Neonfény a város felett

III. évfolyam 8. szám | Meta - Budapesti történetek
2021. február 25.
Volt idő, amikor igen magas szintű volt a magyar irodalom, képzőművészet és ipar szimbiózisa. A budapesti fényreklámok máig megidézik a neonszínű aranykort.

Nizalowski Attila írása a Mandiner hetilapban.

Egy bizonyos Charles Sirato (1905–1980) a modernizmus lázában égő Párizsban tűnt fel 1930 táján. A fiatal jogász „villanyverseket” írt, hírnevet azonban nem a költészetével, hanem programadó művészetelméleti munkájával szerzett. Dimenzionista manifesztumában oly frappánsan ragadta meg a kor feladatait, hogy avantgárd mozgalmához hamarosan a legnagyobbak csatlakoztak. Kiáltványát aláírta mások mellett Vaszilij Kandinszkij, Marcel Duchamp és Joan Miró. Sőt, állítólag Pablo Diego José Francisco de Paula Juan Nepomuceno María de los Remedios Cipriano de la Santísima Trinidad Ruiz y Picasso is csatlakozni kívánt, ám Sirato elutasította őt. Nem a neve miatt, hanem mert a spanyol „túlságosan is festő” volt, azaz a „filozófia” csak kevésbé érintette meg. A program Bolyait, a magyar matematikust is említi. Ami nem véletlen: a kiáltványozó költőt ugyanis Tamkó Sirató Károlyként ismerjük itthon.

Budapest belvárosában található a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Elektrotechnikai Gyűjteménye. Egyszer ide szerveztem annak a cégnek a szülinapját, amelynél dolgoztam. A múzeumban a régi-régi magyar számítógépek és világraszóló elektrotechnikai csodák mellett budapesti neonreklámok is láthatók, melyeket szerencsére nem dobtak szemétre. A Neonparádé című kiállításon olyan művészi értékű alkotások, Budapest arculatát évtizedeken át meghatározó fényreklámok láthatók, mint a Patyolat mosodák hattyúja, a Csemege bolthálózat kosara, a Múzeum körúti antikvárium pislogó szemű, kék-sárga baglya vagy a Károly körúti Mignon cukrászda felirata. A város legnépszerűbb neonreklámja talán az Úttörő Áruház két kis úttörője volt, akik guggolásból több emelet magasra hajították fel újra és újra színes, csillogó labdájukat. Illetőleg, hohohó! A Mézes Mackó hálózat maciját se feledjük, ahogy az ott kapható tejszínes gyümölcsrizst sem lehet!

Tamkó Párizsból nagybetegen hazaérkezve az Orion rádiógyár propagandaosztályán lett szövegíró. 1940 és 1945 között dolgozott itt, sokat köszönve a gyárnak, mert elnézték neki a betegsége miatti mulasztásait. Sajna az irodalomtörténet nem járt utána, hogy mely rigmusokat írta ő. Csak remélni lehet, hogy nem ez a gyanúsan szikár, avantgárd volt az egyik: „Orion 055G zenegép, a tökéletes nagyszuper, a zenebarát rádiója! Varázs-szem, hangszín-szabályozó, dinamikus hangszóró, lemeztartó-szekrény. Farsangi tánczenéhez ezt vegye.” Talán ehhez sem volt köze: „HELYREIGAZÍTÁS: Az Orion Rádiógyár februári számunkban közölt hirdetésébe sajnálatos véletlen folytán sajtóhiba csúszott be, amennyiben a hirdetés szerinti forgókondenzátor állomás-skálája 16-2000 méterre terjed, míg a hirdetésben hibásan 16-200 Ohm szerepel. Kétségtelen azonban, hogy lapunk t. Olvasói, akik megfelelő szakismerettel rendelkeznek, felismerték ezt a hibát.”

Nyitókép: Fortepan

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés