Nagyon is van családom

„Rendszeresen megkapom, amikor hétvégi munkáról töltök fel anyagot, hogy biztos nincs családom, menjek szépen haza, miért nem főzök inkább, biztos nem foglalkozom a gyerekeimmel, ki neveli őket meg hasonlók. A helyzet az, hogy nagyon is van családom, és annyira érdekel a gyerekeim sorsa, hogy amikor 2008-ban édesanya lettem, rögtön politizálni kezdtem — pedig nagyjából mindenki azt mondta, hogy eszedbe ne jusson, be ne menj a farkasok közé, te jó ég, miért kell ez neked.

Azóta eltelt 13 év és az azóta szépen cseperedő gyermekeim pontosan tudják: minden egyes perc, amit a munkámmal töltök, róluk is szól. És fordítva is, az, amit velük anyaként megélek, alapjaiban alakítja a munkámat, azt, ahogyan értetek dolgozom. A hétvégén voltam kint terepen zöld ügyekben, szórólapoztunk Budajenőn, megvizsgáltam két szociális ügyet és ezzel segítettem két nehéz helyzetben lévő családnak, sütöttem böjti rakottkrumplit a lányokkal és ipari mennyiségű csigát agyagoztam a kisfiammal.”