Maximális veszély a globális minimumadó

Takács Zsolt interjúja a Mandiner hetilapban.

Mi az a globális minimumadó? Jelen állás szerint hogyan fog működni? Mekkora lesz az effektív adóteher?
A tervezet lényege, hogy ha egy multinacionális vállalat külföldi leányvállalata nem fizet „elegendő” adót az anyaország sztenderdjei szerint, akkor az anyavállalattól szedik be a különbözetet. Azaz ha például a minimumadókulcs 15 százalék, de egy német multi magyar leánycége csak 9 százalékos adót fizet, a német anyavállalatnak további 6 százalékos adót kell fizetnie otthon a leány nyeresége után. De mivel effektív adókulcsról beszélünk, ha az adókulcs eléri a 15 százalékot, ám a vállalkozás kedvezményeket kap – például kutatás-fejlesztésre vagy hátrányos helyzetű térségekben való beruházások ösztönzésére –, az is az anyaország költségvetését fogja gazdagítani. Vagy akár az is, ha a leányvállalat országa ugyan megfizetteti a 15 százalékos adót a maga számviteli sztenderdjei alapján, az eltérő anyaországi sztenderdek alapján az adott évben valamiért éppen magasabb adóalap adódik.

Miért fontos a globális minimumadó bevezetése a Biden-adminisztrációnak?
Az Egyesült Államok az utóbbi időben, különösen a válság során jelentős költekezésbe fogott, így fontos neki a költség­vetési egyensúly javítása. A Demokrata Párt emellett ideológiai okokból is támogatja az adók emelését. Az amerikai adórendszer ráadásul a szokásosnál nagyobb arányban támaszkodik a jövedelemadókra – nincs például az európaihoz hasonló áfa sem. Lényeges szempont, hogy az adók emelése ne járjon a versenyképesség romlásával, így a kormányzat teljes mellszélességgel beállt a korábbi német–francia kezdeményezés mögé, amely az egész világon megemelné az adókulcsokat. Sőt, a legtöbb tekintetben túl is licitálta az eredeti elképzeléseket.

Miért támogatja a minimumadót olyan sok ország? Valóban csak a gazdaságról szól az adó bevezetése?
A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) kommunikációjában kisebb hangsúlyt kapott, hogy a javaslatot számos ország csak bizonyos fenntartások mellett tudta támogatni, és sokan az utolsó pillanatokban, a jelentős politikai nyomás hatására csatlakoztak a támogatókhoz. De mivel a szólamok szintjén a javaslat a nagyvállalatok adóelkerülését veszi célba, sokan nem vállalják fel, hogy nyíltan szembeforduljanak vele. A problémát az jelenti, hogy a javaslatot úgy alkották meg, hogy ne csak az adó­elkerülést, hanem a valóban helyben termelő vállalkozásokat is terhelje. Azoknak az országoknak a szempontjából, amelyek magas adókkal terhelik a vállalkozásaikat, érthető is a javaslat támogatása, hiszen az csökkenti az ebből fakadó versenyhátrányukat. Magyarország azonban az utóbbi években jelentős erőfeszítéseket tett a vállalkozások adóterheinek csökkentésére, hiszen a magas adóelvonás a gazdasági növekedés akadálya – nemcsak az egyes országok, de a világgazdaság szintjén is.

A globális minimumadó az országok vagy az óriási multik ellen szól?
A javaslat elsősorban azokat az országokat sújtja, amelyek – többek közt a versenyképes adózási környezet biztosításával – sikeresen vonzottak magukhoz jelentős befektetéseket és beruházásokat az előző évtizedek során.

Milyen célokat érhetnek el a minimumadóval? Fel lehet venni például a harcot az adóparadicsomokkal?
A célok tekintetében a nemzetközi közösség véleménye a kezdetektől fogva megoszlik. A versenyképesebb adórendszerű államok elsősorban az adóparadicsomok elleni fellépés eszközeként tudják támogatni a javaslatot, és a technikai részleteket is ennek megfelelően alakítanák. Magyarország mellett idetartozik a közép- és kelet-európai államok jelentős része, hiszen a gazdaság rendszerváltást követő újraépítése céljából a legtöbben fontos lépéseket tettek az adórendszerük versenyképességének növelésére. A magasabb adókulcsú államok célja viszont minden adóverseny kiküszöbölése.

Magyarországon kifejezetten alacsony a társasági adó. Mi a kormány álláspontja a globális minimumadóval kapcsolatban?
Magyarország mindaddig partner a javaslat megvalósításában, amíg az egyértelműen csak a nemzetközi adó­elkerülés megakadályozására fókuszál. Határozottan elutasítjuk azonban az államok szuverenitásának korlátozását a valós tevékenységhez köthető profit tekintetében. Úgy véljük, nincs egyetlen helyes globális adómérték. Az adók mértékét és az adórendszer szerkezetét minden országnak a gazdaságpolitikai prioritásai mentén kell meghatároznia. Rendkívül fontosnak tartjuk azt is, hogy ha végül megállapodásra jutunk, fair javaslat szülessen. Így a minimumadónak egyaránt vonatkoznia kell az anya- és a leányvállalatokra, és alapvetően ellenezzük azt is, hogy bizonyos nagyobb lobbierejű országok vagy ágazatok speciálisan rájuk szabott szabályokat alkalmazhassanak. Fontos megfelelő megoldást találni arra is, hogy a javaslat ne büntethesse a leányvállalatok országát pusztán azért, mert az adózási és számviteli sztenderdjei eltérnek az anyaországétól, ha egyébként az összbevétel hosszabb távon hasonlóan alakul.

Összefogással nem lenne könnyebb megadóztatni az adó­elkerülőket? Milyen alternatívákat vezetne be a magyar kormány?
A hozzánk hasonló országok javaslata az, hogy a minimum­adó alól mentesüljön a nyereség valós tevékenységhez köthető része, amit a tényleges jelenléthez kapcsolódó tényezők – fizikai eszközök, bérköltség – alapján határoznánk meg. Ez be is került a javaslatba, az ajánlott mérték pedig igen alacsony. Ez különösen szembetűnő az OECD javaslatcsomagjának két pillérét összevetve, hiszen az OECD a minimumadóval párhuzamosan új szabályokat dolgozott ki a digitális óriásvállalatok nyereségének újraelosztására is. Mindkét szabályrendszer mentesíti a vállalkozások normál profitját – számításaink szerint viszont a nyereségek újraelosztása alól egy átlagos vállalatnál háromszor-négyszer akkora nyereség mentesül, mint a minimumadó alól.

Ha valóban megvalósul a tervezet, mikorra várható a bevezetése, és milyen hatásai lesznek a magyar gazdaságra rövid és hosszú távon?
A tényleges hatások nagyrészt a még tisztázatlan technikai részleteken múlnak. Egy számunkra kedvezőtlen javaslat elfogadása hosszabb távon jelentős beruházások, fejlesztések elmaradásával járhatna.

Tényleg a kisebb és nyitott országokat sújtaná az intézkedés?
Talán pontosabb úgy fogalmazni, hogy jellemzően a feltörekvő, tőkeimportra szoruló gazdaságok lehetnek a fő vesztesek. Erre ráerősíthet, ha a javaslat nem tudja rugalmasan kezelni az anyaország sztenderdjeitől való – legtöbbször időzítési – eltéréseket, így nem csupán az eltérő adókulcsot, hanem a szabályozási különbségeket is büntetni fogja.

Az OECD szerint kis hatással lesz a globális minimumadó a beruházási költségekre. Ez valóban így van?
Mi nem így látjuk, de itt is sok múlik a részleteken. Ha nem sikerül megfelelően kezelni az egyes országok eltérő adózási és számviteli sztenderdjeiből fakadó problémákat, az jelentősen megnövelheti és kiszámíthatatlanná teheti a költségeket minden külföldi beruházás esetében. Ha sikerül ezekre megfelelő megoldást találni, korlátozottabb lehet a hatás.

Milyen hatással lesz az adó a beruházásokért folytatott adóversenyre?
Arra számítunk, hogy a verseny nem tűnik el, de részben a direkt támogatások felé fog terelődni. Ez összességében a jelenleginél is átláthatatlanabb rendszert eredményezhet, mivel az adókedvezményekben jellemzően több a normatív elem. Félő az is, hogy az uniós tagországok ebben az átalakulásban hátrányosabb helyzetbe kerülnek, hiszen az ő kezüket jobban megkötik a közösségi támogatási szabályok. Az EU egyébként versenyhátrányba kerülhet akkor is, ha a globális szabályok végül kedvezőbben fogják kezelni az anyavállalatokat a külföldi leányvállalatoknál. Az ilyen különbségtételt ugyanis a közösség szabályai nem teszik lehetővé, így az unió csak további korlátozásokkal vezethetné be az előírásokat. Így míg egy amerikai vagy kínai központú multi továbbra is korlátozás nélkül kaphatna többek közt kutatás-fejlesztési kedvezményeket, az EU esetében erre nem lenne lehetőség.

Mi fog történni az országonként egyedi adókedvezményekkel? Megmaradnának a helyi sajátosságok?
Legalábbis a jelentős átalakításukra, szűkítésükre lehet szükség. Egyes vitatottabb hatékonyságú kedvezmények esetében ez nem is lenne feltétlenül baj, de bizonyos tevékenységeknél közmegegyezés uralkodik, hogy érdemes őket egy jól tervezett kedvezményrendszerrel ösztönözni. Ilyen különösen a kutatás-fejlesztés, a beruházások gyorsított leírása és azok a kedvezmények, amelyek kimondottan a társasági adó okozta gazdasági torzulások csökkentését célozzák – például a nyereség visszaforgatásának ösztönzésével vagy a tőke- és a hitelfinanszírozás eltérő kezelésének kiküszöbölésével.

A tervezet kétoldalúsága miatt – például Magyarországon megmarad a 9 százalékos társasági adó, de a különbözetet az anyavállalat a székhelyén fizeti meg – akár kimaradhatnak egyes országok a megállapodásból?
Ki, sőt a megállapodás nem is teszi kötelezővé a szabályok bevezetését a csatlakozóknak. A szabályozást mindamellett úgy alkották meg, hogy elegendő, ha a legnagyobb gazdaságok implementálják, a többieknek ezt követően már nem érdekük kimaradni belőle, hiszen ezzel csak azt érik el, hogy helyettük más szedi be az adókülönbözetet. Az EU-tagországok ebben a tekintetben is speciális helyzetben vannak. A közösség szabályai nem teszik lehetővé a szabályozás egyoldalú bevezetését, azt a tagállamok csak közösen, egy uniós irányelv egyhangú elfogadását követően tehetik meg.

*** 

Nyitókép: Ficsor Márton