Tényleg ilyen Európát akarunk? – Andrej Babiš a Mandinernek

Szalai Laura és Kacsoh Dániel interjúja a Mandiner hetilapban.

Miért tartotta fontosnak, hogy részt vegyen a Budapesti demográfiai csúcson?

A fórum fontos rendezvény, amelyen politikusok, szakértők, az üzleti szféra szereplői, az egyházak képviselői és újságírók szabadon tudják megvitatni az európai demográfiai helyzetet. A csúcs jó alkalom arra, hogy tapasztalatot cseréljünk, megismerjük egymás gyakorlatait, inspirálódjunk, találkozzunk régi jóbarátokkal, és új ismeretségeket kössünk.

Mit gondol a magyar családpolitika alapelveiről, hangsúlyairól?

A magyar családtámogatási rendszer nagyszerű inspirációt jelentett nekem, kiváltképpen az új, Sdílejte, než to zakážou! (oszd meg, mielőtt betiltják!) című könyvem írásakor. A kampányban országjárásra indultam, és közben osztogatom az embereknek, már huszonötezer példányt aláírtam. A magyar kormányzat okosan döntött, amikor elengedte a személyi jövedelemadót azoknak az édesanyáknak, akik leg­alább négy gyermeket nevelnek. Szintén bölcs döntés volt, hogy munkához kötötte a családtámogatásokat. Úgy gondolom, mindkét gyakorlatot érdemes lenne adoptálni Csehországban.

Mik a cseh családtámogatási rendszer pillérei?

Úgy hiszem, nagylelkű, rugalmas és barátságos a szisztémánk. Van a gyermekek száma után járó adókedvezményünk, fiatal családoknak szóló, alacsony kamatozású állami kölcsönünk, a gyermekek nappali ellátását segítő, hatalmas intézményhálózatunk, és folytathatnám a sort. Különösen büszke vagyok a szülési szabadságunk szabályozására, amely talán a legjobb a világon. Lehet választani, hogy a férfi vagy a nő maradjon otthon a gyermek négyéves koráig állami juttatással. A kormányunk 220 ezerről 300 ezer koronára (3,06, illetve 4,17 millió forint) emelte a juttatást; én pedig elköteleztem magam, hogy amennyiben a pártommal bekerülünk a kormányba, 400 ezer koronára (5,56 millió forint) fogom emelni. Természetesen mindig van hova fejlődni, például a részmunkaidő tekintetében. Sajnos a munka- és a szociális ügyekért felelős minisztériumot az utóbbi négy évben koalíciós társaink, a szociáldemokraták vitték, a tárcavezető pedig többet foglalkozott a médiabeli imázsával, mint az érdemi munkával.

Mit gondol, Európa demográfiai gondjai a bevándorlás helyett megoldhatók a családok segítésével?

Meggyőződésem, hogy igen. A bevándorlás, különösen az illegális migráció nem lehet válasz az Európában zajló demográfiai krízisre. A kontinensre érkező bevándorlók olyan kultúrát, tradíciókat hoznak magukkal, amelyek gyökeresen eltérnek a miénktől. Hiszem, hogy jobb, végtére pedig olcsóbb is a saját állampolgárainkat gyermekvállalásra ösztönözni családbarát politikával. Ahhoz, hogy a kontinensünk túléljen, elengedhetetlen, hogy elérjük legalább a 2,1-es termékenységi rátát az európai őslakosság körében. Becslések szerint húsz éven belül az őslakosok számos nyugati országban kisebbségbe kerülhetnek az erőteljes bevándorlás és a körükben jellemző magasabb termékenység miatt. Ez a jelenség már most is megfigyelhető több európai nagyvárosban, például Antwerpenben, Rotterdamban vagy Malmőben. Utóbbi városban 179 nemzetiséget tartanak számon, és több mint 150 nyelven beszélnek.

Visszatérve a kérdésre, hiszem, hogy a népességfogyásra hosszú távon kizárólag a helyes családpolitika jelentheti a megoldást. Ám most kell cselekednünk, mivel sok év, mire mérhető hatá­sokat tapasztalhatunk.

Nem írta alá a magyar gyermekvédelmi törvény ellen tiltakozó tizenhét tagállami vezető petícióját. Mit gondol a jogszabályról, illetve a hatásairól, az újabb brüsszeli eljárásról?

Semmi okom nem volt aláírni a petíciót, badarságnak tartom. Az ilyen akciók egy másik korszakot idéznek, amelyre sajnos mind Csehországban, mind Magyarországon túl jól emlékszünk. Magyarország, akárcsak Csehország, szuverén és demokratikus állam, és úgy is kellene bánni vele. Nem látok indokot arra, hogy miért kellene például magyar törvényeket kommentálnunk, ahogy a cseh jogszabályokat sem kellene más tagállamoknak. De ha már kérdezte, tényleg nem értem: mi ez a felfordulás az említett jogszabály körül,

Nem értem, miért kellene ezt egy ngó-nak végeznie, ez a szülők kizárólagos joga.

Mi a véleménye az Európai Parlament lmbtqi-csoportokra vonatkozó minapi határozatáról? Elegendő joguk van Csehországban, Magyarországon, illetve Európa más részein az ilyen embereknek?

Rengeteg homoszexuális barátom van, és amennyire tudom, egyikük sem panaszkodik, hogy ne tudna szabadon mozogni az Európai Unióban. Őszintén, nem tudom elképzelni, miként tudná bárki csorbítani az lmbtqi emberek szabad mozgáshoz való jogát.

ugyanolyan állampolgárok, mint a többi kisebbségi csoporthoz tartozók. Ez nem jelenti azt, hogy ne lenne tere az előrelépésnek, például hogy a homoszexuális pároknak is ugyanolyan jogokat adjunk, mint a házaspároknak. Az azonban még vita tárgyát képezi, hogy ez a melegházasság bevezetését jelentené-e; ezt kifejezetten megosztó témává tették Csehországban.

Meghaladható netán a hagyományos családmodell?

A családnak különböző formái lehetnek, az érintetteknek az a fontos, hogy két ember szeresse és támogassa egymást. 
A kultúránk és Európa túlélése szempontjából azonban csak a hagyományos családmodell – férj, feleség, gyermekek – lehet életképes. Évezredes intézményről van szó, amely már bizonyította a hasznosságát is.

Hogyan értékeli a Visegrádi Együttműködést, mely területeken a leginkább sikeres, és hol kellene továbbfejleszteni?

A visegrádi négyek sok tekintetben a nyugat-európai progresszív tendenciák ellenpólusaként is tevékenykednek. Hiszem, az EU erősebb a V4-gyel, és létfontosságú fenntartani az együttműködés magas szintjét.

A V4 abban a legsikeresebb, hogy a normális európai állampolgárok hangja tud lenni. Hirtelen nem is jut eszembe, min kellene még javítani az együttműködésben.

Egyes kritikusok szerint Magyarország nem állt ki elég határozottan Prága mellett az orosz robbantási botrány kapcsán. Mit gondol erről?

Először is: nem vártuk el egyetlen országtól sem, hogy tucatjával kezdjen kiutasítani orosz diplomatákat. Persze értékelem ezt a gesztust például Szlovákiától vagy a balti államoktól, és nyilván örültem volna annak, ha hasonló reakció érkezik Magyarországról is, de nincs bennem semmilyen rossz érzés ezzel kapcsolatban. Megértem az okait annak, miért nem lépett több ország, hiszen ez a szabotázs vagy államilag támogatott terrorizmus Vrběticében még 2014-ben történt. Amennyiben rájöttünk volna azonnal, hogy az oroszok is érintettek, a partnereink és szövetségeseink válasza is sokkal erősebb lett volna.

Miként fogadta a Fidesz távozását az Európai Néppártból, hogy látja most a pártcsalád jövőbeli helyzetét? Reálisnak tartja, hogy megvalósul az Orbán Viktor által emlegetett jobboldali reneszánsz, és létrejön egy újfajta jobboldali erő?

Igen, hiszem, hogy Orbán Viktornak igaza van.

Brüsszel túl bürokratikus lett, és közönyössé vált az egyszerű európai emberek gondjai és problémái iránt. Ezt láthattuk akkor, amikor mindenáron át akarta erőszakolni a bevándorlási kvótákat vagy a zöldmegállapodást. Az Európai Néppárt szintén jelentősen megváltozott, így értem a Fidesz döntését. Amúgy a cseh néppárti képviselők eszközként használták a pártcsaládot arra, hogy engem megtámadjanak Brüsszelben.

Választás következik Csehországban. Mi a tétje, és mire számít?

Döntő fontosságú voksolás következik. A Babiš-ellenes ellenzék két nagy koalícióban csoportosult, és nagy veszélyt jelent az országra.

sem az illegális migráció elleni küzdelem, sem az euró bevezetése, sem az adóügyek tekintetében. Ha kormányra tudnak is kerülni, meggyőződésem, hogy a belső viszályok miatt egy éven belül szétesne a koalíció. Ám ilyen rövid idő alatt is visszafordíthatatlan károkat tudna okozni az országnak. Átadná a szuverenitásunkat Brüsszelnek, és az Európai Parlament bábjaként viselkedne, támogatná az Európai zöldmegállapodás olyan radikális terveit, mint a benzin- és dízelmotoros autók gyártásának és eladásának betiltása 2035-től. Ezenkívül megakasztaná az adóemelések nélküli béremelések politikáját, privatizálná a kórházakat. A lista még hosszan folytatható.

Az Európai Unió a migráció ügyében tanult a 2015-ös helyzetből?

Nem merném kijelenteni, hogy a brüsszeli politikusok és bürokraták megtanulták a leckét, de érzékelhető változás a hozzáállásukban. Emlékszem, 2015-ben Magyarországot a nyugati politikusok még azzal kritizálták, hogy embertelen dolog kerítést építeni a határai védelmére. Csakhogy

Álszentnek tartom, hogy ugyanazok a politikusok, akik akkor Magyarországot kritizálták, ma támogatják Litvániát és Lettországot, amiért kerítést emel a belarusz határszakaszán. Egyébként örvendetes, hogy az európai politikusok végre rájöttek, hogy a miénktől eltérő kultúrájú és politikai berendezkedésű országokból származó tömeges migráció súlyos problémát jelent. Sajnos erre a következtetésre hat évvel ezelőtt kellett volna eljutniuk.

Elégedett a helyreállítási alap elosztásával? Mi a véleménye Brüsszel járványkezelési, illetve helyreállítással kapcsolatos intézkedéseiről?

A koronavírus-járvány minden kétséget kizáróan bebizonyította, hogy

Az EU ezzel szemben cselekvőképtelenségét bizonyította ebben az időszakban. Amit tett, az túl kevés volt, és elkésett. A helyreállítási terv jó lehet, ha a tagállamok szabadon választhatják meg, mire fordítják a forrásokat, és ha nem kötik gúzsba ideológiai szempontokkal az egész programot.

***

Nyitókép: Földházi Árpád