Ennek mi értelme? Ha igaz is, minek a tömeg orrára kötni? Ezért sír a tizenéves Móni, hogy nincs értelme tanulni, dolgozni, házasodni, lakást venni. Ez miért jó? Eddig hány eset fordult elő a történelemben, amikor volt értelme annak, és jól járt vele a világ, hogy negatív információkat, amiket a kisember nem tud feldogozni, a tömeg orrára kötöttek? Nos?
Soha. Mióta a szellemi élet és a művészvilág szereplőinek életútját a különféle lapok és oldalak megszellőztetik, csak annyi történt, hogy egyes festők, írók, költők elvesztették a tekintélyüket, mert Mari néni, aki soha semmit nem hozott létre, és soha nem feszítette belső nyugtalanság, csalódott a nagy költőben, mert azt várta, hogy a bolond művek szerzője úgy él, mint egy hivatalnok. Egyes történelmi nagyságok esetében szintúgy.
Alig lett nyugi járványügyben, a tömeg elindult a tengerekre meg Dubajba. Felfogta, hogy nem kéne? Nem. Mondták? Igen.