Amikor rendezek, mindig boldog vagyok – Vidnyánszky Attila a Mandinernek

2021. június 12. 17:35
A tegnap esti Rómeó és Júliával újraindult az élet a Nemzeti Színházban: „Két hatalmas művet csináltunk meg szépen csendben – a Mester és Margaritát és a Rómeó és Júliát” - vonja meg a mérleget az elmúlt egy évről Vidnyánszky Attila. A karanténidőszak tapasztalatairól, az új évad kínálatáról és a rendezés boldogságáról beszélgettünk a Nemzeti igazgatójával.

Mivel töltötték az elmúlt időszakot?

Munkával töltöttük a karanténidőszakot. Voltak kollégák, akik úgy döntöttek, bezárnak, de én úgy gondoltam, hogy végre megvan a lehetőségünk arra, hogy hosszan és alaposan dolgozzunk egy-egy anyagon. Másrészt megadatott a lehetőség arra is, hogy a darabokat végre úgy rögzítsük, ahogy rögzíteni illene őket. Nem öt-hat kamerával, hanem kicsit amolyan tévéfilmes jelleggel, átültetve egy másik műfajba, újra szülve az előadásokat. Négy ilyen produkciót csináltunk meg. Most folynak az utómunkálatok, hamarosan el is készülnek. A Hé, magyar Joe! már kész van, és az Isten ostorával is már végkifejlet környékén állunk. Ősszel mind a négy meglesz. Ez kitöltötte az időnket. Streameltünk is előadásokat, és számos dolgot kitaláltunk, amivel jelen tudtunk lenni az online térben, de ez azért mind pótcselekvés.

A lényeg: azért vagyunk, hogy találkozzunk a nézőinkkel, és közösen szüljük meg az előadásokat esténként.

Mit gondol, egy ilyen pandémiás időszak után mi ad fogódzót a nézőnek?

Néző nélkül egészen más egy előadás. Nagy boldogság volt, hogy június negyedikén újra megtelt a Nemzeti Színház. Mintha karácsony lett volna, igazi ünnep volt. Az egész nézőtér felállt, közösen énekeltük a himnuszt, egészen felemelő volt. Arra pedig kifejezetten büszkék vagyunk, hogy a Rómeó és Júlia három meghirdetett előadására pillanatok alatt elkeltek a jegyek. Persze, mindez nem azt jelenti , hogy nem lesznek nehézségek. Biztosan lesznek.

2019-ben nyolcmillió nézőnk volt. Azért ismételgetem ezt a számot, mert ez világviszonylatban elképesztően magas.

Ezt újra elérni nem két nap. Idő kell!

Rómeó és Júlia (r.: Vidnyánszky Attila)
Rómeó: Herczegh Péter, Júlia: Szász Júlia (Fotó: Eöri Szabó Zsolt)

Hallani azért, hogy nem mindenütt startolnak ilyen jól.

Valóban nagyon vegyesek a visszajelzések. Kollégák Nyíregyházáról arról adtak hírt, hogy a szabadtér pillanatok alatt megtelt, viszont vannak, akik azt mesélik, hogy nagyon nehezen indul újra az élet. Úgy gondolom, évekbe telik majd, mire újra felépül az egész körforgás.

Hogy látja rendezőként, mennyire sínylették meg a színészek ezt a fajta próbafolyamatot? Elkezdeni egy próbát, leállni, újrakezdeni, és így tovább.

Ez elképesztően rossz volt. Bármennyit lehet próbálni, de mindig van a végén három hét nagyon intenzív munka. Amikor már semmi mással nem foglalkozol, amikor minden porcikád arról a produkcióról szól, ami majd meg fog születni. Na már most, a Rómeó és Júliának ez a negyedik ilyen időszaka. Megzavarja az embereket.

Mindenki kicsit belefásult abba, hogy többször nekirugaszkodtunk, de sosem láttuk, hol a vége.

Ezzel együtt azt mondom, hogy mégiscsak két hatalmas művet csináltunk meg szépen csendben – a Mester és Margaritát és a Rómeó és Júliát.

Rómeó és Júlia (r.: Vidnyánszky Attila)
Rómeó: Herczegh Péter, Lőrinc barát: Blaskó Péter (Fotó: Eöri Szabó Zsolt)

A színészek között megoszlik a vélemény a nyitást illetően. Egyfelől jó újra visszatérni a régi pörgésbe, másfelől viszont vannak aggodalmak is a közelség és összezártság miatt. Mit gondol erről?

Nálunk a Nemzetiben az alkalmazottak 95%-a beoltatta magát, tehát nincs ilyen jellegű problémánk. Végig nagyon odafigyeltünk, olyannyira, hogy hosszú ideig el is került bennünket a koronavírus. Aztán jött egy nagy szökőár, ami sokunkat, köztük engem is elsodort. De hála Istennek itt vagyunk. A márciusi időszakban az idősebb színészeinket távolról játszottuk be az előadásba, de most már ez sincs, teljesen felszabadult mindenki. Van egy hatalmas öröm fent a színpadon.

Bemutatták az évadot. A rendezvényen említette, hogy drámákban, tragédiákban bővelkedő az új repertoár. Véletlenül sikerült így?

Nem-nem, ez abszolút tudatos volt. Mindennek megvan a helye. Van egy struktúra, egy rend, ami szerint címeket válogatunk – figyelve a külföldi és magyar darabok, kortárs és klasszikus szövegek arányára. De egy sor dolgot például az határoz meg, hogy milyen inspiráló, izgalmas rendezővel tudunk jövőt építeni.

Idén jön négy olyan neves külföldi rendező, akik bármelyik világszínház évadjában kiemelkedő nevek volnának.

Nagyon örülök nekik, közösen találtuk meg a műveket. Természetes igyekszünk figyelni az évfordulókra is, most például Dosztojevszkij-év van, ezért az Ördögök például teljesen aktuális.

Apropó Dosztojevszkij... nagyon örülök, hogy helyet kapott a repertoáron, magam is gondolkodtam, hogy rendezzek-e Dosztojevszkijt, de így, hogy egy elismert orosz rendező rendezi, még inkább elégedett vagyok. Annak is nagyon örülök, hogy ide jön az egyik legnagyobb görög rendező, Terzopoulos, pláne, hogy rá tudtuk beszélni egy görög darabra (Euripidész: Bakkhánsnőket rendez majd – a szerk.). Vagy ha már jön egy profi spanyol rendező (Ignacio García – a szerk.), miért is ne próbálkoznánk meg egy Lope de Vega darabbal, hogy lássuk, hogyan látja ő maga a nemzeti irodalmuk egyik legizgalmasabb szerzőjének alkotását. Persze akad azért egy-két könnyedebb műfaj is a listán,

de mi nyolc éve így raktuk le a névjegyünket.

Ez a Nemzeti Színház. Ilyen, nincs kompromisszum benne.

Rómeó és Júlia (r.: Vidnyánszky Attila)
Rómeó: Herczegh Péter, Júlia: Szász Júlia (Fotó: Eöri Szabó Zsolt)

A Rómeó és Júlia színre vitele beleilleszkedik abba a sorba, hogy a fiataloknak vissza akarják hozni a klasszikusokat, eredeti értelmezésben?

Persze, hogyne. Egyrészt ez is ott van benne, másrészt mi nemzeti színház vagyunk, itt kell, hogy fusson a János vitéz, a Csongor és Tünde, Az egri csillagok vagy Az ember tragédiája – ezekkel a művekkel itt találkozik először tíz- százezer fiatal. Ugyanakkor, ha majd megnézi például a Rómeó és Júliát, látni fogja, hogy nincs benne alkalmazkodás. Egy szép, szárnyaló nagy szerelmi vallomás az egész.

A legutóbbi interjúban azt mondta nekem, hogy vágyik már vissza a rendezéshez a sok harc után, ami az SZFE körül zajlott. Jobban van?

Persze! (Nevet)

Amikor rendezek, mindig boldog vagyok és a helyemen vagyok.

Azért most kicsit fáradt vagyok, mert hajnalig világítottam, és kicsit összeolvadnak a napok. Nehezebben bírom a három óra alvásokat, mint ezelőtt húsz évvel, de azért megvagyok.

 

Nyitókép: Eöri Szabó Zsolt

Összesen 37 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés