Nem ártana, ha a magyar kormány jövőképére reagálva valaki alternatívát kínálna. Van ilyen? Nincs. Ígéretek vannak, meg mindenféle hazudozás, profi módon egy gyurcsányi konglomerátum alá begyűrt pártocskákkal, makogó Fekete-Győr vezérekkel, nem karlendítő nácikkal, Cseh Katalin-os milliárdokkal, atomjaira hulló szocialistákkal, soha sem létezett, bolhányi pártokkal. Mi végre lennének ezek?
A sármőr lelépett, a sármőr képére odafagyott a vigyor, tán a napfény sem cikkant meg a szemüvegén, amikor elcsukló hangon, kezét tördelve rükvercbe kapcsolt. Titáni öngyilkosság – hörögték a széplelkek –, ám a közröhej mellett pusztán kendermadzagos lett a bolyhos végkifejlet. A hódmezővásárhelyi polgármestert meg direkt sajnáltam: észre lehetett venni azon a hétgyermekes arcán, teringettét, neki is kínos ez a fajta, felnőtt emberhez méltatlan jellemtelenség. Kétségünk se férjen hozzá: a baloldali kutyakomédia – kicsit szegényesebb fantáziával, újratervezett szlogenekkel – folytatódni fog. Mi, búsongásra hajlamos magyarok, ettől jobb hírt keresve sem kaphattunk volna.”
Fotó: Mátrai Dávid