Lengyelország és Magyarország ez alkalommal más utat választ

2020. november 16. 18:39

Navracsics Tibor
Index
Bár mindkét országnak voltak vitái az uniós intézményekkel, az integrációs folyamat általános irányát és értelmezését nem vitatták. Interjú.

„Az egyre jobban kiépülő jogi szabályozás ugyanakkor két okból sem elégítette ki a jogállamiság uniós védelmének híveit. Egyrészt úgy gondolták, hogy a megalkotott eljárások túlságosan hosszúak ahhoz, hogy elrettentő hatásúak legyenek. Másrészt pedig – részben az eljárás időtartamából adódóan is – a szankciórendszer túlságosan bonyolult és nem elég szigorú ahhoz, hogy valódi büntetést jelentsen.

A pénz esete a jogállamisággal

Így jutunk el a mostani javaslathoz, amelynek célja, hogy az uniós kifizetéseket és a jogállami kritériumok teljesítését összekösse. Az Európai Bizottság akkor indítja el az eljárást, ha egy tagállam esetében a jogállamisági keretek megsértését vagy annak kockázatát érzékeli, feltéve, hogy mind a megsértés, mind pedig annak kockázata kellően közvetlen módon befolyásolja, vagy súlyosan veszélyezteti az uniós költségvetés hatékony és eredményes pénzgazdálkodását vagy az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét.

Az eljárás aztán a Tanácsban folytatódik, ahol a tagállamok minősített többségének szavazatával hagyhatják jóvá a Bizottság által javasolt szankciókat. Mindez azt is jelenti, hogy az elsőrendű gyanúsítottként általában emlegetett Lengyelország és Magyarország nem tudja megakadályozni, hogy adott esetben velük szemben büntetésként felfüggesszék az uniós pénzek folyósítását, csak akkor, ha a maguk álláspontja mellé még legalább tíz tagállamot fel tudnak sorakoztatni, akik összesen az Unió lakosságának 35 százalékát alkotják.

Az Európai Parlament és a Tanácsot képviselő soros elnökség, valamint a Bizottság képviselője által kidolgozott javaslat erőteljes támogatásra számíthat az úgynevezett »takarékos« – rosszindulatúbb fordítás szerint »fukar« – négyek« politikusaitól. A »takarékos négyek« megnevezés azt a négy országot – Ausztria, Dánia, Hollandia és Svédország – jelöli, amelyek nettó befizetőként elsősorban azt szeretnék elérni a költségvetési támogatások során, hogy az ő befizetéseik minél kisebb mértékben növekedjenek, optimális esetben az előző időszakhoz hasonló mértékű maradjon. Számukra a jogállamisági kritériumrendszer kiváló alkalom, hogy befizetéseik csökkentéséért lobbizzanak.

Hozzájuk képest kevésbé erőteljesen, de vélhetően szintén támogatóan fog viszonyulni a javaslathoz a tagállamok többsége. A déliek – Olaszország, Portugália, Spanyolország - azért, mert számukra a gazdaságuk szempontjából létkérdés, hogy minél hamarabb uniós forrásokhoz jussanak. A nyugat- és észak-európaiak – Finnország, Franciaország, Írország stb. – azért, mert ők úgy gondolják, náluk nem lehet gond a jogállamisággal, tehát nem érintettek az ügyben. A közép- és kelet-európaiak – a baltiak, Bulgária, Horvátország, Románia, Szlovénia – pedig azért, mert attól félnek, hogy ellenkezésükkel esetleg magukra irányítják a figyelmet, és ők is a veszélyeztettek körébe kerülnek.

Lengyelország és Magyarország számára is nyitva állna az ez utóbbi csoporthoz csatlakozás lehetősége. Ahogy az elmúlt években, úgy most is választhatná a két ország azt az utat, hogy esetről-esetre vívja meg a harcát az uniós intézményekkel és a többi tagállammal, azt próbálva bebizonyítani, hogy nincs több problémájuk a jogállamisággal, mint a tagállamok többségének.

Az elmúlt napok bejelentéseinek fényében azonban úgy tűnik, hogy Lengyelország és Magyarország ez alkalommal más utat választ. Ez a tény a két ország egész Európa-politikáját új értelmezési keretbe helyezi. Eddig ugyanis, bár mindkét országnak voltak vitái az uniós intézményekkel, az integrációs folyamat általános irányát és értelmezését nem vitatták.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 48 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Jó helyzetelemzés.

Leírja a már nem idézett részben:

"Külföldi politikusok és elemzők azzal nyugtatgatják magukat, hogy a lengyel és a magyar politikusok csak blöffölnek. Fenyegetésükkel csupán kedvezőbb pénzügyi pozíciót akarnak kivívni maguknak, hogy aztán a többletforrásokért cserébe az utolsó pillanatban beadják a derekukat. Mások úgy gondolják, hogy a jogállamiság általánosan elfogadott definíciójával lehetne menteni a helyzetet. Bár kétségtelenül az egész vita leggyengébb pontja az, hogy mind a mai napig nincs a jogállamiságnak egy mindenki által elfogadott, nem vitatott meghatározása, mára, úgy tűnik, a lengyel és a magyar kormány számára már nem ez a probléma.

A mostani konfliktus a két ország vezetése számára ugyanis már nem pénzről, nem is definíciókról, hanem identitásról és nemzeti szuverenitásról szól.

Úgy gondolják, hogy ebben a kérdésben nincsen pozitív végösszegű játszma: amennyit engednek az új megállapodásból érvényesülni, annyival csorbul a tagállami önállóság. Ennek megakadályozásáért pedig, úgy tűnik, a legmagasabb árat is vállalják."

Egyetértek. Navracsics tökéletesen megérti a magyar és lengyel álláspontot, azzal együtt, hogy közvetíti a nyugatiakét is.

És már akkor is az volt, hogy ne akarja Orbán megakasztani a megállapodást holmi jogállamiságról szóló alkudozással...

Brüsszelita lett

Szerintem Navracsics Tibor írásában elemzésében csak a felületet ,,kapargatja,, és elfeledkezik a színfalak mögött működő erőkről.
Már az EU létrehozásakor megfogalmazott célként az Európai Egyesült Államok célkitűzése. Ezt követően pedig minden egyes változás e cél megvalósítása érdekében történt. Ezért hozták létre az unió parlamentjét, folyamatosan növelve a hozzárendelt döntési mechanizmust és szűkíteni, majd megszűntetni a Tanács a Bizottság döntési mechanizmusát.
Ehhez kapcsolódik az EU Alkotmányának elfogadását, amely nem valósult meg, ezért ,,belopták,, a Lisszaboni és Római Szerződésbe. Jól érzékelhető a kettőség, hogy míg egyes kérdésekben a Tanácsban egyhangúságra van szükség, addig az EP-ben elég az egyszerű vagy a minőségi többség.
Ezzel el is érkeztünk a jogállamiság megfogalmazásához, meghatározásához, amelynek elfogadásához, szankcionálásához elégséges a minősített többség. Aki foglalkozott a jogállamiság kérdésével tudnia kell, hogy nincs egységes elfogadott definíciója, ami létezik az tele van szubjektív meghatározásokkal és ,,láthatatlan,, jogi értelmezéssel. Mindez az Egyesült Államok létrehozását célozza, melynek során a renitenskedő országot sikerrel lehetne revolverezni.

Ami a jogállamiságot illeti, érdemes elolvasni Tóth J. Zoltán habilitált egyetemi docens, Károli Gáspár Református Egyetem tanárának írását.
http://real.mtak.hu/100573/1/A..

Pontosan erről van szó. Helyzetelemzés ez, az egyes nemzeti stratégiák
és érdekek mentén. Az írás nem szól másról, minthogy megjelent az
érdekek közt egy újabb és ez szükségszerű a nyugati országokban
végbement társdadalmi változások miatt. Egyszerűen különváltak az
utak, mint annak idején a Római Birodalomban.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés