror elhárításába, pontosabban: nem az a kérdés, mennyit, hanem hogy mire költjük. Kína jó példa arra, hogyan használja egy kormány a veszélyre való hivatkozást a megfigyelési hatalom kiterjesztésére. Ott már kamerákon át figyelik és pontozzák a lakosokat, ami aztán befolyásolja például a hitelképességüket. Ügyelnünk kell, hogy

ne fogadjuk el az állami hatalom túlterjeszkedését csak azért, mert a politikusok a terror elhárításáról beszélnek.

A tavalyi bécsi támadás után egyesek arról írtak, hogy megérkezett a terror Kelet-Európába. Számít arra, hogy itt is lesznek támadások a közeljövőben?

Nem igazán, mivel két szempont alapján választanak célpontot a terroristák. Az egyik, hogy az ország beavatkozik a Közel-Keleten, katonákat küld. Így kerül a figyelem célpontjába. A másik pedig, ha az etnikai-vallási térkép nagyon sokszínű, például sok muszlim él egy országban. Ekkor ezen csoport egy apró része úgy érezheti, hogy valós sérelmeik vannak a többséggel szemben, hogy valamiért rosszul bánnak velük, vagy hasonló. Ez nem egy év alatt, hanem sok-sok év alatt történik. És talán egyesek majd úgy érzik, hogy az erőszak lehet a megoldás. Ennek ahhoz is köze lehet, hogy mi történik a széles értelemben vett muszlim országokban.

De ha egy országban kevés muszlim él és nem érintett a beavatkozásokban, akkor a terrortámadások esélye minimális,

ezt mutatja a tapasztalat. Ezen kritériumok szerint itt a terror veszélye talán mérsékelt és alacsony között mozoghat. 
 

Összesen 2 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A terrorizmus kiváltója, táplálója, a FED-dollár.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés