Különleges egyensúly

2020. augusztus 27.
Robert Gilvesy, vagyis Gilvesy Róbert az íróasztalánál könyökölve a földkerekség egyik legszebb panorámáját látja a Tapolcai-medencével, Szigligettel és a Szent György-hegyre felfutó szőlősorokkal. Állítja, folyamatosan szerencséje volt. A kanadai születésű magyar építész új hazára talált itthon, és organikus borászatot alapított a régi Eszterházy-pince helyén. Számára a bor kultúra. Az összefogásban hisz, tesz is érte, és hálás a sorsnak, amiért világlátott emberként a Szent György-hegyen alkothat.

Muray Gábor írása a Mandiner hetilapban.

Gilvesi vagy dzsilveszi? Hogy ejtsem? – kérdezem rögtön a kapuban, amint Róbert a kutyájával elénk lép. „Kanadában gilvézi, itt gilvesi, eredetileg pedig gyülvészi – mondja. – A Gyülvészi család erdélyi származású, a nagyszüleim vándoroltak ki a harmincas évek elején Kanadába, a szüleim már kint születtek.”

„Nekem kezdenem kell valamit ezzel a hellyel”

Körbenézünk. Recsegnek a kabócák. A seregélyriasztó távoli hangja zavarja meg csak az idillt, de azt is meg lehet szokni, hozzátartozik a hegyhez. Mint a seregélyek. Vagy mint az Oroszlános-kút, amelyhez évtizedek óta elzarándokolunk, ha a Tapolcai-­medencében járunk. Az Oroszlános-­kút Magyarország legszebb fekvésű ivókútja, pontosabban forrása, hívják Oroszlánfejű- és Oroszlánszáj-­kútnak is, az Országos Kéktúra vonalán fekszik, mindjárt a Gilvesy-birtok felett. Tiszta vizéért sokan járnak fel a hegyre – megfigyeltem őket, miután megtöltik a kannáikat, palackjaikat, elcsendesedve néznek a semmibe. És valóban semmihez sem fogható nyugalom telepszik itt az emberre, még az is megérzi, akinek az adóvevője más frekvenciákra van hangolva.

„A borkészítés olyan, számomra ideális helyzetet teremt, amelyben a föld művelése, a növények, a természet iránti szeretet jól keveredik a művészettel és az emberekkel való kapcsolatteremtéssel”

Mintegy nyolcmillió éve kezdődött és négymillió éve fejeződött be az a vulkanikus működés, amely a Szent György-hegy mai képét meghatározza. Az Eötvös Károly- és Hamvas Béla-­olvasmányokra emlékeztető öreg pincék, présházak az elmúlt évszázadok szorgos szőlőműveléséről és a hegyet művelő generációk mozgalmas történelméről mesélnek, ma idilli és természetes részei a tájnak. Az egykori Lengyel család kápolnájának spirituális ereje, a vulkanikus bazalttalaj, az organikus szőlőültetvények, a medence jegenyesorainak, lápjának és ősnádasának látványa adja a Szent György-hegy esszenciáját.

Leülünk a birtok verandáján, lábunk alatt a tájjal, a szigligeti vár sziluettjével és az ezüstösen csillogó Balatonnal. „Amikor először jártam a hegyen, én is megdöbbentem – tárja szét karjait Gilvesy Róbert. Nyilván látja rajtunk az elfogódottságot. – Már az első pillanatban egészen különleges egyensúlyt éreztem itt. Tavaly meglátogatott Bachan Gjavali (egy neves nepáli organikus teáskert alapító tulajdonosa – a szerk.), csak bámult a tájra, és annyit mondott: »Valami jót kellett tenned az előző életedben, hogy most itt élhess.« Szóval nagy szerencsém van, hogy itt lehetek. Ezen a helyen az ember nyugalmi állapotba kerül. Ha Pestről jövök, egy pillanat alatt elcsendesedem. Átjár a természet ereje” – mondja Rob, engem pedig megkísért az irigység sárga ördöge, s csak a harmadik korty rajnai után kezdi menekülőre fogni.

Fotó: Muray Gábor

Kanadaiként hol érzi magát otthon? – adja magát a kérdés. „A felnőtt létem hazája Magyarország. 1992 óta itt élek és dolgozom, itt van családom – válaszolja. – Igaz, amikor elindulok Kanadából, azonnal honvágyam lesz. Nem Kanada vagy Ontario iránt, inkább a magam mögött hagyott rokonság hiánya fáj. Ontario amúgy a gyerekkorom óta óriási fejlődésen és átalakuláson ment át, amit persze jó látni. De amikor újra Magyarországon vagyok már legalább egy napja, akkor ez az egész érzés elmúlik. Itt bontakozott ki a karrierem, itt vannak a barátaim, itt a birtokom” – mondja, és újra tölt a rajnaiból.

Címlapkép: Muray Gábor

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés