Falra hányt borsó.
Az ember úgy van Szabó Tímeával, hogy miközben felszisszenve nézi, hallgatja, olvassa, kicsit sajnálja is, mentséget keres számára. Talán nehéz gyermekkora volt, kiközösítették, rossz társaságba keveredett, légnyomást kapott Kabulban, ki tudja. Netán valami speciális tanfolyamon sajátította el a rosszindulatot. Mert az kizárt, hogy valakibe alapból ennyi gonoszság szorul. Volt, hogy a nyugdíjasok kitiltását kezdeményezte a tömegközlekedésből, felejtsék el a villamosozást, buszozást, maradjanak veszteg az ülepükön. Máskor leszidta a kormányt, amiért az orvosi védőfelszerelésekkel segítette a határon túli magyarokat. Igaz, volt »humanitárius« javaslata is: évekkel ezelőtt azzal állt elő, hogy jó magaviselet esetén 16 hónap után ki kell engedni a börtönből azokat az anyákat, akik megölték újszülöttjüket.
Határozott zavart érzek képviselő asszonynál, nem lennék az ápolója.”