Tegnap óta én is folyton a sírás határán vagyok, rohadt megalázó ez a pedofiltörvény.
„Nem látom a templomot, a parkot, alattunk a boltba, munkába igyekvő embereket. Csak ülök, és bámulom, hogyan pattogott le az erkély korlátjáról a festék. Ezt csinálom húsz perce. Hogy vagy, Babám, lép ki hozzám a Szerelmem, Aki Szintén Nő. Péntek reggeli álmos fej, kockás pizsi. Két bögre kávé van nála, az egyiket leteszi elém az asztalra. Még mindig olyan, mintha lenyomtak volna a víz alá, válaszolom. Tegnap óta én is folyton a sírás határán vagyok, rohadt megalázó ez a pedofiltörvény. Mi közünk nekünk ehhez? Nyilván semmi, szorítom meg a kezét. Hallgatunk. Lehet, kár volt elvállalni a cikket, sóhajtom. Olyan jó lenne lelépni pár napra, vagy sorozatokat nézni. Tudomást sem venni az egészről. Biztos kitalálsz valami jót, mosolyog rám. Van már ötleted?
Legszívesebben leírnám, mekkora szarháziak. Csak káromkodnék, meg üvöltenék, de azt nem lehet. Hétfőn fog megjelenni a cikk, szóval nem én leszek a leggyorsabb. Mondjuk, sosem én vagyok a leggyorsabb. Tényleg nem, Babám, nevet, kétoldalt megjelennek arcán a gödröcskék. Tudod, szeretném valahogy átélhetővé tenni. Annyira unom, hogy mindig onnan kell kezdeni, kik a transzok, a melegek, a leszbikusok, a biszexuálisok. Most megint magyarázzam el, hogy a pedofília teljesen más, mert az a gyerekek iránti szexuális vonzalom? De azt sem akarom, hogy tele legyen lózungokkal. »Én olyan világban szeretnék élni, ahol…« Jesszusom, amennyiszer én már ezt hallottam. És mi lett belőle? Pfff. De kuncsorogni sem szeretnék, vagy azt bizonygatni, hogy ugyanolyan vagyok, mint bárki más. Nem, nem vagyok ugyanolyan.
Nem házasodhatok össze veled, és nem fogadhatunk örökbe. Igazságtalan, szemét dolog, süti le a szemét a Szerelmem, Aki Szintén Nő (röviden hívjuk Szaszinak). Mostanában még attól is félek, amikor megölelsz az utcán, teszem hozzá. Tényleg? Ezt nem is mondtad. Engem annyira nem érdekel, ki mit gondol, lepődik meg. Hát én azért mindig figyelem a szemem sarkából, van-e valaki, akinek nem tetszik, hogy együtt vagyunk. Akiből kinézem, hogy egyszer csak odalép, beugat, vagy szó nélkül leköp, felpofoz. Totál kimerítő ez az állandó készenlét. És ez még a főváros, érted. Fel vannak hergelve az emberek. Mire befejezem, megkondul a harang. 8 óra, hosszan zúg, kivárjuk. Na de vannak dolgok, amiket mindenképp bele kell írni a cikkbe. Szeretnéd együtt összeszedni őket, ajánlja Szaszi. Előbb gyere, hozzunk ki egy kis reggelit, mondja, enni csak kell valamit.”
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Hallom az este arról hazudtál, hogy a ti programotok 140 oldalas lesz és készül.
Igen, ez is kötelező olvasmány, már persze ha nem vagy agyhalott tisza-szektás, és/vagy rohadék propagandista vagy „politikus” ugyanott.
Indul a nemzeti petíciós ívek postázása, március végéig várják vissza a kitöltött íveket.
A biztonságpolitikai szakértő szívesen leülne vitázni bárkivel, de eddig még nem hívták.
Még hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni... Az ember egy kis időre elfordítja vigyázó szemeit az uniós birodalmi központról, erre ott az üvegkalickákban már ismét feltalálták a spanyolcsizm… spanyolviaszt. Most épp a Demokráciapajzs fantázianevű kezdeményezéstől dobtam egy hátast. Demeter Szilárd írása.
A véleménynek ára van. Rasszizmus, megfélemlítés és gyűlölet. A következmények pedig már nem csak szavak: ellehetetlenítés, fenyegetések és állandó nyomás. Mikor vált a megfélemlítés a baloldal egyik legfőbb politikai eszközévé?
A kínai importból érkező szedánt egyes hirdetések szerint már 1,43 millió rubeltől kínálják.
Lavrov már a békekötés utáni állapotról beszélt.
