A jogállamiság nyomában

„Mert ugye az Európai Unió egyik fő elve a sokszínűség és annak tiszteletben tartása. Látható azonban akár a Lengyel- vagy Magyarország ellen folyó »hetes cikkelyes« eljárásokból, akár a bizottság fentebb említett terveiből, hogy ezt a sokszínűséget az eurokrata zsánerdramaturgia nem igazán tiszteli. Azt állítják, hogy igenis létezik egy univerzális jogállamiság-fogalom, egy jogilag rögzíthető standard, amely ekképpen számon is kérhető a társadalom igazságmérnökei által. A probléma ugye egyfelől az, hogy mivel ilyen valójában nincs, művileg igyekeznek kreálni egyet, azt állítva például, hogy az uniós szerződés II. cikkében foglalt értékek tartalma – igazságosság, szabadság, demokrácia, egyenlőség, szolidaritás – minden tagállamban azonos.

Nyilvánvaló azonban, hogy ez utóbbi fordulatok sem jogi fogalmak, hanem természetesen politikai kategóriák, és egy konzervatív, egy szocialista vagy egy liberális (bár utóbbi kettő egyre nagyobb átfedést mutat) mást tart társadalmilag igazságos vagy szolidáris aktusnak. A probléma másik, jelentősebb része viszont az, hogy a brüsszeli számonkérőszék e fogalmak saját szája íze szerint történő, progresszív-balos interpretációját tételezi kizárólagosnak – és ráadásul semlegesnek. Ez legrövidebben azzal világítható meg, hogy a »mértékadó fősodor« szerint csak és kizárólag a liberális demokrácia a demokrácia – minden más, egyébként demokratikus alternatíva »beteg«, hogy Jourovát idézzük.”