Izrael és az Öböl menti arab államok közös fenyegetése Irán – Yacov Hadas-Handelsman a Mandinernek

Melyik állam kezdeményezte a megállapodást: az Egyesült Államok, Izrael vagy az Egyesült Arab Emírségek?

Közös erőfeszítések eredménye volt a megegyezés. Évek óta zajlanak a nem hivatalos együttműködéseink, informális kapcsolattartásunk az Öböl menti arab államokkal, hiszen Izrael arab államok gyűrűjében él. Én hat évig dolgoztam az izraeli külügyminisztériumnak az arab országokkal való viszonyt és a békefolyamatot ellenőrző főosztályán, ismerem ezt a világot.

Ha bennfentes ebben, mondana néhány szót arról, milyen jellegű informális kapcsolatban voltak ezen arab államokkal az elmúlt években?

Évek óta zajlanak az együttműködések a gazdaság, a kultúra, a sport és az orvostudomány területén. Arab állampolgárok például orvosi kezelési céllal rendszeresen látogatják Izraelt. Az orvosi, kórházi együttműködésben nagyon szoros kapcsolatok alakultak ki. Másrészt, közös biztonsági érdekeink is vannak, ott van Irán.

Ráadásul a perzsa állam hozzájuk közelebb fekszik, mint hozzánk.

Yacov Hadas-Handelsman, Izrael Állam budapesti nagykövete

Az iráni biztonsági fenyegetés hozta össze Izraelt és az Egyesült Arab Emírségeket, vagy voltak más ügyek is?

Sok különböző ügy miatt történt a közeledés a két állam között. Az Egyesült Arab Emírségek számára most jött el az idő, hogy felvállalja az arab világ előtt, hogy egy gesztust gyakorol Izrael felé. És ez a döntés nagyban kapcsolódik Donald Trump közel-keleti béketervéhez. Voltak előzményei, de most jött el az ideje ennek. Ez egy diplomáciai áttörés. Az arab államok is sorban tudatosítják magukban, hogy a legfontosabb szempont a saját érdekeik érvényesítése. Eddig az volt a diplomácia módja, hogy

mára viszont már eljutottak oda, hogy belátták: a saját állami érdekeiket nem tehetik fel a palesztin ügyre, amely évek óta rendezetlen, illetve rendezésre vár.

Kinek a sikere ez az egyezség? Trumpé, hogy az elnökválasztás előtt fel tud mutatni egy diplomáciai trófeát? Izraelé, hogy van egy újabb arab állam, amely elismeri? Vagy az Egyesült Arab Emírségeké, hogy ezzel leállítja az izraeli telepépítéseket?

Mindenkinek a közös sikere ez. Ez egy win-win szituáció.

Izrael viszont azt vállalja most, hogy felfüggeszti a ciszjordániai területek bekebelezését.

Netanjahu miniszterelnök ugyanakkor kijelentette azt is, hogy a „földet békéért” gyakorlat és elv innentől kezdve már nem érvényes. Az egyes országoknak kell eldönteniük, hogy milyen kapcsolatot akarnak kialakítani Izraellel: hűvöset, barátit, langyosat, de az biztos, hogy egyre több arab állam ismeri fel, hogy az Izraellel kialakítandó kapcsolatait nem kötheti össze a palesztin kérdés rendezésével.

A palesztinok megszokták, hogy egészséges arab támogatás van mögöttük; azt mondhatták, hogy ha Izrael egy arab állammal együtt akar működni, akkor előbb békeszerződést kell kötnie a palesztinokkal. A probléma az, hogy ez egy véget nem érő történet: az elmúlt évtizedekben rengeteg béketervet alkottak, amelyek feltételeiben a felek végül nem tudtak megegyezni. A folyamat az oslói megállapodással kezdődött, aztán volt 2000, majd 2008, az annapolisi folyamat. 2005-ben egy egyoldalú döntés eredményeképpen kivonultunk a Gázai-övezetből, Mahmúd Abbász elnökválasztási esélyeit akartuk ezzel növelni. Ez egy egyoldalú lépés volt, amiért nem kaptunk semmit cserébe.

Ehud Olmert miniszterelnök kész volt Annapolisban a kompromisszumokra, a palesztinok kompenzálására, a területi engedményekre. Olmert végül távozott a kormányfői posztról, és az egyezmény nem köttetett meg, de az fontos, hogy ha egy kormány egy egyezményt megköt, akkor az őt követő kormányzat is köteles az általa aláírt egyezményeket betartani. Obama és Netanjahu is megpróbálták a béketárgyalásokat újraindítani. A palesztinok azonban elutasítják a megegyezés lehetőségét. Jellemző példa: a koronavírus-járvány első szakaszában mindenki megpróbált lélegeztető gépeket, orvosi eszközöket beszerezni, és lett volna egy együttműködés a palesztinokkal, de ők ezt is visszautasították, mondván: a megszállókkal nem egyezkednek, nem működnek együtt.

Palesztin tüntetők az Egyesült Arab Emírségek koronahercegét ábrázoló fényképeket égetnek augusztus 15-én Rámalláhban

A most létrejött megállapodás egy békeegyezmény vagy egy együttműködési megállapodás?

Nehéz békeegyezménynek nevezni, hiszen azt két olyan állam szokta megkötni, amelyek háborús helyzetben állnak egymással. Ezek az egyezmények bilaterális kapcsolatot hoznak létre, diplomáciai kapcsolatot létesítenek a két állam között, gazdasági, kulturális egyezmények kerülnek aláírásra, vagyis ez leginkább egy együttműködési megállapodás.

Mikor írják alá, mikor lép hatályba?

Múlt csütörtökön hozták tető alá a felek az egyezséget: egy konferencia-beszélgetésen Trump, Netanjahu és az Egyesült Arab Emírségek koronahercege között jött létre. Az ünnepélyes aláírási ceremóniát szeptemberre tűzték ki, Washingtonban lesz.

Más arab államokkal is zajlanak jelenleg informális egyeztetések erről?

Igen, tárgyalásban vagyunk ugyanilyen nem hivatalos módon más államokkal is. De az is fontos, hogy miként reagáltak a megegyezésre más államok. Az első arab állam, amely gratulált, az Egyiptom volt. Jordánia reakciója is hasonló volt, csak egy kicsit szkeptikusabb módon. Aztán Bahrein is gratulált az Egyesült Arab Emírségek uralkodójának, és a szaúdiak is üdvözölték az egyezséget.

Donald Trump amerikai elnök augusztus 13-án Washingtonban bejelenti az Izrael és az Egyesült Arab Emírségek közötti megállapodást

Ön tehát egy dominóhatásra számít: az arab államok egymás után fogják elismerni Izrael államot?

Reméljük, hogy ez lesz. Az arab világ egyre reálisabban látja a dolgokat. Három dolgot szeretnék említeni: történelmileg ez nem egy olyan helyzet, ami még nem volt korábban. Izraelnek voltak nagykövetségei arab, illetve muszlim államokban, Mauritániában, Marokkóban, Indonéziában vagy Katarban – a dolgok akkor változtak meg, amikor beindult a második intifáda. Tehát most nem egy ismeretlen területen mozgunk. A második, hogy

Ha megnézzük az arab világot, az elmúlt 20 évben a kis Öböl menti államok kiléptek a nemzetközi színtérre, ezek az államok a régióban más országokban befektetnek,  pénzekkel támogatják azokat, de nemcsak biankó csekket állítanak ki, hanem a támogatásért cserébe befolyást is akarnak, a saját narratívájuk megjelenését a régióban. Világos álláspontjuk van Irán ellenében, elítélik a Hezbollahot, az Egyesült Arab Emírségek a líbiai konfliktusban is tevőlegesen ott van Haftar tabornok oldalán. Nem szabad elfelejteni a pánarab televízió, az al-Dzsazíra létrehozását sem: a katari bázisú tévé önmagában is egy regionális politikai erő. A harmadik dolog pedig az, hogy bármennyire is gazdagok ezek az államok, számolniuk kell azzal, hogy egy nap kifogynak majd a gazdag energiatartalékaikból, és át kell állniuk a megújuló energiaforrásokra. Másrészt, ezek az államok óriási pénzeket fektettek be az elmúlt időszakban az oktatásba: nyugati egyetemek kihelyezett kampuszai találhatók itt, ha valaki amerikai egyetemi diplomát akar szerezni, akkor nem kell Amerikában tanulnia, elég Dohában vagy Dubajban. Az öbölállamok most jönnek rá, hogy a regionális ellenfelük nem Izrael, hanem Irán. Az Izraellel folytatott jó politika elve pedig az „élni és élni hagyni”.

Említette, hogy az arab államok egy része már nem köti a palesztin kérdés megoldásához mint feltételhez a kapcsolatai rendezését Izraellel. Ez milyen nyomást helyezhet a palesztin vezetésre, hogy változtasson tárgyalási stratégiáján?

Nem az történik, hogy egyes arab államok egyik napról a másikra a palesztin kérdést félrelökik az útjukból, hanem hogy

Most az a kérdés, hogy a palesztinok hogyan viszonyulnak Donald Trump béketervéhez. Nem tudom, hogy megváltozik-e a palesztinok hozzáállása; csak remélni tudom, hogy igen.

És az önök hozzáállása is megváltozik? Hiszen a megegyezésben azt vállalják, hogy felfüggesztik az újabb ciszjordániai területek bekebelezését.

Mindenki elmondja az álláspontját és az értelmezését, aztán majd meglátjuk, hogy a szerződés aláírásakor mi lesz a végső álláspont. Jelen pillanatban a Trump-terv van az asztalon, ehhez kell viszonyulni. A történet végén bizonyosan lesz egy önálló palesztin állam,

Ha Izraelnek is le kell állítani a telepépítéseket, ahhoz mit szólnak majd az izraeli jobboldali pártok, a zsidó telepesek?

A véleménynyilvánítás, a politikai nézetek hangoztatása szabad Izraelben. A politikai rendszerünkben azonban a kormány a végrehajtó hatalom, a kormány pedig a társadalom többségének a véleményét hajtja végre. A békefolyamat nem egy olyan játék, amelyben mindenki csak a neki kedvező dolgot választja, a hátrányos ügyekről pedig nem vesz tudomást. Ez egy csomag, vannak benne jó és rossz dolgok – ezzel kell együtt élni.

Most a Trump-terv van az asztalon, de nem biztos, hogy november után is az lesz. Ha a Demokrata Párt nyeri az elnökválasztást, új realitás jöhet a Közel-Keleten: az izraeli területszerző politikának nem lesz erős nemzetközi támogatója.

Az amerikai elkötelezettség Izrael biztonsága mellett egy pártoktól független állami kötelezettségvállalás. A probléma nem az, hogy melyik párt van hatalmon az Egyesült Államokban, hanem hogy az izraeliek nem tudják, mi a palesztinok álláspontja. Ők mindent elutasítanak. Az izraeliek nem hisznek abban, hogy a palesztinok tényleg azt mondják, amit gondolnak, illetve hogy azt gondolják valóban, amit mondanak. A palesztin vezetésnek a palesztin nép érdekét kell képviselnie, ez egyértelmű, de azt nem tehetik meg, hogy mindent lesöpörnek az asztalról, és magukat áldozatnak mutatják be.

Az én véleményem szerint azért nem, mert az ő igazi álláspontjuk az 1947-es állapotok visszaállítása, az azonban már visszahozhatatlan.

Interjúfotók: Ficsor Márton