„Ez a hétköznapi valóság. Illetve nem a hétköznapi, hanem éppen hogy az ünnepi. Mindjárt Áder tisztavató beszéde után jött az Andrássy úti felvonulás, kezdve a turullal. Áder még nem gurult, de a turul már igen. A csodaszarvassal, a koronával és Szent Istvánnal együtt. A történelem nálunk gurul, és nem halad. Hogy épp az Oktogonról, azelőtt November 7-e térről indult a gurulás, abban először provokációra gyanakodtam. Ám a bolsevizmus felsejlő árnyékát eloszlatta az Aranyvonat másolatának fénye az Alkotmány utcában, az eredetiben Horthyék az irredenta lázában égve hurcolták körbe a koronát a történelmi Nagy-Magyarországon.
Maga a felvonulás mutatós ötlet, a tehetséges Juronics Tamás látványos táncokkal töltötte meg az utat. Ha már kormányunk kötelességének érezte, hogy valamivel pótolja a régi május elsejéket. Akkor felvonulás volt, most felgurulás. Csak azt nem értem, hol maradt a tribün, ahonnan a miniszterelnök integethetett volna Szent Istvánnak. Azt még megértem, hogy maga nem akart a menet élén gurulni, hogy nézne ki egy kormányfő kerekeken, mint a gyerekek tologatós csattogó kacsája. De így azért maradt bennem hiányérzet, pedig a régi majálisok szellemében kapható rögzített árú sör is a kijelölt büfékben. Kissé bezavar a képbe a szintén rögzített árú 290 forintos Coca Cola, »Szent István Nap« címkével. Mit szól ehhez Boldog István képviselő, aki bojkottot hirdetett a szerinte azonos nemű párokat reklámozó Coca Cola ellen? Szorulni fog az egész kormány, az biztos. És virsli sincs a sör mellé! Kerestem marcipánturult a gyerekeknek, az sincs.