A pannon író

2021. január 14.
Száz éve, 1921. január 19-én született Mészöly Miklós.

Győrffy Ákos írása a Mandiner hetilapban.

„Még csak most kezdődik minden” – ez a felirat olvasható Mészöly Miklós sírkövén a Farkasréti temetőben. Akár hangzatos, hatásvadász idézet is lehetne ez, de Mészöly esetében erről szó sincs. A huszadik századi magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alakjának pályáját, műveinek atmoszféráját valóban nagyon pontosan összefoglalja ez a tőle származó idézet. Mészöly Miklós első kötete, a Vadvizek című novellagyűjtemény 1948-ban jelent meg, s a rákövetkező fél évszázados írói pályája egyszerre telt a mellőzöttség és a beérkezés jegyében. Tipikus közép-európai írósors, mondhatnánk. 

A Szekszárdon felnövő, a második világháborút katonaként megjáró író egy olyan nyelv meg­teremtésén dolgozott már a legkorábbi műveiben is, amely a maga „kemény melankóliájával” (Mészöly kifejezése), pontosságával és költői erejével társtalanul áll a magyar irodalomban. A hetvenes évektől kezdve sok tanítványa és tisztelője volt – Esterházy Péter és Nádas Péter, hogy csak a legismertebbeket említsem –, munkássága mégis folytathatatlannak bizonyult.

Címlapkép: MTI / Molnár Edit

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés