Jó viszonyban vagyunk, de az nem tartozik a közvéleményre – és ehhez az első perctől kezdve következetesen ragaszkodom –, hogy egy lelkipásztornak milyen lelki kapcsolata van adott esetben egy politikussal vagy bárkivel. Katolikus paptól sem kérdezik meg, hogy valamelyik közéleti személyiség jár-e áldozni vagy gyónni. Nem titok, hogy a közélet és kulturális élet számos ismert szereplőjével mély beszélgetéseket szoktam folytatni hitbéli kérdésekről. Közéjük tartozik Orbán Viktor is.
Előfordult, hogy politikai témában keményen ellentmondott a miniszterelnöknek, de alulmaradt?
A kormányzati munka másképp zajlik. Ha az ember más vonalat visz egy-egy konkrét ügyben, akkor meggyőzhetik arról, hogy nincs igaza. Ilyen sokszor előfordult. És az is előfordult, hogy az én álláspontom érvényesült. Ha én nem vagyok, akkor nyilván nem alakult volna meg a romaügyi államtitkárság 2010-ben.
Hát, túl sok köszönet nem volt benne...
Az EU-elnökségünk idején Magyarország fogadtatta el az első uniós roma keretstratégiát, a mai napig erre épül minden európai romaügyi intézkedés. Egészen más példa: kerítésügyben hajnalig elhúzódó vita folyt a kormányülésen. Én azon a véleményen voltam, hogy ne építsünk kerítést a határon. A miniszterelnök meggyőzött az ellenkezőjéről. Máig neki adok igazat. Még akkor is, ha a hangsúlyokban másként gondolkodom, és ezt miniszterként sem rejtettem véka alá. Az ugyanis, hogy a migrációra – helyesen – nemet mondunk, nem jelenti azt, hogy nem tekintjük az Úristen teremtményeinek és felebarátinknak a migránsokat. Egyházunk nagyon komoly menekültügyi szolgálatot tart fenn.”