„Jobban kell figyelnünk egymásra” – V4-es médiumok vezetői beszélgettek

2021. szeptember 12. 18:09
Másod- és féligazságokat tudunk meg egymásról a nyugati médiából mi, lengyelek, magyarok, csehek és szlovákok, öngerjesztő kisebbségi komplexus okán, vagy esetleg szimpla megszokásból. Ehelyett a nemzeti médiumoknak informális hálózatba érdemes szerveződniük, ezt a munkát viszont nekünk magunknak kell elvégeznünk – ez volt a tanulsága annak a szerdai pódiumbeszélgetésnek, amit a Waclaw Felczak Intézet szervezett a délnyugat-lengyelországi Karpaczban, s amelyen a visegrádi országok médiakörképéről beszélgettek az érintett országok sajtójának prominensei.

Noha harminc éves a Visegrádi Együttműködés, mégsem egymás médiumaiból tájékozódunk egymásról, hanem nyugati médiumok közvetítésével – vetette fel az alapproblémát Maciej Szymanowski szerdán a háromnapos karpaczi fórum sajtó-témájú panelbeszélgetésén. A „Rólunk, nélkülünk? Média- és információs piac a V4 országaiban” című beszélgetésen a V4-es országok egy-egy ismert lapjának vezetője vett részt: a Mandiner képviseletében Szalai Zoltán lapigazgató és főszerkesztő, mellette Jozef Majchrak a szlovák Postoj főszerkesztő-helyettese, Pawel Lisicki, a lengyel Do Rzeczy Weekly főszerkesztője, valamint Matyas Zrno, a cseh Civic Institute programigazgatója.

Hálózatépítés nélkül nem megy

Az alapfelvetésre Szalai az elmúlt évtizedek történéseit felidézve rávilágított, hogy

a nyugati centrum-keleti periféria felosztást elfogadva Magyarországon sokáig úgy gondoltuk, hogy a nyugati nagy médiumok jelentik a mintát.

Ez a 2004-es EU csatlakozással lassabban, majd 2010 után felgyorsulva kezdett megváltozni, a figyelem lassan a régió felé is fordult, ezért fontos, hogy a maihoz hasonló eseményeken informális hálózatok épüljenek közöttünk.

Ha magyar szemmel a nyugati példakövetés volt a problémás, a szlovák Majchrak az orosz orientációt kritizálta: felidézte, a szlovák médiaügynökség egykori vezetője régen többször leszögezte, bőven elég az orosz hírügynökség híreit átvenni, mára azonban Szlovákiában is változni kezdtek a dolgok. A médiapiac helyzetéről elmondta, hogy hiába van plurális média az országban, az összképen ez nem hagy túl sok nyomot. Ez a kép ugyanis ideológiailag erősen befolyásolt, alakítói pedig

felnagyítják azoknak az eseményeknek a jelentőségét, amelyekkel saját, uralkodó liberális irányvonalukat tudják erősíteni.

Cseh szemszögből Zrno, Szalaihoz csatlakozva egyfajta posztkoloniális Nyugat-komplexusról beszélt, és úgy vélekedett, Csehországban két csoportra lehet osztani a külpolitika és a magyar ügyek iránt érdeklődőket, Magyarországról két, szélsőséges kép él a cseh olvasókban, az egyik a sötét középkorba ragadt Magyarországról, a másik a mintaországról szól.

Információ ellenőrzés nélkül

Hogy miként torzít a média, arra jó példa a Civic Institute programigazgatója szerint az LMBTQ-mentes lengyelországi zónák ügye, amivel a média telekürtölte a közbeszédet, ellenőrizni pedig senki sem sietett, pedig rájöhettek volna akkor, hogy egy melegjogi aktivista akciójáról van szó. Az ügynökségek nagy része

Csehországban az ellenzéki újságírók twitterjéről veszi át a híreket, mindenfajta ellenőrzés nélkül

– ecsetelte. Az országban nincs is magyar vagy lengyel témában jártas szakértő, ehelyett másod- és féligazságokból dolgoznak a lapok. Felidézte: volt például egy riport Prágából arról, hogy a cseh diákok kevesebbet járnak Erasmusra, mert annyira utálják az Uniót. Később derült ki, hogy a cikkek forrása egyetlen újságíró cikke volt, aki egy liberális kávéházban kérdezte ki az ott tartózkodókat. Pozitív példaként említette viszont, hogy ma már a facebookon megtalálható egy magyar szakos diákokból álló csoport, ahonnan hiteles és alapos információt lehet szerezni.

A periféria nyugatimádó látásmódja kapcsán Paweł Lisicki is csatlakozott, szerinte az első két évtizedben a rendszerváltás után az egész lengyel közélet az uniós és NATO-csatlakozásra koncentrált, és eközben kialakult egyfajta öngerjesztő kisebbségi komplexus, amelyben elfogadták, bebeszélték magunknak, hogy Brüsszel okosabb és tapasztaltabb, ezért egy dolguk van, jótanulóként szót fogadni neki. A váltást Lengyelországban a 2015-ös év hozta el, amikor szuverenitáspárti kormányzat jött létre,

az első szimptomatikus ügy pedig nem volt más, mint a migrációs válság, pontosabban a migránsok kvótaalapú befogadásának elutasítása – egyúttal az első példa az unióval való szembeszállásra.

A válasz nem késlekedett, özönleni kezdtek a lengyel demokráciával kapcsolatos kritikák, és innentől kezdve fokozódott a nyomás.

Ahogy a nyomás is fokozódik, Lisicki felemlegette, hogy a genderkérdés, az egynemű párok házassághoz és örökbefogadáshoz való joga központi helyre került az aktuális politikai diskurzusban – itt megemlítette Ursula von der Leyen nyomásgyakorlását, aki az érintett önkormányzatokat presszionálta a fenti ügyekkel kapcsolatban. Így természetes, hogy a lakosság kritikus az EU-val és különösen a központosító törekvésekkel szemben, nem csak Lengyelországban, s ez összehozza a régiót.

Kiegyensúlyozottabb viszonyok

Kérdésre Szalai cáfolta azt az állítást, miszerint a 2010-es kormányváltás óta a magyar médiában „teljes hatalomátvétel” történt volna, hiszen a legnagyobb televízióadó, a legnagyobb hetilap és napilap és a legnagyobb internetes médiumok kormánykritikusak, ellenzéki beállítottságúak; az arány viszont érezhetően javult, a korábbi kilenc az egyhez a baloldal javára felálláshoz képest, mostanra egy kiegyensúlyozottabb – bár még mindig baloldali túlsúlyú – helyzetről beszélhetünk. Példaként említette a Mandiner portált, amely az elmúlt évek során kis médiumból meghatározó médiummá vált Magyarországon. Ugyanakkor – nézői kérdésre – a magyar főszerkesztő azt is kifejtette, a nemzeti médiumok kapcsán egy informális kapcsolatteremtésre van szükség, hogy közvetlenül fordulhassunk egymáshoz. Ezzel a szlovák Majchrak is egyetértett, példaként a néhány hónappal korábbi Orbán Viktor-interjú esetét idézte fel, amikor

a szlovák olvasók egy publikált interjú után meglepetten vették tudomásul, hogy mégsem egy diktátor kormányoz a szomszéd országban.

Ezért is fontos, hogy közvetlenül fordulhassunk egymáshoz, és tudjunk egymásról. Ez a munka ránk vár – szögezte le. Mátyás Zrno ehhez kapcsolatban hozzátette, Orbán Viktor az első név a régióból, amely tényleg megugrotta a nagyvilág érzékelési küszöbét is.

 

A nyitókép csupán illusztráció. Fotó: Beata Zawrzel / NurPhoto / NurPhoto via AFP

Összesen 20 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés