Kettős állam, kétféle puccs: államcsíny és alkotmánypuccs

„Egyes ellenzéki jogász-stratégák az elmúlt hónapokban a legnyíltabban TV-csatornákon, hetilapokban és napilapokban értekeztek egy jogállamot félretoló alkotmánypuccs-tervről, és az ember elcsodálkozott egy puccsterv ilyen »őszinte« tárgyalási módján. Hát végül is minden országban van valamilyen alkotmányvédelmi hivatalosság, melynek feladata ilyen esetben kifürkészni az ilyen terveket. Persze itt olyan nyíltan ment ez, hogy csak a részleteket kellett az ilyen hatóságoknál bevett fürkészési módszerekkel feltárni. Írtam néhány hete egy ezt taglaló bejegyzést, álljon itt ez a félretett bejegyzést erről. Az elmúlt hónapokban sokéves kutatások és ezeket publikáló tanulmányok után megjelent a Kettős állam és jogduplázódás c. kötetem az Alapjogi Központ kiadásában. Ebben az elmúlt évtizedek során az USA-ból és Nyugat-Európából kiindulóan a demokratikus állam feletti szinten felépülő jurisztokratikus állam fogalmi megragadására egy elméleti keretet vázoltam fel, és ennek adtam a »kettős állam« elnevezést.

Párhuzamosan megjelent ugyanakkor a Kairosz Kiadónál a Facebookon két éve elkezdett politikai elemzési sorozatom újabb gyűjteménye is, melynek Államcsíny és alkotmánypuccs címet adtam, mivel 2020-ban több bejegyzésem e témával foglalkozott. Ezek motivációi konkrét napi politikai megfigyelések voltak egyes balliberális ellenzéki jogász-politikusok nyilvánosságra hozott terveiről melyekre már 2011-től felfigyeltem. E jogász-politikusok az alkotmány megváltoztatásához szükséges kétharmados választási támogatottság elérésének esélytelenségén füstölögve azon meditáltak, hogy a feles győzelem esetén valahogy csak megragadható kormányhatalom birtokában miként tudnák megváltoztatni az egész közjogi rendet, még ha ezt az alkotmány nem is teszi lehetővé, így alkotmánysértést jelentene.      

Ebben a második kötetben nem jeleztem, hogy tulajdonképpen a kétféle puccs lehetősége is csak úgy jöhetett létre, hogy maga az állam is megkettőződött. Egymás mellé téve a két kötetet, számomra is utólag tudatosodott, hogy második kötet csak konkretizálja egy szempontból a kettős állam létrejöttének a következményét: két szinten is puccsot lehet ellene végrehajtani. Elméletileg a kétféle puccs irányultsága a következőképpen rekonstruálható. A mai államok főszabály szerint már alkotmányos államok, és ez azt jelenti, hogy szabadjára engedték a kormányhatalom szintjén e hatalom leváltását a ciklikusan visszatérő parlamenti választásokon, de felette egy nehezebben változtatható alkotmányi keretet hoztak létre az államhatalom alapjainak védelmére.

Az államhatalom így két szinten elosztva került stabilizálásra, és míg a kormányhatalmi szinten a leváltáshoz elég az állampolgárok millióinak egyszerű többsége, addig az alkotmányozó hatalom szintjén a változtatáshoz minimum a minősített, rendszerint kétharmados többséget elérő állampolgári akarat kell, vagy még ennél is nagyobb állampolgári kör támogatása. Ez teszi lehetővé, hogy így bár akár rövid időközönként is változtatni lehessen az államhatalmat a kormányhatalom szintjén, de ezzel az államhatalom mélyebb alapja stabil maradhat, és ez előfeltétel a társadalom nyugodt működéséhez.

Ennek révén azonban folyamatosan szerveződhetnek a kormányhatalom elleni, ideiglenesen ellenzékben levő erők, és ez az egész csak úgy tud konszolidált állapotokat eredményezni, ha e közben az államhatalom állandóan igyekszik betartatni, hogy a megszerveződött politikai erők – akár mint parlamenten belüli ellenzéki erők, akár mint ezen kívüli szerveződések –, csak a mindenkor következő választásokon kíséreljék meg leváltani a kormányhatalmat. (Vagy a parlamenten belüli ellenzéki erők még a kormánybuktatás parlamenti eszközeivel – pl. bizalmatlansági indítvánnyal – tegyék ezt.) Az államcsíny közismerten az a forma, amikor a megszerveződött politikai ellenzéki erők félretolják ezt a kormányhatalom buktatási eszközrendszert, és az erőszak valamilyen fokú igénybevételével igyekeznek átvenni a kormányhatalmat.

Ám az előbbi szinten jelzett, kormányhatalmi váltásra szerveződött politikai erők mellett a plurális demokrácia lehetővé teszi, hogy a fennálló alkotmányi keretekkel elégedetlen politikai erők is folyamatosan szerveződjenek, és alternatív alkotmányi elképzeléseket vitassanak meg. Így az állam stabilitásán őrködő államhatalomnak arra is ügyelni kell, hogy miközben engednie kell a hatályos alkotmánnyal szembeni alternatív alkotmányi elképzelések szerveződését, ezt csak a hatályos alkotmány által előírt alkotmánymódosítási eljárásban, vagy új alkotmány készítésére előírt úton kísérelhessék meg az ilyen tervek realizálását, vagyis a hatályos alkotmány leváltását.

Több országban az alkotmánybíróságok is hatáskört kaptak arra, hogy a fennálló alkotmányi keret erőszakos megváltoztatására törekvő politikai pártokat és szerveződéseket feloszlathassák, de ennek tényleges szervezetei az alkotmányvédelmi hivatalok. Ám a probléma ez utóbbiakkal az, hogy miközben a kormányhatalmi szintű államcsínyt ennek megtörténte előtt titkosszolgálati eszközökkel jórészt meg tudják előzni, egy alkotmánypuccs esetén nem ilyen könnyű a helyzetük. Ugyanis az alkotmánypuccs azt jelenti, hogy az alkotmányozó hatalmi erőt el nem ért kormányhatalmi erők már uralják az államot, ám ekkor ennek birtokában félretolják az állam alkotmányi kereteit, és a meg nem szerzett alkotmányozó hatalom felett rendelkezve kezdik el az államhatalom alapjainak az átalakítását.

A tanulság ebből az, hogy a kormányhatalom megszerzésére legálisan készülődő, de eközben alkotmánypuccsot is előkészítő politikai szerveződések ellen még akkor kell fellépni – akár titkosszolgálati eszközökkel is –, amikor a kormányhatalmon kívüli státusban vannak. Látni kell, hogy a pusztán egyszerű többséggel kormányhatalmat megragadni képes állampolgári milliókkal szemben mindig további sokmilliós állampolgári szerveződések vannak, és ezért az alkotmánypuccs eredménye csak a polgárháború lehet. Ahogy egy korábbi bejegyzésben vázoltam, ezt az utat Latin-Amerikában alakították ki, először Venezuelában, és utóbbi években ott látott polgárháborús események mutatják ennek mély problémáit.”

Nyitókép: MTI Fotó, Szigetváry Zsolt