Vajon hányan imádkoztunk Békés Gáspárért elmúlt napokban, vajon hányan kértük Istent, hogy a bennünket gyalázó és megvető emberek ismerjék fel Őt?
„Békés Gáspár ügye az elmúlt napokban meghatározó téma volt a közéleti sajtóban, az ateista aktivista számos keresztényellenes kijelentést tett korábban. Szélsőséges megnyilvánulásai sok fájdalmat okoznak nekünk, mégis fontos felismernünk, hogy ezekre a düh és a megvetés nem lehet válasz.
Alighanem sokan olvastatok az elmúlt napokban Békés Gáspárról. A magát ateista aktivistaként bemutató fiatalember azt követően került az online újságok címlapjára és a különböző híradók adásaiba, hogy korábban vállalhatatlan és keresztényekre nézve durván sértő gondolatokat osztott meg. Tervei között szerepelt, hogy a Gellérthegyen lévő keresztet megrongálja, valamint tiltakozott a gyermekek megkeresztelése ellen is. Vélhetően ezen cselekmények nyilvánosságra kerülése miatt a Főpolgármesteri Hivatal úgy döntött, hogy elbocsátja a próbaidejét töltő tanácsadót.
Békés Gáspár és egyik harcostársa finoman fogalmazva is megvetik a 777 oldalát. Vallási fundamentalistának tartanak bennünket, valláskárosultaknak neveznek, gúnyolnak minket, szolgálatunkat rendkívül kártékonynak gondolják. A világi észjárás azt sugallja, hogy most pezsgőt kéne bontanunk és elégedettséget éreznünk azért, mert egy kereszténységet gyalázó ember elnyerte jogos büntetését. De Krisztus nem kárörvendésre tanított bennünket. Hibát követnek el azok a keresztények, akik ilyen jellegű kommentekkel elárasztották az aktivista közösségi oldalát:
a kereszténység nyelve nem lehet a kárörvendés!
A héten volt szerencsém látni Jim Caviezel főszereplésével a Szent Pál életét bemutató filmet. Rómában brutális keresztényüldözés volt Nérónak „hála”, a Jézus mellett kitartó embereket élve felgyújtották vagy oroszlánok elé vetették. A keresztények egy csoportja megelégelte ezt és revansot akart venni az igazságtalan támadások miatt. Ekkor azonban a helyi közösség vezetője közbelépett és rendre utasította őket, mert tudta Jézus új parancsot adott nekik: „Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást.”
Jézus iszonyatosan nehéz dolgot kér tőlünk: szeretni azokat, akik gyűlölnek bennünket. Akkor is, amikor ez szinte lehetetlennek tűnik. Vajon hányan imádkoztunk Békés Gáspárért elmúlt napokban, vajon hányan kértük Istent, hogy a bennünket gyalázó és megvető emberek ismerjék fel Őt? Mennyire csodálatos lenne, ha ő lenne a következő, aki Saulból Pál lesz – de ez Isten nélkül nem lehetséges.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Világfelfogások, sőt a háború és a béke pártja között kell majd döntenünk. Látjuk a körülöttünk zajló eseményeket, halljuk a nyugati vezetők, köztük a NATO-főtitkár riasztó mondatait, amelyek apáink, nagyapáink háborús emlékeit idézik. Ebben a helyzetben a polgári oldalnak, a nemzeti kormánynak óriási a felelőssége.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
A tiszás adócsomag és a 2010 előtti globalista törekvések.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
A miniszterelnök beszélt a nemzetközi helyzet változásáról, az orosz-ukrán háborúról, a kampányról és a Szőlő utcai ügyről is.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A brüsszeli bürokraták ígérete szerint addig nem ér véget az Európai Tanács csütörtöki ülése, amíg meg nem oldódik Ukrajna finanszírozása.
2015 óta egyre inkább jellemző, hogy az európai városok a karácsonyi vásárok közeledtével készülhetnek a potenciális terrortámadásokra.
