A dédszüleimet kényszermunkára hurcolták
„Ma van a kommunizmus áldozatainak emléknapja. Emberek millióinak, köztük a dédapámnak is az életét vette el a gyilkos diktatúra. A dédszüleimet kényszermunkára hurcolták, ahonnan a dédapám már nem jöhetett vissza. Ma rá és a többi áldozatra emlékezünk, akiknek az életükkel kellett fizetniük, mert a hatalmon lévő emberek félelemre és gyűlöletre építették rendszerüket. Csak akkor nem térhet vissza a múlt, ha emlékezünk, és ha minden múltbéli fájdalmunk mindannyiunk közös fájdalmává válik.”
Összesen 141 komment
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászólás szerkesztése
Akkor a dédszüleid tapsikolnak örömükben, hogy milyen kétszínű komcsi tag lett a dédunokájukból.
És mégis a gyilkos diktatúra örököseivel vagy egy pártszövetségben. Sőt. Hogy messzebb ne menjünk: Nem te voltál véletlenül az MSZMP utódpártjának a miniszterelnök-jelöltje a legutóbbi parlamenti választáson?
Ezért nem hiszek neki.
Az én nagyszüleimet négy gyerekkel kitelepítették Budapestről. Nagypapám öngyilkos lett. Ő egy budapesti cégnél igazgató volt.
A családja, a Nagymamám négy gyerekkel az evangelikusok titokban adott adományaiból élt napról napra a számukra kijelölt kisvárosban .
Biztos, hogy a dédszülei elfordítanák a fejüket, ha a Gergő unokát látnák maguk előtt.
Ők nyilvánvalóan munkából éltek, dolgoztak, már csak ezért is.
Meg az ilyen GaálJ.-féle ömlengéstől, hogy legyünk úgy enblokk mindannyiunk közös fájdalmúak, akik elhurcolták őket, azokkal is, természetesen, a mindannyiunk, az elvégre: mindannyiunk...
" minden múltbéli fájdalmunk mindannyiunk közös fájdalmává válik.”
Oszt ízlett-e a villásreggeli az Apró-villában?
Én nem hiszek neki.
Bejelentkezés