Ez nem szóbeli terror, ez rendes, normális terror

2021. július 18. 13:43

Síklaki István
Hírklikk
Ahogy belebénultunk a szocialista diktatúrába, ebbe is simán belebénulunk. Interjú.

Mi volt az, amivel oly mértékben tudta befolyásolni ez a kormány, a közvéleményt, hogy ne álljon ki egységesen a saját érdekeiért?

– Ez egy folyamat volt. Kezdődött azzal a káosszal, ami Orbánt a kétharmadhoz segítette 2010-ben, folytatódott azzal, hogy egy igen erőskezű, határozott politizálást indított el, amire nagyon ki volt éhezve a társadalom, és fontosabb volt, hogy erős kezet látnak, mint hogy az az erős kéz mit csinál. Ez volt az indulás. Onnantól kezdve, viszont hallatlan következetességgel, igazi náci, göbbelsi, vagy bolsevik következetességgel azt kommunikálja nap, mint nap, hogy »nincs mit tenni. Enyém a teljhatalom, ti ne ugráljatok, fölösleges ugrálni«. És ezt nagyon hatásosan kommunikálja folyamatosan. Az emberek pedig hozzászoknak ehhez, »ja, hát igen, hát most mit csináljunk?« Ahogy belebénultunk a szocialista diktatúrába, ebbe is simán belebénulunk. Annak ellenére, hogy most nincsenek itt az oroszok.

...

De, hát pont ehhez nem voltunk már hozzászokva…

– Dehogynem. Ehhez voltunk hozzászokva. Jó, átmenetileg volt egy kis kizökkenés a ’90-es években, de hát az egész szocialista rendszernek ez volt az alapkommunikációja. Ők azt mondták a feketére, hogy fehér, és mi nem mondhattuk azt, hogy „de nem, én látom, hogy nem”. Erre szocializáltak bennünket. Igen, volt egy átmeneti fellélegzés a ’90-es években, viszont akkor a legtöbb ember azért mással foglalkozott, és nem ezzel. De maga a reagálási mód valószínűleg bennünk maradt. Egyébként más társadalmak is hasonlóképpen reagálnának egy ilyen szóbeli terrorizálásra.

Vagyis a szavak, a kommunikáció szintjén vagyunk terrorizálva?

– Igen. És ez nem pusztán kommunikáció, ez az a helyzet, amikor meg vagy fosztva attól, hogy azt mond, amiről tudod, hogy mi az igazság. Volt az a grundjáték, amit még gyerekkoromban megtapasztaltam, hogy a nagyfiú odamegy a kisfiúhoz, meglöki, és azt mondja: »szidtad az anyámat?« Mindenki, aki ott van tudja, hogy szó sem volt erről, de nem lehet azt mondani, hogy nem, mert akkor az a válasz: »mi, meghazudtolsz?!« Ez nem szóbeli terror, ez rendes, normális terror. Hogyha valakinek a hatalom a kezében van, ráadásul egy olyan kvázi abszolút hatalom, amilyen most a kétharmad révén  Orbánnak, akkor ez nem szóbeli terror.

És meddig fogja hagyni ezt a társdalom? Közben szétesik alatta az ország…

– Nem tudom. Lehet, hogy kipattan valami szikra, és egy hónap múlva áll a bál, de az is lehet, hogy még tíz-tizenkét évig ebben leszünk. Ez az, amiről én semmiképp nem jósolnék.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 107 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ez a hübrisz, ez a gőg, felsőbbrendűségi érzés tölti el őket.
Vajon miért képzelik azt magukról, hogy ők a bíráink lehetnek?
Ki vagy mi jogosítja fel erre őket?
Azt hiszem, gyengék és tehetetlenek, azért sértegetnek így. A vezetőik is csak frusztrálják őket. Egy Jakab, egy Gyurcsány, egy Karácsony, Fekete?

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés