„Több mint 100 halálos áldozat, több mint 1300 eltűnt, a kár felbecsülhetetlen -- úgy a természetben, mint az emberek által épített környezetben. Ezt éli át Belgium, Hollandia és Németország a napokban, a belgák a keleti országrészben még napokon át forralás után sem fogyaszthatják az ivóvizet, nem tudni, mikor tér vissza normál kerékvágásba az élet. A belga kormány nemzeti gyásznapot rendelt el hétfőre, Németországban és Hollandiában is hatalmas, halálos áldozatokkal járó áradások vannak: a kormány tízezer maastrichti polgárt szólított fel, hogy hagyja el a lakóhelyét, a németeknél van a legtöbb halott.
Erre a hírre a pestisracok egyik »újságírója« úgy reagált, hogy ez Isten büntetése a szivárvány helytelen használata miatt.
A mindennapi életemben, ha csak egy kést leejtek, összetörök egy poharat, nem találok valamit, megbotlom, vacakol reggel az autóm elinduláskor, vagy bármi rossz történik velem, mindig átgondolom, mit rontottam el, mi az üzenete ennek, miért fog vissza az élet, akárcsak néhány percre. Felteszem a kérdést, mit kell másként tennem/gondolnom. Ezt felelősségvállalásnak nevezem, és önmagamra nézve kötelezőnek tartom, az önvizsgálat nálam folyamatos.
Amikor viszont másokat ér valami szörnyű csapás, sosem ítélkezhetünk. Soha! Olvastam annak idején a fukushimai atomkatasztrófa után, hogy a japánok biztosan közösségi szinten járnak rossz úton, ilyen véletlenül nem történik -- írták. Azt gondolom, annál nagyobb gonoszságot nem tud egy ember elkövetni mások ellen, mint hogy ő maga feljogosítja magát, hogy egy pillanatra a Mindenható szerepét magára öltse, és utólagosan az ő szemszögéből elkezdje magyarázni, miért történt egy tömegkatasztrófa.
Most emberek ezrei keresik Nyugat-Európában a hozzátartozóikat, készülnek temetésekre, és arra, hogy újrakezdjék, mert egy élet munkája ment tönkre, komplett régiókban, tízezrek számára.
Pont ezek miatt gondolom azt, hogy az olyan emberek, mint ez a nő, nem a keresztényi szeretet, hanem az inkvizíció szellemi örökösei. Gyalázat, hogy ilyen sorok megírásra kerültek. Én kérek miattuk elnézést! Szégyen, Jurák Kata a neved.
Az áldozatok családjainak fájdalmában osztozom.”