Most végre a szeretet útján járok!

„Az elmúlt hetek gyűlölethadjárata után rendkívüli módon izgultam. Sokan gúnyoltak és tudom, hogy voltak, akik azt várták, hogy hibázzak valamit a színpadon. Ez, Istennek hála, nem történt meg. Miután lejöttem a színpadról, óriási szeretetbombát kaptam. Az emberek körbevettek, ölelgettek, gratuláltak, a papok megáldottak és ott volt a családom is. Fantasztikus, felemelő nap volt ez számomra. Az elmúlt hetek pozitív és negatív eseményeit egyaránt sikerült kiénekelnem magamból, szeretettel válaszoltam vissza a gyűlöletre és megháláltam a támogatást, amit sokaktól kaptam. Az emberek szeretete pedig mindennél nagyobb elismerés, számomra mindennél fontosabb. Az külön öröm, hogy a fiataloknak értéket adhatok: rengeteg kamasz rajongóm van, akik a zenei munkásságom által közel kerülnek a népzenéhez és talán általam egy kicsit Istenhez is. A virtuális világ kommentárjai helyett csak azzal szeretnék már foglalkozni, amit élőszóban kapok az emberektől. Euforikus érzés, hogy életemben először úgy érzem: most végre a szeretet útján járok.

Persze, hogy most, túl a harmincon nem az a nagyszájú tini vagyok, aki tizenhat éve voltam. Az emberek többsége nem olyan felnőttként, mint kamaszként. Számos csalódás, pofon kellett, hogy visszataláljak ahhoz a Tóth Gabihoz, aki igazából vagyok. Ahhoz a világhoz, ami igazán közel áll hozzám. Ezt az embert látja ma a közönség, ez vagyok én.

Nagyon sokan lemorzsolódtak, de nem bánom és nem is haragszom rájuk. Érdekes, mert bár ez egy felszabadító és egyben fájdalmas felismerés volt, elkezdett egyre inkább pozitív irányt venni az életem. Megismertem a férjemet, Krausz Gábort, akivel kölcsönösen tiszteljük egymás hitét, vallását és közösen, egy irányba tartunk. Végre nem kell szégyenkeznem, rejtegetnem azokat az értékeket, amik engem meghatároznak, gyerekkorom óta, a kislányunknak pedig csodálatos útmutatást, örök útravalót adhatok a hit által. A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson való részvételem pedig fontos mérföldköve ennek a spirituális útnak, amelyen haladok.”

Fotó: MTI Fotó: Soós Lajos