Az ellenzéki előválasztás szinte borítékolható eredményei csak megerősíthetik a konzervatív, nemzeti gondolkodású emberek félelmeit:
itt valóban a Gyurcsány-éra visszatérése fenyeget.
El fogják-e felejteni azok a választópolgárok, akik számára 2006 még meghatározó élmény volt, és esetleg a megszorítások és a szemkilövetések ellenében szavaztak a Fideszre 2010-ben, hogy ki is az a Gyurcsány Ferenc? Hajlandó lesz-e kockáztatni a magyar nép olyan, az átlagos magyar embert támogató vívmányokat, mint a CSOK, a babahitel, és az ország elemi érdekeit képviselő szuverenitás és a határfal?
Ezek lesznek a fő kérdések 2022-ben, mert ne legyen illúzióink: sokkal egyszerűbb lesz beengedni a migránsokat, leépíteni a családtámogatásokat, lefeküdni a külföldi tőkének és eladósítani az országot, mint óvatos egyensúlyt teremteni szuverenitással, nemzeti-keresztény kultúrával, magyar népszaporulattal és anyagi jóléttel.
Ehhez valódi nemzeti politika kell, amilyet Orbán Viktor képvisel, és vállalni kell a konfliktusokat Brüsszellel, a globális médiával és annak kitartóival – Zuckerberggel, Jack Dorsey-val, na meg Sorossal – is. Kit képzeljünk oda a vártára 2022 után? Karácsonyt és az őt gúzsba kötő Gyurcsánynét? Vagy Orbán Viktort?