Gondolatok Nagyboldogasszony ünnepére

2020. augusztus 15. 11:59

Korzenszky Richárd
Facebook
A vállalásból fakad az élet. Jövő csak akkor tárul föl, ha az ember kész a bizonytalant is bizalommal elvállalni. Nagyboldogasszony ünnepe nekem elsősorban erről beszél.

„GONDOLATOK NAGYBOLDOGASSZONY ÜNNEPÉRE

Nagyboldogasszony ünnepén fülembe cseng a szentmise bevezető éneke, a gregorián dallam: Signum magnum apparuit in caelo… Nagy jel tűnt föl az égen, egy asszony, akinek ruhája a Nap, lába alatt a Hold, feje körül tizenkét csillagból korona… Templomok jelennek meg előttem, katolikus és ortodox  templomok, a Nagyboldogasszony tiszteletére emelt szentegyházak. S ezen az ünnepen Máriára tekintve arra gondolok: az ember akkor is lehet történelemformáló, ha »csak« a feladatát teljesíti… A legegyszerűbb ember is.  

A vállalásból fakad az élet. Jövő csak akkor tárul föl, ha az ember kész a bizonytalant is bizalommal elvállalni. Nagyboldogasszony ünnepe nekem elsősorban erről beszél. Egy egyszerű leány, aki igent tudott mondani az Isten akaratára, mindannyiunk számára a teljes élet példájává lett. 

Mária mennybevitelének tiszteletére alapította I. András király 1055-ben – 965 évvel ezelőtt - a Balaton fölött emelkedő dombon, a Tihany-félszigeten a bencés apátságot és a templomot. Mi az, ami az embernek jár? Adok-veszek világban élünk, számításokkal. Kiszámíthatóvá szeretnénk tenni az életet, s akkor előbb-utóbb értelmetlenné válik. Az élet nem »jár«, hanem ajándék. Amit elfogadni kell. Amire »igen«-t kell mondani. Az élet mindig kiszámíthatatlan. Nem úgy általában, hanem a saját életem. Teljesíteni az ajándékozó akaratát… Hogy egészen személyes legyek: sosem gondoltam arra, hogy ennek a Nagyboldogasszony tiszteletére emelt szentélynek leszek egy időre a felelőse. Megbíztak vele. Rám bízták. Elvállaltam. Olyan körülmények között, amikor kusza állványerdő volt a templomban, és nem volt látható az ég… Ott kellett elkezdenem dolgozni, ahol igazában nem ismertem senkit. Olyan munkát kellett végeznem, amire soha nem készültem. Amikor először néztem ki az első tihanyi reggelen az ablakomon, köd borította a tájat mindenütt. Úgy éreztem, hogy teljesen egyedül vagyok. De mégis…

Szent helye ez a magyarságnak, mondta nekem valaki, egy köztiszteletben álló ember, amikor meghallotta, hogy Tihanyba fogok kerülni. Megtapasztaltam itt ezt azóta, amikor nemcsak turisták, hanem zarándokok is jöttek és jönnek, és éneklik az Árpád-házi király sírjánál: Isten, hazánkért térdelünk elődbe… Vagy a Celli Mária-oltár előtt: Boldogasszony anyánk… Vagy amikor évről-évre ismétlődően könyörgünk katolikusok, protestánsok együtt a magyarságért: hálát adunk keresztény magyar elődeinkért, s imádkozunk azért, hogy akik utánunk következnek, hűségesek lehessenek magyarságukhoz és kereszténységükhöz, és elhelyezünk egy szál virágot az alapító András király sírjára. Így lesz ez most is, szeptember második szombatján.  

Nagyboldogasszony és Szent István ünnepe számomra valahogyan összetartozik. Ezen az ünnepen ajánlotta föl országát István király, reménytelennek tűnő helyzetben, kilátástalan körülmények között, elveszítve fiát, s azt látva, hogy föllázadnak ellene. Akire országát itt a földön bízhatta volna fia után, éppen az lázadt föl ellene.  A mélységből kiáltott föl az ég felé: »Oltalmad alá futunk, Istennek szent Anyja, könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején…« Pusztulunk, veszünk, s mint oldott kéve, széthull nemzetünk – ezt érezzük ma is sokan. S elfeledkezünk arról, hogy történelmet alakítani nem a nagy tettekkel lehet, hanem a mindennapos vállalásokkal. Erről beszél nekem Mária, erről beszél nekem a Nagyboldogasszony ünnepe, amikor az emberi beteljesedést ünnepeljük, mert erről van szó: Mária, az ember, Isten kegyelméből igent mondott az életre, az Isten akaratára. Végigkísérte Jézust egész életútján, egészen a keresztig, vállalva a keresztre feszítés sötétségét, s nem futott el, hanem ott maradt és kitartott mindvégig. 

Vállalni, ott maradni, igent mondani… 

Történelem formálódik minden egyszerű ember vállalása nyomán. Szükség van a hétköznapok hűségére. S a hűségnek nem egyszerűen az a gyümölcse, hogy megmaradunk, hanem ennél sokkal több. A távlatok. A jövő.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 80 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Csak a magad nevében beszélj!

Szép gondolatok. Ilyen szent helyek, mint a Tihanyi Apátság, Pannonhalma, Bakonybél mély elmélkedésre ad alkalmat és okot.
Mária igenje, egy 14 éves kislány igenje történelemformáló volt.

Kötekedsz velem? Na ezt még nem írtad. Nem érdekel a véleményed. Eltüntesselek, azt akarod?
Csak azt kell mondanom, hogy: Csiribi-csiribá!
Úgyhogy vigyázz!

Rendben. Már meg is bocsátottam.
Félsz mi, hogy elvarázsollak! :))))

Először is, először a fogantatás volt. Arra mondott Mária igent. Akkor lehetett 14. Amikor megszülte, úgy 15.
És hány éves korában nagykorú egy zsidó lány?
Na mond meg szépen Sulammitnak? Már, ha tudod.

Na, jó. Kezdjük elölről. Mit értettél ez alatt?

Na és kinek? Mesélj, hogy én is tudjam.

Na idefigyelj, te kis butuska! Az egzegézis egy tudomány. A teológia egy tudomány.
Bizony, hogy lehet tudni, hogy Mária hány éves lehetett.
Ne személyeskedj, hanem válaszoljál tökfej!
Ha pedig nem tudsz, akkor dobd be a törölközőt.

Te részeg vagy, vagy ittál. Ilyen hülyének még nem láttalak.

Na látod, mégis tudsz mondani egy életkort, ha nem is a valódit.
Jézus karácsonykor született? Na ne mondd, ezt honnan vetted?
Akkor ünnepeljük, de nem akkor született.

Valóban felvehetett volna egy kipát, de neki a kalap jobban tetszett, bár szerintem nem áll jól neki.
Fejfedő nélkül nem is mehet oda egy férfi.
A lényeg, hogy minden zarándokcsoportot elvisznek a Siratófalhoz, mert mindenki kíváncsi a Templom megmaradt falára.
Aki akar kívánságát megfogalmazza és a kövek réseibe teszi. És mindenki akar, most szólj hozzá!

Ezt a hülyeséget, hogy megmondják Orbánnak, meséld a 100 éves öreganyádnak, ő talán elhiszi, én nem.

De Mária nem Európai volt. Na elárulom neked, mert látom, hogy halvány gőzöd sincs.
Nagykorú a zsidó lány 12 éves korában.
A fiú 13 éves korában. Rémlik valami arról, hogy Jézus 13 évesen a Templomban?
A lányokat hamar férjhez adták, nehogy az apjukra szégyent hozzanak. Ne az apának kelljen bajlódniuk velük. Tudod nagy meleg, előbb érnek a kamaszok. Egy év jegyesség. 14-15 évesre tesszük Mária korát.

Úgy látszik neked nem volt kötelező a Rómeó és Júlia, magadtól pedig nem olvastad el különben tudnád, hogy Júlia 14 éves volt, az anyukája ugyanennyi 14 amikor szülte Júliát. Vagyis 13 évesen már férjhez adták.

Ezt még egy óvodás is tudja, úgyhogy ne kérkedj vele. Csakhogy ez nem karácsonykor volt. Ami biztos, az a halála éve, hónapja, napja, órája.
A születése valamikor tavasszal volt.

Nem "Beszelem" beszélem.
És itt most itt a vége, fuss el véle.
Most olvastam, hogy milyen alpári, primitív stílusban beszélsz.
Így a rokonaiddal, ha nem vágnak jól szájon érte, te tahó! Tűnj a fenébe, ne merészelj hozzám szólni többet.
X!!!

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában