A helyzet az, hogy Hadházy Ákosnak nincs igaza, hogy egy szelíd forradalom ne lehetne, ahogy ő írta, VALÓDI küzdelem. Gandhi, Martin Luther King, vagy éppen legújabban pár éve az isztambuli polgármester választást megnyerő Imamoglu győzelme bizonyítja, lehet szelíd forradalmat csinálni. Imamoglu úgy lett Isztambul polgármestere, hogy hiába nyert első körben, az illiberális hatalom megsemmisítette az eredményeket. Imamoglu viszont csak annyit kért támogatóitól, hogy békésen kapcsoljanak rá a második körre. Amit már sokkal nagyobb előnnyel nyert meg.
Amiben szerintem Karácsony Gergelynek nincs igaza, hogy a szelíd forradalomban nem az emberek megszelídítése a feladat. Ezért beszélnék én inkább Jámbor-forradalomról (meg hát jó szóvicc). Mi itt ebben a kampányban nem arra készülünk, hogy lecsillapítsuk az emberek dühét, amit azért éreznek mert be vannak zárva, mert a hatodik napon is melózni kell a gyárban, mert nem tudják fizetni a lakhatási költségeket, mert nincs pénz a gyerek normális beiskolázására, mert a hó végén választani kell a gázszámla, és a villanyszámla befizetése között, vagy egyszerűen csak mert elegük van ebből a rendszerből!
Ezt a dühöt, nem kell megszelídíteni, mert ez a düh valóság. Ezt a dühöt be kell csatornázni és célt kell neki adni! Méghozzá, és ezt helyesen gondolja Karácsony, olyan célt ami előre visz. Egy jobb élet felé, egy szabadabb, gondoskodóbb közösség felé, egy új Magyarország felé!