(„feltételezem, hogy ez talán a jóindulaton is múlott, vagy ebből volt a legtöbb”), ami némileg árnyaltabb kommunikáció, mint a néhány héttel korábbi „vágóhídra” vagy „az EMMI névre hallgató szörnyszülöttre” vonatkozó közleményük, vagy az iskolák kinyitása elleni levélírós akciójuk volt.
A problémát azonban az okozza, hogy a Pfizer nem az a fajta vakcina, amit, ha nem jelentkezik érte az oltandó személy, egyszerűen visszatesznek a frigóba: mínusz hetven fokon kell tárolni, bizonyos idő kell, amíg oltásra kész állapotba kerül, és utána nem visszafagyasztható. Magyarán, ha valaki nem jelez időben, hogy nem tud elmenni oltakozni, és Pfizerrel oltanák, akkor azt a dózist jobb esetben sikerül beadni a protokoll alapján a kimaradt egészségügyi dolgozóknak (információink szerint, szerencsére általában ez volt a helyzet). Rosszabb esetben viszont mehet a kukába az egyébként legkeresettebb vakcina – miközben több mint egy millió regisztrált ember várakozik még a sorára, hogy végre beoltsák.
Apró vargabetű: ennek kapcsán Komjáthy keresetlen szavakkal közölte, nem örülne neki, „ha most az lenne a következő húzás, hogy a pedagógusok annyira linkek, hogy miattuk ment a kukába a Pfizer” – ez egyébként tényszerűen nem lenne így állítható: hiszen egyrészt információink szerint az oltópontokon sikerült „gazdát találni” a vakcinák zömének. Másrészt mi nem írhatunk általában „a” pedagógusokról, hiszen alig ezres nagyságrendre vonatkoznak a mi közvetlen információink, ahogy a PDSZ sem, hiszen hasonló nagyságrendű a taglétszámuk a 146 ezer pedagógusból.
Ezzel szemben Gosztonyi, köszönve a felvetést, azt mondta, hogy a pótidőpont tekintetében mindenképpen kérik tagságukat, hogy valamilyen formában jelezzék az oltópontnak, ha nem tudnak menni oltakozni.
Ezt egyébként eddig is megtehették volna, elvileg ugyanazon a telefonszámon, amelyről behívták őket.