Folyamatosan frusztrálnak, a legfelsőbb helyről.
„Azt hittem, karácsonykor szabad magamat is szeretni egy kicsit. De nem. Nem hagyják. Folyamatosan frusztrálnak, a legfelsőbb helyről. Rákényszerítenek, hogy a női tökéletesség általam elérhetetlen fokozataival szembesüljek. Maga a miniszterasszony teszi. A fb-bejegyzéseivel naponta szembesít háztartási és családi fogyatékosságaimmal. Már rég nem Novák Katalinnak arról a félresikerült bejegyzéséről van szó, amelyben intette a nőket: nem kell feltétlenül annyit keresniük, mint a férfiaknak. Azt mondta, nem úgy értette, jó, el van boronálva. Csinos, okos nő, helyes gyerekekkel. Hogy az épp a legszegényebbekre nem figyelő családpolitikájával nem értek egyet, azt nem ilyenkor részletezném. Különben sem ő találta ki. Az ünnepek alatt viszont sikerült porrá zúznia önbecsülésemet, ami nem szép tőle.
Az ablakpucolós képpel kezdődött. Nem is az zavar, amire Szabó Tímea hívta fel a figyelmet, hogy az ember lánya többnyire nem csinos síanorákban, friss smink és hajsütés után mos ablakot. (Én ugyan senkinek nem ajánlom, hogy fotózgasson bármilyen takarítás közben, amelyhez a nem túl látványos, vasalóval ezer éve kiégetett, ócska piros pongyolámat viselem, valamint mártír arcot.) Ahány ház, annyi szokás. Na de a kommentáló szöveg hozzá : »Ilyenkor karácsony előtt jól esik szép tisztaságot teremteni a lakásban«. Hát most bevallom: NEKEM NEM! A karácsony persze jól esik, a takarítás nem. Ami jól esik, esne, az egy kis heverészős olvasgatás, egy meleg fürdő és még egy szelet gesztenyetorta. Ablakpucolás soha. De ez nem volt elég. Mazochista módon tovább tanulmányoztam miniszterasszony oldalát.”